A Galaxis söpredéke - 9. fejezet by Skyhawk

A Galaxis söpredéke

9. fejezet

Hetekkel később

- Ahogy mondtam, ne izgulj – mondta Sol Breaker fáradtan. – Jó eséllyel fogunk valami csempészmelót, és kész.

- De nem vagyok ehhez túlságosan hozzászokva – visszakozott Dragann. – Egyáltalán mit csinálhatnék?

- Már nem szokatlan az ágyúkezelés, nem? Akkor egyértelmű a dolog.

A Blunt Arrow sebesen szelte a hipertér kékes alagútját. Bár az utóbbi időkben a két zsoldos sok rázós ügyön ment keresztül, mégis, az úti céljuk kissé feszélyezte mindkettejüket, de leginkább Dragann-t, aki először látogatott el arra a helyre. És ez a hely nem volt más, mint a Csempészmenedék, a hely, ami veszélyesebb a Nar Shaddaa-nál is. Többnyire olyan bűnözők helyezték ide bázisukat, akiket még a Hutt űr kétes hírű világain sem látnak szívesen. Egy hely, ahova épeszű lény nem tenné be a lábát – valamint épeszű üldöző sem. És ez tette vonzóvá a Galaxis alvilága számára, még ha bármikor meg is ölhetik anélkül, hogy valaki is sajnálná őket. Nem mellékes az sem, hogy a sok romlott alak között nem egy akadt, aki munkával is szolgálhat, és a pénz sosem jön rosszul.

- Kilépünk a valós térbe – kommentálta Sol. – Három, kettő, egy.

A fényes alagút csíkokra bomlott, amik csillagokká zsugorodtak össze. De látképet nem egy bolygó foglalta el, hanem apró pontok összessége, amikről bármelyik pilóta azt mondaná, nem megy a közelébe. Kivéve az olyanokat, mint Sol.

A Blunt Arrow viszonylag távol lépett ki az aszteroida mező széléhez képest, de ezt Breaker így is tervezte. Vagy inkább rutinból csinálta, Dragann nem igazán tudta megmondani. Biztos kézzel manőverezett be a kődarabok közé, egyet-egyet vészesen közelről elkerülve. A chistoriban meghűlt a vér, mikor egy éles fordulót követően bekapcsolt a kékes elhárító pajzs, mert majdnem súrolták a következő sziklát. De Sol meg se rezdült, csak kormányozott, egészen addig, amíg egy hatalmas aszteroida belsejében talajt nem fogtak a leszállótalpak. A Skip 1 nevű szikla hangárában.

- Azt hiszem, nem kell kávé.

Az ember elvigyorodott, aztán kikászálódott a pilótaülésből. A sok üldögéléstől kissé bizonytalan léptekkel ment hátra a hálófülkéje felé, ahonnan kihozta a kabátját, és felcsatolt egy nagyobb pisztolyt a baloldalára, amit Dragann nem igazán értett.

- Mondtam már, ez a hely olyan, hogy Boba Fett sem mer ide jönni – magyarázta. – És én sem szeretnék itt elpatkolni.

- Értem… - morogta a gyíkember kissé zavartan, és elrohant a fegyvereiért.

Hát, az sem hátrány, hogy a nagy termete miatt kevesebben mernek majd belénk kötni – gondolta Sol.

Mikor Dragann visszajött, sugárzott róla a magabiztosság, mintha az egész csürhével szembeszállna egyedül. A két zsoldos így már sokkal jobb kedvvel lépett a rámpára, aztán ki a folyosóra, de ott máris szembesültek egy újabb akadállyal:

- Ez baromi büdös.

- Évek óta ilyen, nem értem, mit csinálnak ezek – morogta Sol az orrát fogva. – De el kell viselnünk addig, amíg itt vagyunk.

A chistori beletörődő bólintással jelezte, hogy rendben van, aztán folytatták is a sétát. Elhaladtak mindenféle játékterem előtt, bódító illatok érték az orrukat, mikor a fűszerbarlangok közelébe értek, de nem csábultak el. Éppenséggel amúgy sem volt annyi fölös pénzük, hogy szórakozzanak is.

A tágas központi terembe érve megpillantották, miféle szerzetek is vannak errefelé. A galaxis szinte minden fajából láttak képviselőket, és nem egy kifejezetten visszataszítóan nézett ki.

Szabad asztalt nem találván inkább a csapos felé vették az irányt.

- Két koréliai sört, Derk – mondta Breaker vigyorogva.

- Hohó, csak nem a Sol Breaker? – nézett rá a csapos vigyorogva. – Hogysmint, kölyök?

- Megvagyok, mint láthatod, sikerült társat is találnom – biccentett a megilletődött chistori felé. – Ő itt Dragann. Dragann, ez az öreg fószer itt Derk Bant.

- Te sem leszel jobb formában, ha megélsz annyit, mint én – lökte meg barátian Sol vállát Derk Bant. – Ritkán látni chistorit errefelé.

- Bizony, elég ritkán – kontrázott rá a zsoldos, zavarba hozva a gyíkember. – Nincs egy jó fülesed véletlenül?

- A napokban nem igazán hallottam semmit. Inkább Blue-t kéne kérdeznetek munka ügyben, talán valami csempészmelót tud szerezni.

- És ő most hol van?

- Valahol hátul, gondolom – vakarta az állát az öreg. – Tessék, egészségetekre!

A zsoldosok kifizették a sört, aztán kerestek egy sarkot, ahonnan jól ráláthatnak a tömegre. A feszélyezettségük nem múlt el, mindketten fürkésző tekintettel figyelték a körülöttük álló alakokat, felkészülve arra, hogy szükség esetén fegyvert ragadjanak. De – szerencséjükre – erre nem volt szükség.

Nagyjából negyed óra feszült várakozás után felbukkant a pult mögött egy fekete hajú, nem épp túlöltözött ember nő. Sol szépen végig is mérte a formás alakot, az izmos hasat, és a telt melleket, nem mintha nem láthatta volna korábban is. De ebben az esetben tovább nem nagyon mehetett, mert bizony, Ana Blue nem igazán kapható egyéjszakás, könnyed kalandokra, amiket Breaker inkább előnybe helyezett. Mert ez a nő nem szerette a könnyű prédát, és a női nemet betegesen imádó Sol annak számított. Persze, ez nem zavarta egyiküket sem semmiben.

Miután beszélt Derkkel, a zsoldospáros felé vette az irányt, baráti mosoly kíséretében, kivillantva kék metszőfogát.

- Rég láttalak erre, Sol Breaker – szólalt meg, mikor eléjük ért. – Te pedig…

- Dragann – mutatkozott be a chistori a lehető legszelídebb hangon. – Örvendek.

- Szintúgy – mondta Blue, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. – Derk azt mondta, munkát kerestek.

- Ja, nem ártana valami, ami hoz egy kis hasznot a konyhára – tért a tárgyra Breaker. – Tudsz valamit, ami két ilyen megtermett zsoldosnak való?

A nő végignézte mindkét férfiút, aztán elröhögte magát.

- Ha a hajód még megvan, akkor tudok – vigyorgott. – Gyertek utánam. De előbb… - nézett Dragann-ra.

A nagyra nőtt gyík zavartan nézett vissza a nőre, és egyre idegesebb lett, ahogy méregette, amit ráadásul nem is értett, miért tesz. De Blue elvigyorodott.

- Ritkán látni erre chistorit, de ilyen szelíd személyiségűvel máshol se találkoztam.

- Mondjuk úgy, hogy nem vagyok hozzászokva a társasághoz…

- Meg a magabiztosság sem épp erényed – kotyogott bele Sol. – Azt várnád, hogy egy fenevad, de meglepően udvarias és kedves srác. Még emberek között is ritka az ilyen.

- Ez bizony egy jó dolog, Dragann – mosolygott a nő a gyíkemberre. – Nos, indulás.

Blue a vendégek között szlalomozva vezette a két zsoldost a terem másik végébe, ahol egy barna kabátos, befont hajú férfi iszogatott egymagában. Mikor a kis csapat melléért, meglepetten nézett rájuk.

- Találtam két alakot, akik segíthetnek neked, Starborn – mondta a nő. – Zsoldosok, és a kalapos srácot ismerem már egy ideje. Jó pilóta.

A férfi felállt, felmérte az új arcokat, aztán egy kisebb biccentés kíséretében bemutatkozott.

- Rion Starborn, csempész. Örvendek az uraknak.

- Sol Breaker és Dragann, zsoldosok – viszonozta Sol. – Szóval, milyen munkáról lenne szó?

- Egy kis szállításról, de… - Egy pillanatra elgondolkodott. – Jobb, ha megmutatom. Jöjjenek utánam.

A páros egy rövid búcsút követően meglepett arccal Starborn után indult. Míg a folyosón sétáltak, egy szót sem szóltak egymáshoz, még a zsoldosok sem.

Pár perc után az egyik hangárhoz érkeztek, ahol olyan látvány tárult Breaker szeme elé, amit soha nem akart megtapasztalni.

- Nos, ez a Star Hawk – vakarta a fejét a férfi. – Nagyjából félútig jutottam vele, mikor kalóztámadás ért a közelben. Így hát, egy kissé leharcolt…

Egy kissé? Öregem, csoda, hogy még repül!

A fekete Dynamic CV-2600-as hajó valóban nem festett túl jól. Több helyen megsérült a burkolata, a feltehetően oldalsó lövegek helyét hatalmas lyukak foglalták el, ráadásul a fél oldalán vezetékek lógtak ki. Alaposan elkapták, annyi szent!

- Szóval, az a helyzet, hogy valahogy tovább kéne vinnem a szállítmányt, de mint látható, ezzel a hajóval nem fog menni. Az itteni szakik tudnak vele mit csinálni, de ehhez már Shug kéne, hogy helyrepofozza.

- És honnan tudja, hogy nem öljük meg, majd lépünk meg a szállítmánnyal? – kérdezte Sol gyanakodva.

- Nem tűnik olyan embernek, aki ezt meglépné – válaszolt Starborn nyugodtan.

- Mégis, van valami biztosítéka egy ilyen esetre, így van? Másképp nem hiszem, hogy segítséget keresett volna.

- Jól vág az esze, meg kell mondjam – vigyorodott el a csempész. – Az árut csak én adhatom át, mivel bennem bíznak ennyire. Ez pedig annyit takar, hogy a retinamintám és az arcom is fontos. Nem érnének velem semmit, ha megölnének, a szállítmánnyal pedig végképp nem.

- Gondoltam, hogy valami ilyesmi állhat a háttérben – mosolygott Sol. – Mekkora pénzre számítsunk, és mikor indulhatunk?

- A teljes haszon negyven százaléka a maguké, más szóval tizenkétezer kredit. Az indulást pedig megejthetjük, ha átrakodtunk.

*

Sol elnyomta a kötelező cigijét, aztán beizzította a hajtóműveket. A hajó lassan felemelkedett a sziklás aljzatról, és kifelé vette az irányt, aztán szlalomozni kezdett az aszteroidák között, néha hajszálnyira elkerülve őket.

Mikor elérte az övezet szélét, Breaker megvárta, hogy a navikomputer kidobja az adatokat, aztán megszólalt:

- Irány az Ord Mantell!

A Galaxis Söpredéke - 8. fejezet by Schiffert

Nar Shaddaa. A Csempészek Holdja. Egyike a Galaxis legismertebb világainak. Ám ismeretségét eme hold az alvilágnak köszönheti. Az alvilágnak, mely évezredek alatt fonódott össze az égitesttel. Ez a kikezdhetetlen szimbiózis pedig a Huttok irányítása alatt volt mindig is, akik nem kis vagyonra és hatalomra tesznek szert vele. Narr Shaddaa a romlottság, a törvénytelenség és az igazságtalanság melegágya. Rossz hírnevével egyetlen egy világ sem vetekedhet az elsőbbségért. Még óvatos becslések és találgatások mellet is bizonyos, hogy ezen a holdon áramlik át a Galaxis fekete piaci áruinak túlnyomó többsége. A Hutt Űr szívében, a Nal Hutta szomszédságában, ahonnan a Hutt klánok és Kartellek irányítják a törvénytelen üzleteiket, ezt a hatalmas tranzakciót bármilyen áron fent akarják tartani, a profit érdekében. És mivel a galaktikus alvilág koronázatlan központja is, így nem csak a csempészek és az őket megbízó fekete kereskedőket vonzza a romlott, az egész holdra kiterjedő városvilág, hanem mindenki mást is, a Galaxis söpredékeinek soraiból.

***

Alig két héttel az Affavan-i események után, Sol Breaker és Dragann, az ember-chistori zsoldos páros végre valahára a kényszer "szabadságuk" végéhez értek. A sikertelen Affavan-i megbízatásukat követően ugyan életben maradtak, de súlyosan sérülten. Bár egy szomszédos városba átrepülve sikerült bakta-tartály kezelésben részesülniük, nem is kevés pénzért, de idővel kiderült, hogy a bakta, amiben áztatták magukat, messze nem felelt meg az elvárt minőségűnek. Hogy szimplán lejárt-e a csodás gyógyítású folyadék minőségi szavatossága vagy éppenséggel hígították-e, az sosem derült ki. De mivel a sérülések nem gyógyultak be úgy, ahogyan az elvárható lett volna, ezért a reklamációnk lett volna helye, csak hogy a magánkézben lévő kórház, amiben a szolgáltatást igénybe vették, a Hutt Kartellek egyikének kezében volt. És a Hutt Űr mélyén, ahol minden hatalom a nyálkás, büdös, hosszú életű, romlott erkölcsi férgek hájas kezeiben egyesül, ott csak az szerezhet érvényt a reklamációinak, akinek meg vannak hozzá a kapcsolatai. De két zsoldos, akik abból élnek, hogy bérbe adják az életüket és képességeiket mások problémáinak megoldására, számukra nincs helye reklamációnak. Rosszat tenne a hírüknek is, ha felfújnák a dolgot és könnyen valamelyik szeméthalmokkal teli sikátorban találnák magukat, holtan. Arról nem is beszélve, hogy a kifogásolható, hiányos bakta kezelés után úgy érezték magukat, mint akiken reek csorda vonult át. Sérülten, gyengén, csak kiadásokkal, a zsoldosok maguk mögött hagyták az Affavant, mely ezek után nem lesz a kedvenc látogatott világok listáin a párosnak. A megannyi útba eső világból, ahol megpihenhetnek és idővel új megbízatások után nézhetnének, végül a Nar Shaddaa-ra esett a választásuk. Ezen az alvilági, bűnben tobzódó holdvároson minden adott volt, ami kell és kelhet majd a zsoldosoknak a továbbiakban. És éltek is ezen lehetőségekkel. Ugyan nagy eséllyel rendes bakta tartály kezelésre is szert tehettek volna, de mivel nem rendelkeztek megbízható kapcsolatokkal, így nem kockáztattak meg még egy átverést. Szerencséjükre nem is volt rá szükségük, amennyiben hajlandóak voltak kivonni magukat egy-két hétre a mesterségükből. És egy halál közeli élmény után, ez nem is esett nehezükre. Viszont a kényszer pihenő, mely eleinte kellemesen kezdődött, idővel kezdett átmenni kényszer fogságba és tehetetlenségbe. Bár Sol Breaker jól viselte, de a társa, a chistori Dragann már kevésbé. Az ember, azon kívül, hogy a hajója technikai állapotának ellenőrzéseivel és a közeli bárok, kaszinók és kuplerájuk látogatásaival foglalta el magát, addig, a spártaibb körülményekhez szokott és tartózkodó óriás a tengernyi idejét fizikai gyakorlatokkal töltötte el, illetve egy megfelelő fegyverbolt felkutatásával. Bár mindketten elvoltak a maguk világában, de az idő múltával, a Blunt Arrow fedélzetén élve, hamarosan elkerülhetetlenné váltak az összetűzések. 

Ugyan Breaker kabinjának az ajtaja csukva volt, de a hajóján így is jól terjedtek a zajos csörömpölések. És az ilyesfajta zajongások, a reggeli órákban messzemenően kellemetlen ébredéseket eredményeztek, főleg, ha az ember előző este nem kevés creditet vesztett a sabacc asztalnál, hát még a bár italkészleteinek jelentős fogyasztásával. Sol igazán kirúgott a hámból a két hetes lábadozása alatt, még annak ellenére is, hogy a hajóján teljes ellenőrzést és karbantartást hajtott végre. És ehhez még hozzájárult az az extra idő és türelem felőrlés is, hogy a társát próbálta bevonni a munkálatokba. Bár egymaga is boldogult, hisz az Axxila-i találkozásukig gyakorlatilag egyedül boldogult mindig is, de nem bánta volna, ha az üzlettársa is konyít a dolgokhoz. Ám a chistori annak idején, a társulásuk napján leszögezte, hogy bizonyos dolgokhoz nem ért és nem is fog. Ezt persze Sol úgy értelmezte, hogy a chistori csak kiakar bújni bizonyos, esedékes feladatok alól, de hamarosan rájött, hogy valóban nincs érzéke Dragannak az űrhajókkal kapcsolatos technikai, cselekedési folyamatokhoz. Ezt mi sem tükrözte jobban, mint az értetlenség és zavarodottság egyértelmű jelei az óriás arcán, pedig egy chistori arcáról olvasni nehéz, de Solnak már elég keserű alkalma volt kitapasztalni ezen jelek megismerését.

De ha még a társa ezen alkalmatlanságait el is viseli, a napi rutinjait, amiket a szabad napokon megejt, kivétel nélkül, mindig, azok már valóban Breaker idegeire mennek. Nem számít, hogy Sol korán vagy később esik ki az ágyból, minden reggel azzal szembesül, hogy a társa már teljesen éber, készen áll bármire. Eleinte jó pontnak könyvelte el az ember, hogy olyan lakótársat könyvelhet el a fedélzeten, aki mindig cselekvésre kész, de egy idő után már zavaró tényezőnek érezte, hogy a chistori mennyire fitt hozzá képest és összeszedet. Ezzel pedig a saját belsőhangját ébresztette fel, mely rámutatott a saját maga, gyakori tunyaságára és lébecoló életvitelére. Arról nem is beszélve, hogy másnaposan, a hosszú és kellemetlen józanodási folyamat során szembesülni egy energiáktól duzzadó gyíkkal szemben maga a rémálom. De Sol mindezekkel is megbirkózott ezidáig. Ám a reggeli csörömpölés, ami ezidáig délután ütötte fel a fejét, most kihúzta a gyufát.

- Nem igaz! - mondta elkeseredve Sol, miközben lerántotta magáról a takarót, majd kilépet a jobb lábára és megindult a kabinajtó felé. Ugyan egyszerű rutin mozdulat volt ez, de arról megfeledkezett a felindult állapotában, hogy a bal lábát csúnyán elaludta. Az elgémberedett végtag ügyetlenül csuklót össze a tulajdonosa alatt, aminek az lett a végeredménye, hogy Breaker kétségbeesett hadonászással esett neki a kabinajtónak. Bár a másik lábával megtudta tartani magát, de így is sikerült részben lefejelnie az ajtót, de balszerencséjére, éles fájdalom hasított bele a bal alkarjába. A fájdalom forrása az Affavan-i esett után, a bakta kezelés ellenére is még hallatta magát Breaker fejében, ha valami nehezebbet emelt vagy más erőkifejtésnek tette ki. A hirtelen védekezési mozdulat pedig elegendőnek bizonyult a kellemetlen érzés megindulásához. - 

Az egyik kellemetlen esetet követő másik után, Sol dühe csak még jobban fellobbant. Végül sikerült némileg visszanyernie az elzsibbadt végtagja feletti uralmat, de így is bicegve, az alkarjában gyengén lüktető fájdalomra nem gondolva, de végül elérte a Blunt Arrow raktárának személyzeti ajtaját.

Az Affavan-i sérülései már jószerivel a múlté voltak. ugyan Dragann még érzett innen-onnan a testéből figyelmeztető fájdalom ingereket, de egyik sem volt annyira jelentős, hogy félbe hagyja az edzését. A chistori szinte teljesen visszanyerte a régi kondícióját. Hála a hajó méreteinek, a Blunt Arrow rakterében bőven volt hely arra, hogy komolyabb testépítő felszereléseket tudjon benne tárolni. Korábban csak a saját testét felhasználva tudta magát formában tartani a csoportos vagy inkább - és ez volt a gyakoribb - magányos pályafutása során, de az otthonává vált hajó több lehetőséget biztosított immáron. Mivel pedig az esetleges kisebb csempész áruk szállításai miatt a raktérben csak kevés ellátmányt tartottak maguknak, amit amúgy is beszerezték a szükséges alkalmakkor bárhol, ahol tudtak, így a tágas tér megfelelt a chistori elvárásainak. 

Ugyan nem használt modern edzőgépeket, de nem is volt rá szüksége. Csupán egy kétkezes és két egykezes, régi-módi, tárcsás súlyzókra volt szüksége. Bár megengedhette volna magának az állítható gravitációs vonzású, modern súlyzó felszereléseket (melyekkel a használója beállíthatta a súlycsőn, hogy mekkora gravitációs erővel, azaz súllyal vonzódjon lefelé az izomzatépítő eszköz), de Dragann nem akart egyszerű csövekkel szenvedni. Azon kívül, hogy olcsóbbak is voltak az "idejét múlt" eszközök, azon túl élvezte is az egymás után felrakott súly tárcsák látványát és a jellegzetes hangokat, melyek akkor keletkeztek, mikor a megmozgatási útjuk során összecsörrentek. Egy-egy edzési alkalom után a chistori élvezettel érezte, ahogyan az izmai feszülnek a csontjain, a bőrén az erek kidagadnak és a megerőltető sorozatok után kellemes fáradság szállja meg. Az egy-két órás edzések után pedig egy jó meleg zuhannyal már is teljesen fittnek érezheti magát. 

Ám a korai edzés, melynek egyben oka is volt a megszokott időtől eltérő megkezdése miatt, nem várt látogatott eredményezett az átmeneti konditerembe. 

- Muszáj már korán reggel ezt csinálnod?! - száguldott be bicegve Sol, felindultan, a félre sikló ajtó után - 

- Jó reggelt, délután tíz van! - válaszolt vissza indulatosan a chistori, a nemvárt és zavaró belépés után - 

- Nekem még korán van! - kontrázott vissza az ember - 

- Akkor legközelebb talán ne hajnalban robbanj be a hajóba, piától bűzlően! - a chistori szóbeli támadása miatt elképedt Sol, de hamar vissza nyerte a lélekjelenlétét, hogy aztán belekezdjen az első komoly vitába Dragann ellen - 

- Ez az én hajóm! Akkor jövők és megyek, amikor nekem tetszik és olyan állapotban, amilyenben akarok! Ha akarom, akkor egy protokoll droiddal térek vissza, totál részegen, hogy megdöngessem! Szóval...!

- Ne feled, hogy mindennek fizetem a felét, amit ráköltesz a hajóra, szóval ne játszd meg itt a nagy mártírt, aki befogadott egy éjszakára! - a feszültség Dragannban is nőt, hiszen érzékeny pontján érte a társa azon kijelentései, amiket most hozzávágott. Dragann sosem viselte jól, ha úgy beszélnek vele, mint egy alja alakkal. És a kényszer pihenő a Nar Shaddaa-n felőrölte a türelmét is - Különben is, ha nem hulla részegen, nyált folyatva jöttél volna meg, akkor tudnád, hogy délután elmegyek egy fegyverboltba, ahol végre feltudjuk tölteni a hiányos készleteinket. És ezért kezdtem el most az edzést. - a magyarázat hallatán Sol végül kezdte megérteni, hogy a kellemetlen vita jószerivel az ő kicsapongásai miatt alakult ki, de mivel mérhetetlenül büszke ember volt, ezért más módját választotta a téma lezárásának. - 

- Csinálj amit akarsz, csak hagyj békén! - azzal visszaindult a kabinja felé, hogy összeszedelődzködjön. Elvégre is, egy szál alsónadrágban eléggé hűvös volt a hajón, a hideg padlózatról nem is beszélve. De legalább nem teljesen pucéran rontott be a raktérbe. - 

Dragann tudta, hogy Sol ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést. Az elmúlt két hónapban nem csak vele, de a másokkal szembeni kommunikációjából is kivillant, hogy nem az a típus, aki belátja, ha téved, főleg ha hibázik is. Néha a végletekig képes ragaszkodni a maga konok elhatározásaihoz és ez a mostani merőben felbőszítette a chistorit, aminek hatására a frusztráltságát gyorsabb és erőteljesebb edzési mozdulatokkal próbálta levezetni. Inkább ez, minthogy az ember után menjen és széttépje.

A kabinjában matatva, tiszta ruhák után kutakodva, Breaker fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. ,,Ez meg mégis mit gondol?! Csak azért, mert fizeti a kiadások felét, máris az őrparancsnokom, aki megmondja, hogy mikor, mit és hogyan csináljak?! Ő van nálam, nem fordítva!" Ugyanakkor kezdtek az önérzetével ellentétes gondolatok is meghatározódni. ,,Már nem élsz egyedül. Az együttélésnek meg vannak a maga szabályai és megkötései. És valahol igaza is van."

- Francokat. - mordult magára végül - Na jól van, ez így nem jó. Valahogy le kell vezetnem a feszültségemet, mielőtt begolyózok. - azzal a felöltözött férfi végig gondolta a helyzetét. Egyáltalán nem volt éhes, már csak a korábbi vita miatt sem. Inni sem akart és egy közönséges kocsmai bunyó kirobbantására sem volt most kedve. De akkor meg hogy a fenébe oldja meg? - 

Alig telt bele félórába és Sol máris felfelé tartott a Blunt Arrow rámpáján. Ám nem egyedül. 

- Figyelj, miért nem jó neked a sikátorban? - kérdezte a vörös bőrű twi'lek prostituált nő - Múltkor az sem érdekelt téged, hogy a patkányok mellettünk dugtak a kukán. 

- Mert most szeretném a saját hajómon, a saját kabinomban csinálni, anélkül, hogy bárki vagy bármi megzavarna. És különben is, mit zavar téged a környezett váltás? Többet kaszálsz, hogy hozzám jöttél, a stricid is boldog lesz, én is, te is, mindenki, még a patkányok is, akkor meg? 

Alya, a helyi kikötő egyik legjobb utcai termékének számított a prostituáltak közt. A nő tetőtől talpig vonzó volt és minden porcikája ellenállhatatlan. És a galaktikus társadalom szemében becstelennek tartott mesterségében Alya tökéletesen érvényesült és ezt egy cseppig sem bánta. Azon kevés prosti közé tartozott, akik inkább választották ezt az életmódot, mint hogy láncra vert rabszolgaként vagy földtúróként tengődjön a Ryloth kegyetlen világán. Amúgy is, sosem volt meg az esze ahhoz, hogy más módon megélhessen, vagy ahogyan a stricije egyszer mondta neki; ,,Őstehetség vagy, baby." 

És mi tagadás, Sol is kevés olyan kurvával kéjelgett, mint Alya. A lány nagyon is értett ahhoz, hogy mesteri szinten kielégítse a kuncsaftjait. És bár eddig a kettejük közti kapcsolat helyszíne egy közeli sikátor volt, ahol Allya kínálta magát, de Sol most jobban örült volna annak, ha a maga környezetében engedi ki a feszültségét. Persze ez extra pénzt jelentett, amennyiben a strici is beleegyezik, de végül a dolgok csak összejöttek. 

A kabinba beérve, a twi'lek körül nézett a kaotikus helységben, majd gúnyosan hozzá tette;

- Szerintem ebben még a patkányok sem kefélnének. 

- Még jó, hogy nincsenek. - azzal Breaker neki látott levetni a gönceit. Ezúttal aztán tényleg bele add mindent. Nem egy szimpla gyors menetre akar elmenni, hanem egy teljes "csapolásra". Ami több fordulót is jelent. És mivel Alya minden közösülésük után olyan képet vágott, mint aki csak nézte az aktust, semmint csinálta, így Sol azt is elakarta érni, hogy a csaj élete végéig ne felejtse el azt az elképesztő aktust, amit a Sol Breaker név tulajdonosától fog most kapni. -

Később, úgy egy órával, Sol elégedetten bámulta a kabin mennyezetét. Teljesen kipihentnek érezte magát. Talán még éhesnek is. Alya mellette feküdt, de ébren. Hosszú és izgalmakban teli sorozaton mentek keresztül. És végre a férfi nyugodtságot és elégedettséget érzett magában. 

- Na, -szólt a twi'lekhez - fogadni merek, hogy ilyen jóban még nem volt részed. - vigyorgott végül el - 

- Tizennegyedik. - a szám kiejtése teljesen oda nem illően zavarta meg az embert - 

- Hogy mi? - fordult végül szembe a nővel, aki azonnal válaszolt - 

- Tizennegyedik. - válaszolta újra, ismét szenvtelenül - Ez volt az eddigi tizennegyedik legkielégítőbb dugásom. 

- Csak? - kérdezett megdöbbentem, és némileg sértetten Sol - Ennyire voltam jó? A tizennegyediknek?

- Nyugi, - legyintet rá Alya - amióta ebből élek, azóta csak a legjobbakat számolom. És egy top ötvenes listában nem is olyan rossz helyezés az. Büszke lehetsz magadra. - a kijelentés hallatán persze Breaker megint érezte, hogy kezd felforrni az agyvize. De végül erőt vett magán és elengedte a dolgot a füle mellett. - 

- Szedelőzködj, végeztünk. - azzal kimászott az ágyból és előkotorászta a nőt megillető bérét, majd az ágy melletti kis asztalra tette. - Nesze, itt van. 

Alya erre szintén kimászott az ágyból és a legkevésbé sem zavartatva magát a meztelenségétől, megindult az ajtó felé.

- Hé, te meg hová mész? - Sol nem értette az egészet - 

- Csak nem gondolod, hogy ilyen állapotban fogok vissza öltözni és elmenni? Veszek egy fürdőt. 

- Nagy szart veszel te itt fürdőt, kurva. - Sol el sem hitte, hogy a prosti azok után, hogy berangsorolta a kis dugási naplójába, még képes kitalálni, hogy fürdőzik is nála ingyen. Arról nem is beszélve, hogy a hajón csak egy zuhanyzó fülke van eleve. - Vedd fel a gönceidet és húzz a picsába.

- Kapd be, ide jövök dugni veled, a legkevesebb, hogy lemosom magamról a dzsuvádat. - a nő persze hamar észre vette, hogy a férfi kérlelhetetlenül nézz vissza és ha nem csinál valamit gyorsan, akkor valószínűleg képes lesz így, meztelenül kidobni a hajóról. - Na jól van Sol, - kezdet bele lágyabb hangon a twi'lek - Ha hagyod, hogy megtisztálkodjak, akkor cserébe búcsúzóul lerántalak a számmal. Na? - az ajánlat hallatán persze Sol elgondolkozott. Egy szájmunkáért cserébe tíz perc zuhanyzás? - 

- Rendben, tíz percet kapsz, de ha utána nem vagy itt, akkor utánad megyek. - Alya ezek után megkapta az útba igazítást és a fürdő felé vette volna az irányt, mielőtt Sol utána szólt - Hé, ezt vedd magadra. - azzal a nőhöz dobta az ágy összegyűrt lepedőjét - Tartsd magadon, amíg bent nem vagy a fürdőben. Nehogy a hülye társam rád vesse magát, Még a végén azt hiszi, hogy szabad préda vagy. 

- Miért, ki a társad? - kérdezte a twi'lek vissza - 

- Nem ki, hanem mi. - vágta rá Sol, elővéve egy kellemetlenebb stílusát, bosszúból - Egy chistori. És eléggé őstulok, ha érted, mire gondolok. - az Alya arcán megjelenő döbbenet és ijedtség pedig elég fizetség volt bosszú gyanánt Solnak, a korábbi rangsorolás miatt - 

A lepedőt magára húzva, Alya eltűnt a folyósora ráfordulva. Sol ezek után rá-rá tekintett a krono(!)órájára, melyen idegesítően lassan telet az idő. Végül az időmérőeszköz bámulása helyett inkább a közel múltban történt, kellemes emlékekre összpontosított, amitől persze egyre több vér tódult legnagyobb becsben tartott testrészébe. Hiába a megannyi élvezetes extázisért, az ilyesfajta jóból sosem árt meg. Legalábbis ennek a férfinak nem. 

A búja, parázna gondolatok végül mozgásra sarkalták Sol-t. Ösztöneitől fűtve haladt végig a folyóson, anyaszült meztelenül, férfiassága legfőbb jelének tettre kész keménységével. A fürdőben, a zuhanyzóból, a kabin használatának félreérthetetlen hangjai ütötték meg a füleit. A zuhanyzó elé érve, végül elmosolyodott; ,,Ideje, hogy pár helyezéssel feljebb tornásszam magam." -gondolta magában Sol, mikor a tömör, átláthatatlan kemény műanyag ajtó fogantyúját megfogta és még egy körre, kiéhezett hangon megszólalt; 

- Ideje, hogy megkapjam, ami jár! - azzal félre tolta hirtelen a kemény műanyagajtót és Sol Breaker élete egyik legkínosabb hibájába esett ezzel -

A kijelentést a zuhogó víz ellenére is értette Dragann, de amikor oldalra nézett és meglátta a nála jóval kisebb termetű embert, aki teljesen meztelenül bámult rá, egy még a chistori számára is riasztó, kéjsóvár tekintettel, akkor Dragannt életében először egy olyan félelem érzés kerítette hatalmába, mint még soha. 

Sol arcán hirtelen eltűnt az a tekintett, és a megdöbbenés ült ki rajta. És ekkor még egy ismeretlen hang is felszólalt;

- Ti meg mit csináltok? - a hangot Dragann nem tudta, hogy kié, de Sol felé kapta a fejét és még így, félprofilból is látszott rajta, az egyfajta zavarodottságot és ijedtséget - 

- Te hol a francba voltál?! - akadt ki az ember az ajtóban álló prostituáltra - Miért nem tussolsz?

- Mert a társad már előttem használta. - jött a zavart hangvitelű válasz - De te mit keresel itt? Vagyis ott? - ekkor Dragann termetes feje kihajolt, hogy lássa a női hang tulajdonosát. És persze Alya élt a lehetőséggel, hogy visszavágjon a korábbi sérelmeiért. -  Óóó, várjunk csak, értem már. - Sol erre még jobban megilletődött és persze próbálta menteni a helyzetet, a maga számára - 

- Nem, nem, nem! Ez nem az, aminek látszik! Azt hittem, hogy te vagy bent! 

- Figyelj Sol, nem szégyen az, hogy ha buksz a pasikra is. - a nő hangja kárörvendően csengett fel - Szóval csak nyugodtan menj be, én kivárom a soromat. - azzal a twi'lek sarkon fordult és kuncogva eltűnt a folyosón. - 

Breaker teljesen letörten és megsemmisülve nézett utána, majd számításba vette fejben, hogy mennyi extra creditet kell kiperkálnia a lánynak, hogy nehogy el kezdje híresztelni róla azt, ami nem igaz. Persze Alya csak egy prosti, de mégis, ez semmiképpen sem kerülhet ki a hajó falai közül. Főleg, hogy annak idején elküldte azt a meleg twi'lek férfit is az Axillán, mint lehetséges partnert. És ezt azért bizonyára páran tudták is, és ha valaki a két esetet valahogy összeakarja illeszteni, akkor az nagyon rosszul sül el a számára. Ekkor viszont visszatért a környezetébe Sol figyelme és először visszaakart nézni Dragann arcába, aki továbbra is megszeppenve bámult rá. Hogy ez az ember meztelensége vagy a zavaros helyzet miatt tette, vagy mindkettő miatt, azt nem tudta, de mikor Sol végül ráakart nézni, akkor megakadt hirtelen a szeme az azonos nemű társának a maga szerszámján. Még így, nyugalmi állapotában is tekintélyes méretűnek bizonyult és bár élete végéig tagadni fogja, de bizonyosan irigykedni fog Dragann méretesebb anatómiai örökségére. 

- Hogy az a... - Sol megdöbbenten és nagyra tátott szájjal figyelte a behemótot, amitől Dragann teljesen zavarba jött és félre lökte az útból az embert, akitől nem tudta, hogy most valójában mit is várjon, vagy mit is akart, akar valójában tőle. És persze a kiismerhetetlen elme működésének köszönhetően Dragannt elöntötték azon emlékek, melyekben Sol vicces, ám szexuális vagy szimplán testi jellegű megjegyzéseket tett magára vagy éppen a társára és így nem csoda, ha a chistoriban hirtelen megnőtt az aggodalma annak, hogy Sol valóban akar tőle "valamit". - 

A kisiető chistori persze elcsúszik a vizes talpa miatt a folyosón és hanyatt vágja magát. A hangos puffanásra a közelben várakozó Alya persze oda siet, majd meglátja a földön fekvő, szintén meztelen, óriás gyíkembert. És persze a gyík nem átlagon felüli méretű farkát.

- Na, ez már méretes példány. - állapítja meg szórakozottan a nő, majd a szintén meztelen, éppen feltápászkodott Solra tekint és végül megadja magát a kialakult helyzet poétikájának - Hát, ha már senki sem használni a zuhanyzót és mindenki szabadon van. - azzal leveti magáról a használt lepedőt és belibben a zuhanyfülkébe, de előtte még oda szól végső szúrás gyanánt a rá meredő emberre - Lehetőleg rám ne nyissál, jó? - a zuhanyajtó visszahúzása után, a folyosón nagy nehezen felkelő chistori láttán, végül Sol Breaker nem bírja visszatartani magát -

- Mi a franc folyik itt?! Ki szórakozik velem?!

***

Miután mindenkinek sikerült tisztán, felöltözve megjelennie a hajó személyzeti rámpájánál, Sol nem csak kifizette az Alya szolgáltatásaiért járó összeget, de egyben jelentős extra credittel is ellátta, hogy a hajón végbe ment kellemetlen, sőt, egyenesen kínosnak nevezhető végeseményről a twi'lek hallgasson. A nő persze megesküdött rá, hogy nem említi meg soha senkinek sem, de Sol jól tudta, hogy egy kurva esküje nem sokat nyom a latba. Viszont a remény mégis élt benne.
Miután Alya visszatért a maga világába, a két zsoldosnak is ezt kellet tennie.

- Szükségem van a siklóra. - vetette oda Dragann a közelében álló társának -
- Miért, hova mész?
- A fegyverboltba. Emlékszel? - az embernek hamarosan beugrott a délelőtti vitájuk, majd helyeslően bólintott egyet -
- Rendben. Akkor menjünk.
- Menjünk? - kérdezett vissza a chistori meglepetten -
- Hát, persze ha nem zavarok. - bár Sol nem hozta fel egyik korábbi incidenst sem a fürdő helységben végbe ment esett után, de végül belátta, hogy ezt sokáig nem kerülheti el, ha a további együttműködésüket továbbra is gyümölcsözőnek akarja fent tartani. Így hát nem maradt más választása. - Amúgy is, most inkább lennék máshol, mint itt. És ha nem zavarok, akkor veled mennék. - a chistori szemei méregetően figyelték az embert, amitől persze Breaker máris félreértette a társa reakcióit és egy újabb zavaros válasszal folytatta. - Persze, a kijelentés legheteróbb értelmében. - miután kimondta, Sol hirtelen fintorgott a saját kijelentése hallatán. Néha talán tényleg előbb át kéne gondolni a mondandóját, mielőtt kimondja -
- Figyelj, én megértem, hogy ami oda fent történt, az csak egy rossz esemény sorozat vége volt. És szerintem fölösleges több szót pazarolni rá. Társak vagyunk Egy helyen élünk, együtt dolgozunk. - a chistori láthatóan komolyan is gondolta amit mondott, és ez tetszett a társának. Inkább koncentrált arra, hogy újra a régi jól bevált módon legyenek meg, semmint, hogy tovább mélyítsék a szakadékot köztük. -
- Kösz, cimbora, ezt méltányolom, tényleg. - Sol nem igazán volt az a hálálkodós típus, de ezúttal nem csak a társának, de egyben a sorsnak is hálás volt, hogy ilyen partnert talált maga mellé - Na, akkor gyerünk, irány az a fegyverbolt. - azzal megindultak a bérelt siklójuk felé, elvégre Nar Shaddaa óriási és maga a célállomás is messze volt -

***

Az utazás nagy részében a zsoldosok nem igen beszéltek egymással. Bár maguk mögött tudták a közeli múltat, de azért még így is frissen élt bennük. Ráadásul Solnak elég gyakran kellet káromkodni és szitkozódnia más sofőrök óvatlan vezetési stílusai miatt. Hát még azoknak az övé miatt.

- Oda megyünk! - szólt és mutatott egy magas épület középső szintjei felé Dragann, mire Sol élesen jobbra felvitte a siklót az adott irányba. - Az a kiugró platform lesz az. - az újabb irány korrigálást követően pedig a sikló hamarosan le is szállt a platformra - 

Miután a gépet elhagyták, a páros nyugodt tempóban közelítette meg a bejáratott, mely egy szimpla, oldalra csúszó fémajtónak tűnt.

- Te, ez a hely nem úgy tűnik, mintha valami fegyverüzlet lenne. - Sol bizonytalankodva nézett maguk elé, nem látva semmilyen kiírást vagy jelzést - 

- Ez egy speciális hely, azt mondták. - Dragann a maga nyugodt stílusában, biztosan a dolgában felelt vissza - Azt mondták, hogy a tulajdonos nagyon régen csinálja és csak egy bizonyos, megbízható körben árulja a felszereléseket. 

- És te hogy találtál rá? Voltál már nála?

- Nem, de találtam valakit, aki igen és beajánlott, miután megfeleltünk.

- Megfeleltünk? Ez meg mit jelent? - a válasz nem hogy szét oszlatta volna Sol aggályait, de még sűrűbbre növelte azokat - 

A bejárathoz érve a chistori megnyomta az ajtó melletti piros gombot, majd várt. Az ajtó fölött, egy nyílásból, egy szemre emlékeztető eszköz bújt elő és alaposan szemügyre vette a jövevényeket. Az óriás persze megszólalt azután, hogy az ellenőrző gépezet abba hagyta a két személy közti, váltakozó cikázást. 

- Dragann vagyok, ő meg a társam, Sol Breaker. - a szemszerű eszköz ekkor visszahúzódott a nyílásába. Pillanatokkal később kattanások hallatszottak, majd nehéz tárgyak mozgását lehetett kivenni a túloldalról. A külső ajtó is oldalra csúszott, majd előbb a chistori, utána pedig Sol lépett be. Meglepetésükre, az átlagos külső ajtó után több vastag, feltételezhetően páncélozott, szintén oldalra sikló ajtó vaskos szegélyeit pillantották meg a méter hosszú folyosón, mely végül egy kisebb terembe vezetett. - 

- A fegyvereiket rakják a tárolóba. - a mikrofonokból szűrődő érdes, férfias hang után a jobb oldalsó falból egy rekeszajtó nyílt ki és várta az idegenek fegyverzetének berakását - És ha bármilyen fegyvert be akarnak hozni magukkal, akkor utána a büdös életben nem jöhetnek be! - a fenyegetést követően Breaker még gyanakvóbban figyelte a környezetét. Ezzel ellenben Dragann továbbra is érzelemmentes arccal adta le a pisztolyát és kését. - 

- És a többi cucc? - kérdezte gyanakvóan Sol -

- Csak ezeket hoztam. Mondták, hogy minél kevesebbet hozzak, mert úgy is le kell adni. 

A rekesz ezután bezárult és a szemközti falból egy széles kék fénysugár tapogatta végig a zsoldosokat. Aztán egy zöld, végül egy piros. A letapogatás után másodpercekkel később megremegett a padló a lábuk alatt, miközben megindultak fölfelé. A meglepettség mindkettejükön kiütközött, de mire megálltak úgy öt méternyi emelkedést követően, már újra nyugodtan, bár egyre kíváncsibban várták, hogy mi következik. Amikor a rejtett lift megállapodott, a szemközti falon egy dupla ajtós bejárat zárólapjai csúsztak vissza a falba. Ezen ajtók is vastag lemezekből álltak, de nem kötötte le a zsoldosok figyelmét, mivel a benti látkép már a liftből is lenyűgözte őket. 

Miután végre vissza nyerték a csodálkozásuk után a lélek jelenlétüket, beléptek a tágas helységbe. De az ámulatuk így is megmaradt. A hely óriási volt. Dragann jobbra, majd balra fordította a méretes fejét és úgy háromszáz méterre saccolta a helység szélességét. A hosszúsága pedig szintén akörül lehetett A magassága viszont nem lehetett több húsz méternél, bár így is úgy érezték a zsoldosok, hogy eltörpülnek a terem méreteihez képest Bár az óriási felhőkarcoló, melybe ez a monstrum terem épült, szintén gigászi méretű volt, de a chistori így sem hitte volna, hogy ekkora teret foglalna el benne akár egy helység is. De a helység magában nem lett volna annyira lenyűgöző, hogy ha nem álltak volna benne a fegyvertartó szekrények, melyeken igényesen lettek felpakolva és raktározva a különböző fegyvertípusok. 

- Az első reakció mindig ez. - szólt egy ismerős hang a zsoldosokhoz az egyik sorból. Ekkor több őr droid is előbukkant és sietve körbe álltak tisztességes távolságból a jövevényeket. A páros persze reflexből ugrásra készen álltak, de hamarosan rájöttek, hogy értelmetlen lenne. Ha támadásra szánnák magukat a droidok, akkor nem harc lenne, hanem kivégzés. A zsoldosok kivégzése. -

- Erről is szóltak neked? - Sol aggódva váltotta a figyelmét az egyik rámeredő droidról a másikra. Ám mielőtt szólhatott volna bármit is, az ismerős hang közbe vágott. - 

- Ha úgy lenne, akkor az ajánlót sem engedném be többször. - azzal lépések koppantak a fémpadlón, majd három sorral arrébb megjelent egy ember. Idős férfi volt, úgy az ötvenes éveiben járhatott, a haja teljesen kifehéredett, az arcán viszont alig volt néhány ránc. A szemei viszont nagyon is éberen figyeltek. - De nézzék el nekem a nem túl szívélyes fogadtatást. Óvatosnak kell lennem, mert sokan szeretnének holtan látni a konkurensek közül. És sokan más alvilági körökből. 

- És van is erre okuk is? - kérdezte Breaker, miközben egyre jobban méregette az idős fajtársát - 

- Egyrészt csak azoknak árulók, akik a legjobbak közé tartoznak, másfelől azoknak, akiknek legalább van némi becsületük és hitük, még ha a Galaxis söpredékéhez is tartoznak. - a férfi ekkor már az őr droidok mellé ért, majd kiadta a parancsot, ami után azok leengedték a fegyvereiket, de nem mozdultak meg - Maguk pedig, ha jót akarnak, akkor maradnak a jelenlegi útjukon. - a kijelentés furcsán csenget a vendéglátó szájából - 

- És ez mit jelent? - Dragann ritkán érdeklődött mások motivációi iránt, de ez a fegyverkereskedő minden téren elütött azoktól, akiket a chistori megismert addigi életében - 

- Sokféle alja nép él itt és szerte a Galaxisban. De vannak, akik mégis kitűnnek közülük. De nem a kegyetlenségükkel, hanem az emberességükkel. - azzal a chistorira nézett, majd folytatta - Elnézést, ha megsértem esetleg. - Dragann erre semmit sem válaszolt - De lényeg, hogy én nem valami pénz éhes fegyvernepper vagyok. Számomra fontos, hogy tudjam, a vevőim az általam kínált fegyvereket nem ész nélkül vetik be minden és mindenki ellen. És miután a múltjuk után jártam, tudom, hogy magukban van még valami becsület és tisztesség, még ha ez zsoldosoknál elképzelhetetlennek is tűnhet. Maguk azon kevesek közé tartoznak, akik még nem öltek ártatlanokat, védteleneket pénzért. Legalábbis az aktáik alapján. - a magyarázat hallatán a dolog kezdett összeállni a párosnak, de még hiányzott pár dolog az egyenletből - 

- És ez miért fontos magának? - Breakert normális esetben nem érdekelte volna a válasz, de most valahogy még is ott motoszkált benne a kíváncsiság - 

- Az maradjon az én okom. Elég, ha csak annyit tudnak, hogy megfelelnek a "tagsági" követelménynek. És ha élni is akarnak a jövőben vele, akkor tartsák magukat az eddigiekhez. Szóval, miben állhatok a rendelkezésükre, uraim? - a tulaj ezzel pedig lezárta a témát és így a zsoldosok sem boncolgathatták tovább. De nem is számított ez különösebben, hisz nem ezért jöttek ide. - 

- Szükségem lenne pár fegyverre. - Dragann felszólalására az idős ember lenyomott néhány gombot a jobb alkarján lévő eszközön, mire az őr droidok kettő kivételével elmentek. - 

- Akkor halljuk, mire van szüksége. 

A fegyverlista megadását követően a tulaj körbe vezette a vásárlóit a sorok között. Első megállójuk a nehézfegyvereknél volt esendő, ahol különböző osztályú és gyártmányú gyalogsági fegyverek álltak kínálatra. Dragann szemei előbb az RT-97C nehéz lézerpuskákon futott át, majd a StarAnvil gyártmányúakon, melyek szigorúan a Birodalom számára készültek. Viszont ezek szerint vannak bizonyos rések a birodalmi adminisztrációban, melyeken keresztül nem kevés fegyver tűnhet el, hogy végül a feketepiacon kerüljenek eladásra. És bár a StarAnvil nehéz lézerpuskák a legjobb nehéz gyalogsági fegyverekként voltak számon tartva, de ennek ellenére a már jól bevált, kiismert DLT-19-esekre siklott Dragann szemei. A típus, mely elnyerte a chistori tetszését, most újra enyhe mosolyt csalt az arcára. Az egyik fegyvert leszedve, Dragann a megszokott súlyeloszlást érezte, majd a fegyver közelebbi megvizsgálása után elégedetten vette, hogy a fegyver hibátlan gyártása a sorozatnak. A fegyver annyira sértetlen és új volt, hogy a felületén fényesen csillogott meg a fénytestekből érkező világítás. 

- Mennyi lesz?

- Kereken kétezer credit. - jött a kurta válasz a kereskedő szájából - 

- Rendben. - azzal Dragann a fegyvert a szíjánál fogva a hátára vetette, majd újra megindultak. - 

A továbbiakban Dragann egyre jobban hasonlított egy édességboltba szabadult gyerekre, akinek korlátlan vásárlási kerete van. Ám a chistori meg is engedhette magának, két okból is. Egy; ellentétben a társával, ő kevés dologra költötte a megmaradt kereseteit és kettő; Most már, hogy a rendelkezésére állt egy állandó űrhajó adta előnyök, van lehetősége több típusú fegyver és muníció beszerzésére és raktározására. Mire a körútjukkal végeztek, Dragann jelentős fegyver készletet halmozott össze a lebegőszánon, amit az egyik őr droid hozott közben. Sol a fejét csóválva figyelte az ő szemében feleslegesnek tűnő készlet felhalmozást, de végül is kettejük közül nem ő a fegyver specialista. A végösszeg kifizetésekor Breaker kis híján szívrohamot kapott és azon sopánkodott magában, hogy mi mindenre költhette volna el azt a rengeteg pénzt a társa. Persze, a kettejük szükségleti listája merőben másban merülnek ki. 

Sarek, - ezen a néven mutatkozott be az idős férfi - persze láthatóan örült a kisebb vagyon kifizetését követően., majd szerencsés jövőt kívánva elbúcsúzott az új vásárlóitól.

Kifelé haladva, Sol persze nem bírta megállni, hogy rá ne kérdezzen;

- Mond csak, melyik bolygót akarod lerohanni? 

- Nem árt, ha van miből választani. 

- Azt még megértem, hogy vettél egy új DLT-19-est, hődetonátorokat, és különféle gránátokat. De hogy rakétavetőt, gránátvetőt, szabotázs bombákat, távirányítású bombákat, mesterlövész puskát és még tucatnyi más dolgot, az azért kicsit sok már szerintem. 

- Ha a jövőben hatékonyabban akarunk egyes megbízatásokat megcsinálni, akkor nem árt, ha kifinomult felszereléseink is vannak. Különben is, ennyi erővel a hajódra sem kéne annyit költened. 

- A Blunt Arrow az más. - vágott vissza enyhén sértődve Sol, miközben bepakolták a ládákba helyezett fegyvereket - 

- Ahogyan ez is nekem. - emelte az egyik fegyver ládát maga elé a chistori - 

- Jól van, jól van, nem szóltam semmit. - adta meg magát az ember végül - Csak aztán nehogy felrobbanjunk valami miatt. 

- Akkor talán óvatosabban repüljél. 

- Még mit nem, az én szótáramban nincs olyan, hogy óvatosság. 

- Tudom, ezért akartál megfarkalni a fürdőben. - a kijelentés hallatán Sol előbb ledöbbent, majd elröhögte magát - Te szemét láda, ezt még vissza kapod, esküszöm! - Dragann persze szintén szélesre húzta a maga száját, ami a chistoriknál az emberi mosoly megfelelője volt - 

- Akkor legközelebb bezárom magam után az ajtót. - a korábbi esett vicces felhánytorgatása után a két zsoldos a rakodás után visszatérhettek a hajójukhoz, hogy aztán a raktár helység egyik szegletében kialakítsák a fegyver és muníció részleget. Ám a feladat elvégzése előtt Breaker átnézte a hajó holoüzenetrögzítőjét, melyben a szokásos dokk bérlési felszólítások mellet egy megbízatási ajánlat is szerepelt. Ez pedig annyit tett, hogy credit állhat a házhoz.

***

A megbízásra senki sem jelentkezett, annak ellenére, hogy egyszerű munkának bizonyult. Persze utólag a szerencsének is betudhatták, hogy egy zsoldos sem repült rá a munkára, de így is, a megbeszélt idő pont előtt negyedórával tudtak Solék megérkezni a találka helyre, pedig Breaker nem kímélte a siklót. De végül is megérkeztek és ez volt a fő. A hirtelen megbízatás okaira is hamarosan fény derült. Az egyik kartell helyi csoportjának két katonáját megölték egy bárban, így azoknak a munkáját át kellet valaki másokra hárítani. Viszont a kartell így is minimális létszámmal működött, ezért a helyi csoportjuknak a vezetője zsoldosok felhívására fanyalodott. A kartell ember származású férfi tagja aztán jó pénz ellenében rá bízta a két halott katonájának aznapi feladatát Dragannékra. Bár kis pénz ütötte cserébe a markukat, de egy csempészet glitterstim fűszerrakomány átvételéért nem is fizetnek nagyobb összegeket. Persze ha rajtuk ütnének és komoly harcban megtartanák az árút, akkor már módosulhatnának az árak. Viszont Sol remélte, hogy a rajtaütésre nem kerül sor, nem volt sok kedve megint kitenni magát a halálnak. Ez persze a társára nem volt igaz, aki szinte éget már a vágytól, hogy átessen az új nehéz lézerpuskájával a tűzkeresztségen.
Miután a megbízójuk elment, a zsoldosok legfőbb elfoglaltsága az volt, hogy átnézzék a dokkot és a mögöttük lévő raktárat, ahová majd a hordár droidok viszik az árút. Szerencséjükre nem találtak semmi szokatlant, vagy aggasztó jeleket, így alig két órával később megláthatták a nyílt égbolt felől érkező csempészhajót.
 A szállítmányt hozó űrhajó, nem nagy meglepetésre egy YT-1300-as korélliai könnyű teherhajó volt, bár szokatlan sötét szürke színben. A hajó kényelmesen a leszállópálya fölé manőverezett, majd száznyolcvan fokos szögben megfordult vízszintesen, végül a landolótalpak előtűntek az aljából és a gép kisebb zajjal talajt ért.
Dragann és Sol a raktár kapuból figyelték a hajót, majd mikor az landolt, megindultak felé. Mire oda értek, a hajó rakomány rámpája sziszegve lenyílt, hogy aztán egyetlen ember lépjen le róla. A csempész a maga majd két méterével, félig meddig kidolgozott fizikumával nagyobbnak és erősebbnek tűnt Solnál, de messze elmaradt a chistoritól. Amikor szembe állt a várakozó párossal, látszott is rajta, hogy a gyíkember láttán kicsit feszeng. Valószínűleg hozzászokott, hogy ritkán kerül szembe nála termetesebb és erősebb lényekkel.

- Ti új arcok vagytok. - mondta gyanakvóan, és a kezei gyakorlatilag a két, felső combjaihoz csatolt pisztolytáskákban pihenő DL-44-esek mellett pihent. A zsoldosok önmagukban elkönyvelték, hogy a fegyverek előszedéséhez minimális időre lenne szüksége a csempésznek, ha úgy dönt, hogy lép. -
- A kartell két ürgét elvesztett egy bárban. - jött az egyszerű és igaz válasz Sol-tól - Meg van az árú?
- Ha nem lenne meg, szerinted itt lennék, kölyök? - a csempész kérdésére Sol kis híján felkapta a vizet, de végül ellent tudott állni a késztetésnek, hogy a "sértés"re ne reagáljon a maga szokott módján. Utálta, ha le kölyközték. Még a relatíve fiatal kora ellenére is. És nem egy pofát épített emiatt át az ökleivel. -
- Gondolom annyira hülye nincs, hogy árú nélkül állítson ide. - a csempész erre nem mondott semmit. Inkább az üzletre koncentrált. -
- Jól van, akkor hívd a bádogdobozokat és kezdjünk számolni. -

A nem éppen kellemes környezetben és hangulatban végbe ment traccs party után Sol a csempész társaságában a rámpa előtt mérték le a ládákban lévő, tiszta glitterstimet, miközben Dragann a környéket figyelte a raktár tetejéről. Az éles szemű chistori az új fegyverén lévő teleszkóp segítségével többször is keresett támadásra utaló jelekre a távolban, de semmit sem talált. De azért a félszemét rajtatartotta a társán, hogy nem kerül-e bajba a csempésszel szemben.

Minden egyes lebegőszánra helyezett ládahalomnak a súlyát megmérték a szánokba épített súlymérő programokkal és így a teljes rakomány megmérése gyorsan és könnyedén ment. Viszont a mérések közti idő így is sok volt, ezért a csempész, aki maga is figyelt a környezetére, végül szóba elegyedett a fiatalabb zsoldossal.

- Na és, meddig dolgoztok a kartellnek? - tette fel a nyitó kérdését -
- Egyszeri gyors alkalom. Nem tervezzük, hogy hosszabb ideig dolgozunk nekik, vagy akár ezen a holdon. - Sol igyekezet szenvtelen hangon szólni, amúgy sem volt kedve a csevegéshez -
- Értem. Na és hol szedted fel azt a chistorit?
- Messze.
- Nagyon vicces.
- Az.
- Tudod, emlékeztetsz egy kicsit egy régi barátomra. - folytatta kicsit feszültebben a csempész - Ő is hasonló kaliberű alak, mint te.
- Nem tud érdekelni.
- Áh, akkor hagyjuk. Fogadni merek, hogy te is olyan vagy, mint a többi, játszod itt a nagy katonát, azt azt sem tudod, hol kell egy nőbe dugni a farkadat. - és ezzel egy újabb érzékeny pontjába talált a csempész, Solnak -
- Neked meg szerintem fel sem áll már, vénember.
- Fiacskám, én annyi nőt vertem gerincre, hogy napestig számolhatnánk őket. - a két alvilági alak ekkor már szemben álltak és látszott, hogy a hangulat egyre feszültebb -
- Azt elhiszem, biztos a röhögéstől, hogy a fonnyadt répádat akarod beléjük dugni.
- Hát a kurvák nem ezt mondják, mikor kikefélem belőlük az életet is.
- Biztos csak a pénz miatt. - ekkor egy újabb lebegőszán állt meg mellettük, ami miatt Solnak le kellet ellenőriznie az árú súlyát, de a csempész láthatóan méregette közben -
- Gyorsabban, nem érek rá egész nap.
- Miért, nyugdíj osztás van Coruscanton?
- Honnét veszed, hogy onnét való vagyok? - a kijelentésre a csempész meglepetten kérdezett rá -
- A közös nyelv ejtésedből kilehet hallani, hogy a Mag Világokból jöttél, plusz a coruscanti nyelvjárás nagyon kilóg a sorból.
- Ügyes, de csak hogy tud, miután végeztem veletek, megyek és odapörkölök Nar Shaddaa legjobb twi'lek prostijainak.
- A legjobbak? Na és hol vannak ezek a legjobbak, a szemétdombon?
- Hallottál már a Színes Lekkuk kuplerájról? - a hely nevének hallatán Solnak semmi sem ugrott be - Látszik rajtad, hogy nem. - húzta enyhe mosolyra a csempész a száját - Kár, pedig azon a helyen nem csak a holdon, de az egész Galaxisban nincsenek jobb twi'lek kurvák.
- Na és hol van ez a kurva tanya? - Breaker kíváncsian várta, hogy a másik ember megmondja-e, ezáltal kiderülve, hogy létezik-e egyáltalán ilyen hely és ha igen, hol. Bár most semmi ereje és ingere nem volt hozzá, hogy oda menjen, de talán majd később. -
- Szeretnéd tudni, mi? - a csempész még szélesebben mosolygott, amitől Solban még jobban fellángolt az ütés iránti vágy. Nem szerette, ha szórakoznak vele -
- Nem hiszem, hogy sok újat mutatnának nekem ott. - váltott taktikát ekkor Breaker - Egész életemben twi'lek csajokat tömködtem, szóval...
- Tényleg? - a csempész erre furán figyelt fel - Hogy hogy?
- Úgy, hogy egyszerűen beléjük vagyok habarodva. - válaszolt egyszerűen Sol - Számomra a nők egyet jelentenek a twi'lek nőkkel, ennyi.
- Hmm..., - morfondírozott el a csempész erre - szóval te ilyen twi'lek nő rajongó vagy, mi?
- Ja, simán.
- Szép, én magam is előnyben részesítem őket, hacsak nem vagyok nagyon kanos. - ekkor egy újabb lebegőszán jött meg, ami miatt Sol újra munkára kényszerült, de a csempészt ez nem zavarta - Persze még ott vannak a kivételes alkalmak is.
- Miféle kivételes alkalmak? - kérdezte a számok leolvasását követően Sol -
- Hát, tudod, nekem van egy régi álmom. Avagy ábrándom, célom, ha úgy tetszik.
- Micsoda?
- Hogy én legyek az első ember férfi, aki az összes értelmes faj nő egyedeiből legalább egyet megdugót. - a kijelentés hallatán a zsoldos furcsán nézett vissza a csempészre -
- Minden egyes fajból?
- Bizony, mindegyikből. - helyeselt a másik rá -
- És eddig hol tart?
- Harmincötnél. - válaszolta büszkén a csempész -
- Az nem valami sok. Na és mi volt eddig a legdurvább, amibe bele mászott?
- Dug-ok.
- Dug-ok?
- Igen. Egyszer a Malastare-on jártam, üzemanyagot csempésztem ki és fegyvereket vissza, majd a munka befejeztével egy kikötő bárban megtetszett egy dug nő. Mondanom sem kell, már marha részeg voltam, szóval a küldetés tudatom beindult és meghívtam néhány körre a dug-ot. Eleinte azt hittem, hogy a pia miatt látok kettőt, de aztán hamar kiderült, hogy ketten voltak. Végül, elég sokáig mondták rám mindenféle rosszat, sértegettek össze-vissza, de hát a dug-ok már csak ilyenek. Végül ők is becsíptek és aztán sikerült rá vennem őket, hogy bújjanak ágyba velem.
- Ez beteges ember. - Sol elképedve nézte a beszámolót mesélő emberre, mire a csempész visszavágott -
- Hé, semmi sem eléggé beteges ebben a Galaxisban. Különben is, nemes feladat az, hogyha valaki az ember és az idegen fajok közti szexuális kapcsolatfelvétel érdekében cselekszik. Ettől csak jobb hely lesz a Galaxis.
- Miért lesz attól jobb hely a Galaxis, hogyha idegen picsákat tömköd? - Sol már kezdett tartani a csempész furcsa hobbijától, amit úgy tűnik, elég komolyan vett az utóbbi. -
- Hát..., tudod, ha az ágyban kijövünk, akkor talán az élet más területein is. - a csempész pedig mindenzt meggyőződéssel mondta, ami még jobban megdöbbentette a másikat -
- Maga egy perverz állat, tudja?
- Áh, fiatalok, csak azt tartják szexinek, amit a média beléjük sulykol. - azzal az utolsó rakomány fűszer is le lett mérve és a végösszeg súlyra annyi volt, mint a felpakolási adatokban megadott. -
- Jól van, ez rendben. - vágta rá Breaker - Akkor végeztünk.
- Helyes, akkor viszlát. - azzal a csempész kezet nyújtott, de Sol nem rázott vele kezet -
- Inkább nem, kitudja hol járt.  - a csempész erre láthatóan megsértődött, majd hátat fordított és felment a rámpán, miközben vissza szólt -
- Menj azt skandált az emberi felsőbb rendűség programját, te kis pöcs! - bár a sértő megjegyzés megesett, de Sol Breaker örült neki, hogy a furcsa szerzett végre eltűnt előle és remélte, hogy többet nem fut vele össze.-

A csempész hajója gond nélkül emelkedett a levegő, majd folyamatosan eltávolodott, végül pedig eltűnt a láthatáron túl.
A zsoldosok eközben a raktárban vigyáztak tovább az árúra, míg nem a megbízójuk meg nem érkezett, több emberével. A jól elvégzett munka leellenőrzése után megkapták a zsoldjukat, majd tovább állhattak.
Viszont Solnak nem fért bele a fejébe mind az, amit a csempésztől hallott, ezért megosztotta a társával a beszélgetés részleteit. Mire Sol a végére ért, Dragann csak annyit mondott;

- Ti emberek nem vagytok normálisak. - Sol erre nem tudot mit mondani, csak megadóan vállat vont -


Az űrkikötőbe beérve viszont valami furcsát fedeztek fel. Időről időre többen is megmosolyodtak, mikor meglátták őket, és érezhetően sok szempár tapadt rájuk. A sikló elhagyása után pedig egy nem rég megismert zsoldos csapatból valaki oda szólt nekik.

- Kellemes volt a közös zuhanyzás? - erre persze a társai röhögésben törtek ki. Sol érezte, ahogyan a hideg végig futkos a hátán. -
- Mi van? - szólt vissza ingerülten és már biztosra tudta, hogy miről is beszélnek a konkurens szakmabeliek -
- Na és egy tányérból eszik a szép pár? - jött egy másik piszkálódó kérdés -

Breakernél ekkor pedig betelt a pohár. A fegyverét előrántotta és meghúzta a ravaszt, de a társa, aki közben mellé ért, még időben feltudta húzni a fegyvert tartó karját, hogy a lövés ne érjen célt. Bár erre kicsi esély lett volna amúgy is, mivel Sol nem éppen egy mesterlövész ilyen távolságból. A többi zsoldos persze erre fegyvert ragadott és rájuk szegezték, de nem lőttek.

- Eressz el, kinyírom őket, meg azt az olcsó kurvát is! - Sol-t elöntötte a harag, miközben a chistori végre eltudta venni a fegyverét és próbálta visszafogni -
- Nem éri meg, ne csináld! - próbálta meggyőzni, de nem sok sikerrel. Végül sikerült elráncigálnia a Blunt Arrow-ig , ahol magukra maradtak és átbeszélhették a helyzetet -
- Meg keresem azt a szukát és kinyírom! - mondta dühösen az ember, miközben fel-alá járt -
- És aztán mi lesz? Kinyírod a többi zsoldost, meg akik tudják a hazugságot?
- Majd az első kivégzések után kussolni fog a többi!
- És a Huttok majd szerinted csak nézik, hogy mit csinálsz? Vagy a kurva stricije? Gondolkozz már Sol!

Beletelt kis időbe, míg Breaker lehiggadt, és bár még mindig kedve volt hozzá, hogy meg tegye azt, amit eltervezett, de végül engedett a társának. Azon kívül, hogy ölne, mást nem érne el, minthogy magára vonja a Huttok figyelmét. És itt van még a társa is. Kénytelen belátta, hogy hagynia kell a kis vendettáját.

A Blunt Arrow ezt követően nem sokkal felszállt, hogy aztán kirepüljön Nar Shaddaa szennyezett atmoszférájából és az űrbe érve, új pályára állva eltűnjön a hipertérben, maga mögött hagyva nem egy kellemetlen emléket a csempészek holdján, és hogy új világokon, új megbízatások után nézzenek az utasai.   

                                                   

A Galaxis söpredéke - 7. fejezet by Schiffert

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Sol Breaker és Dragann, a frissen társult zsoldosok elhagyták Korélliát. Ez időtájt a páros folyamatosan a Korélliai hiper út mentén vállaltak megbízatásokat, majd mellék hiperutakon keresztül haladva, végül a Hutt Űr mélyén található Affavan bolygón lyukadtak ki.

Affavan. Szmogos, koszos, ápolatlan világ, mely méltán a Galaxis egyik legelhanyagoltabb planétája, még a Hutt Űr elhanyagolt világainak átlagához mérten is. A bolygó eredetileg bányászati célokból lett kiaknázva a Hutt kartellek által, még évezredekkel korábban, de a hajdani nagy kitermelés már réges-régen a múlté. Az ásványi anyagokban gazdag Affavan kincseit kitúrták és elvitték, és a helyén egy kifosztott, ökológiailag összeomlott világot hagytak. Ám a geogazdaságilag értéktelenné vált világ így is jelentős hiperút mentén helyezkedett el, ezért más területeken indult meg az értékessé válása. Bár lakhatósági szempontból ez a világ mindig is pengeélen táncolt, de a Huttok uralma alatt sínylődő népek így is hozzászoktak a rossz életkörülményekhez. A bolygó pedig a szerencsejátékosok paradicsomává vált a Hutt Űr ezen részén. A nagy stílusú szerencsejátékosokon kívül a kizsákmányolt alsóbb rétegek is a szerencsebarlangok mélyén próbálták a sorsukat jobbra fordítani, bízva Fortuna mosolyában. De a szerencsejátékok ipara nem a szerencsére hagyatkozva tartotta fent magát. Meg volt a maguk módszerei, hogy a "ház" mindig nyereséggel zárja a napot. Persze a szerencse illúziójának fenntartása is a szolgáltatók érdeke volt, hogy a befolyásolható tömegek hozzájuk hordják azt a keveset, amit a Huttok és az alvilág nem vett el tőlük. A szerencse az egyetlen ábránd ezen a világon, ami még a reményt a balsorsú tömegekben tartja. És ez az illúzió sokak elméjét olyasmire veszi rá, amivel saját halálos ítéletüket pecsételik meg. És ez egy másik alvilági alja népnek add lehetőséget a meggazdagodásra.

***

Az elhanyagolt, hulladékoktól roskadozó sikátorok mélyén egy újabb balsorsú élet szembesült a végzetének a kezdetével, mikor az átlagos testsúlyú férfi ember nagy erővel csapódott neki a falnak. Amikor a nyirkos, oszladozó szemétkupacra esett, hallani lehetett a fájdalmas jajgatások közepette az alatta széttörő üvegek jellegzetes hangjait.

Nem sokkal arrébb két alak állta el a sikátor egyetlen be- és kijáratát. A közelebbi egy óriási hüllő volt, mely minden fizikai téren az áldozata fölé emelkedett. Ezt misem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy játszid könnyedséggel dobta neki a falnak az embert. Kicsit arrébb pedig a már áldozattal azonos alkatú, szintén emberi fajú férfi állt, aki a "reptetést" követően már szükségét érezte a közbe szólásnak;

- Hé! Ne feled, a pofája maradjon egyben! - a figyelmeztető felszólítást persze nem az áldozat érdekében említette meg az ember, hanem hogy könnyebben tudjanak a későbbiekben nyomozni - 

- Nem nyúlok hozzá. - szólt vissza a megtermett verőgépezet, miközben felszedte a szemétből a célpontját, majd egy irtózatos erejű bal ütéssel, az áldozatának a gyomor körüli területeire akkora energia hullámot indított, amitől az végül teljesen elgémberedett és az agyába tóduló ingerület hullámoktól végül eszméletét vesztette. - 

- Csak hogy. - indult meg a társa mellé az ember. - Nem értem, hogy miért nem lőjük ki ezeket a férgeket egy kábító sugárral. - azzal az eszméletlen férfit a chistori fajba tartozó gyíkember egyik kezével megtartotta, míg a másikkal a fejét vízszintes állásba fogta, hogy a társa nyugodtan letudja ellenőrizni a zsákmányukat. - 

- Mert a legtöbb nem ér annyit, amiért érdemes lenne rájuk pazarolni az energiát. - válaszolt egyszerű stílusban a chistori - Ráadásul így én sem esek ki a formámból. - utóbbi megjegyzésével pedig arra utalt, hogy már napok óta járják a város leglepusztultabb körzeteit, sunnyogó, láthatatlanná válni akaró alakok után kutatva, patkányok rágta leprafészkekben keresve a több száznyi, feketelistás csalók közt keresve a jelenlegi legnagyobb halat. -

A Sol Breaker kezében lévő szerkezet eközben már rég magába szkennelte az előtte tartott arcot és az Affavan-i nyílt körözési listára kapcsolódva kereste meg az arc tulajdonosának a személyi aktáját. A fekete lista, melyet a Huttok szolgálói frissítenek nap mint nap, magába foglalja azon személyek külsejét és személyes adatait, melyekkel a fejükre tűzött vérdíj begyűjtésére szakosodott vadászok az elfogottakról kideríthetik, hogy valóban azt fogták-e el, akit, illetve, hogy miért kerültek fel a listára és persze, ami a legfontosabb, mennyit is érnek. A szerkezet holokivetítője ekkor az elfogott ember képét jelenítette meg a kezelője előtt. Bár a körözött személy egyes vonásai megváltoztak, de az azonosítási eljárás olyan módszerrel ment végbe, mely a kezdetleges arc eltorzítási módszereket kiszűri a vizsgált alany arcából. 

Breaker az adatokat nézve csalódottan kapcsolta ki a szerkezetet.

- Na tovább. - mondta érdektelenül - Ez sem az. - a chistori erre hagyta a zsákmányát a mocsokba visszazuhanni, hogy aztán a társa mellé érve átvehesse attól a vállán logó nehézfegyverét, a DLT-19-es lézerpuskáját -

- Mennyi volt? - tette fel a nyolcadik melléfogás utáni nyolcadik első kérdését Dragann - 

- Nem egész 800 credit. - jött a lelombozott válasz. - Az eddigi legmagasabb, amit találtunk.

- Nem kéne inkább a kicsi, de biztosabbakra is utaznunk? Így biztos nem keresünk majd semmit sem, ha...

- Ha azt tesszük, akkor is max három kisstílű csalót tudunk magunkkal vinni a helyi gyűjtő helyekre. Amik ráadásul legalább félórányi repülésnyire vannak ettől a tetűtanyától. És lehet, hogy pár ezer creditet betudnánk söpörni, de mi van ha pont azt az időt ütjük el ezekkel, amikor éppen rá lelhetnénk a nagy fogásra? - a chistori láthatóan megértette a társa érvelését, de Dragann nem volt az a típus, aki bízik a szerencséjében, hogy mindig a nagy pénzekre tudja rátenni a karmokban végződő kezeit - Persze normál esetben, ha nem lenne akkora anyagi hátterünk, amit a Koréllia elhagyása óta összehoztunk, akkor hajlanék rá, de nincs rá szükségünk, szóval kockáztatunk, ha nem is sikerül, akkor is csak apró pénztől esünk el, ha viszont nyerünk, akkor nagyot szakítunk, megint. - Breaker társa végül helyeslően hümmögött párat, miközben az utcán leparkolt, bérelt siklójukhoz értek. A jármű, melynek bérlése nem volt mondható olcsónak, szükséges eszköz volt a zsoldosok számára, mivel a Blunt Arrow, Breaker űrhajója, túl nagy lett volna az Affavan-i utcák és város szintek legtöbbje közti manőverezésekhez. A zárt terű járműbe a chistori csak a hátsó ülésekhez tudta "behajtogatni" magát, de még így is egy kicsit oldalra kellet billentenie a fejét hogy elférjen. 

- Nem értem, hogy miért nem béreltünk egy nyitott fedeles járművet. - panaszkodott a chistori a társának, aki beindította a gépet és a repursolok felemelték a talajszintről a járművet - 

- Hidd el, ha forróvá válna a helyzet valaha is, jobb egy zárt terű járgányban. Nem is értem, hogy miért engedik a mai napig a tető nélkülieket forgalomba. - 

A légköri hajtóművek bömbölve jelezték a motorok erőkifejtéseit, mire a jármű gyors iramban lódult egyre magasabbra és száguldott kifelé a lerobbant negyedből az egyik fő levegő útvonal felé, hogy a többi jármű alkotta levegő sztrádákba besorolva, az utasai a kora esti órákban visszatérjenek az átmeneti szálláshelyükre, egy koszos kis hotelszobába a város nyugati felében. 

Ám a zsoldosok nem is sejtették, hogy az indulásukat követően már volt egy izgatott szempár, mely régóta követte őket. És ezen szempárnak a tulajdonosa örült tervet eszelt ki, melyben mindent kockára téve igyekszik élve kikeveredni abból a slamasztikából, amibe a társai keverték.    

***

Az Ékkő Hotelben uralkodó viszonyok a hotel nevének csúfos meghazudtolása volt minden egyes négyzetcentiméterével. A környezetébe tökéletesen illeszkedő, átmeneti szállással szolgáló bérlakóház előterében, a "recepció"nak nevezett koszos lyukban egy elhízott twi'lek férfi bámulta a sportdroidok által játszott Galaktikus Rögbi Kupa első nyolcaddöntőjének a meccsét. A hotel büszke tulajdonosa viszont messze nem volt a jó kedvében. Egyik szitkozódás a másik után ment, hol az anyanyelvén, hol huttese-ül, de néha egy-két szót megejtet a közös nyelven is. A bejáraton beérkező Sol és Dragann nem is szúrt volna szemet neki, ha az ember nem kérdezz rá, hogy kereste-e bárki is őket. Az ingerült twi'lek persze kis híján kifakadt a meccs okozta stressz és a fogadásának az elbukása iránti dühében, de a chistori látványa ezúttal is a félelmének adott teret. Sol pedig mostanra már teljesen hozzászokott ehhez a "luxus" élményhez. Dragann jelenlétében úgy érezte, mintha egy rohamosztagos csapat okozta, megkülönböztetett minőségi pozícióban van, ami nagyon is megfelelt az embernek. 

De a lehiggadt tw'lek semmi jó hírrel nem tudott szolgálni. A távollétükben egyik megfizetett helyi informátor sem tudott hasznos hírekkel előkerülni. És a hat napos eredménytelen kutatás kétségkívül kezdte felőrölni a páros idegeit. Bár anyagi félni valójuk nem volt, de a lepukkant utcák és épületek sűrű látogatásai, a kis fejpénzekbe való belebotlások egyhangúsága kikezdte a türelmüket. És bár Sol mindvégig azzal hitegette a társát, hogy ezúttal is nagy pénzt fognak kaszálni, de ő maga is kezdett attól tartani, hogy a célpont már kicsúszott a célkeresztből és csak bantha árnyékokat üldöznek. 

Az Ékkő Hotel egy igazi retro szálló volt a maga három szintjével, mivel a korban már nélkülözhetetlennek számító turbo- vagy hagyományos liftekből egyet sem építettek bele. Nyilván ez is a tulaj pénztárcáját kímélte. Egy rövid lépcsőzést követően a második emelet 16-os számú ajtajához érve Sol becsúsztatta a nyitókártyáját az ajtó melletti kis zárszerkezetbe, majd egy kattanást követően már be is jutottak a lakosztályukba. 

- Azt hiszem jobban járunk, ha holnap már egy másik körzetben keresgélünk. - mondta Sol egy elnyújtott ásítással a további elképzeléseit - 

- Nem bánom, ez a nyomortanya amúgy is az őrületbe kerget. - értett egyet Dragann a társa javaslatával. Bár arrébb teszik a működési területüket, de ez csak térképen fog változást jelenteni. Ebben a rothadó városban a bűz és a mocsok mindenhol ugyanolyan; gyomorforgató. - 

- Figyelj, ledobom magam párórára, kibírod addig? - a helyeslő válasz után pedig Breaker nem bírt magával és egy csípős megjegyzést még hozzá tett - De azért remélem nem arra ébredek majd, hogy mellettem fekszel. - azzal a már összerázódott páros megmosolygott a csipkelődő kijelentésen, amit Dragann egy gyors ellen válasszal toldott meg - 

- Nyugi, nem vagy az esetem. És különben is, csak nézni szeretem, ahogyan alszol. - Sol erre el nevette magát, bár a fáradtságtól eléggé gyengére sikeredett a reakciója - 

- Na jól van, - legyintett egyet a társa felé - majd verj ki az ágyból, ha letelt az időm. - azzal elballagott az ágyig és bár a priccs inkább valami rancor rágta borzalomhoz hasonlított, de a kimerültségtől már ez sem hatotta meg Sol-t. Napok óta stimuláló szereken élt, hogy tovább tudjon fent maradni és mindvégig éber legyen. De az ilyesfajta erőltetett életvitel végül vissza üt. A 3-4 órás alvások után még fáradtabbnak érezte magát, de ezt csak a tudata hitette el vele. Valójában a teste kipihent volt (már amennyire), csak az elméje nem. És ilyenkor újra előbukkantak a stimuláns szerek. Ördögi kör volt ez, de szükséges. És Breaker remélte, hogy mindezért siker fogja koronázni a megpróbáltatásaikat. -

Mialatt a társa szinte pillanatok alatt belemerült az öntudatlanságba, Dragann bekapott pár pirulát, amitől majd éberebb lesz. Lévén, hogy chistori, sokkal jobban bírta elviselni a kialvatlanság és a pirulák okozta negatív hatásokat, de a negyedik nap után már ő is könnyebben vált ingerültté apróságokon, mint korábban. De ez a vesszőfutás szükséges áldozatokkal járt. Elvégre, nem mindennap kerül valakinek a fejére akkora vérdíj, mint ennek a Vir Locettnak. Az ember nevének felelevenítése után a hozzá tartozó arc is megjelent. Teljességgel átlagos vonások. A tekintetéből pedig kivehetők a tunyaság, életre valótlanság és kitartás hiányainak a jelei. Persze ezen hiányosságok csak arra igazak, amiket a chistori egy magafajta harcosban sosem lát szívesen. Mert bár a célpontot nem tartotta sokra, mint személyt, de azért mégis csak tudott valamit ez az alak, ha a Affavan-i Szerencsejáték Szövetkezet feketelistájának az élére került egyik napról a másikra. Viszont valami akkor sem stimmelt a vérdíj kiírásában. Ha valakit utólag csaláson érnek és kőrözik, akkor is szóba kerül az is, hogy hol és mennyit csalt ki. Viszont ez az alak egy kaszinó robbantó csapat tagjaként van csak nyilvántartva. És korábban is csak kisebb csalásokon kapták, amik viszont annyira pitik voltak, hogy kisebb bírság és az adott kaszinóból való kizárást követően további retorziókat nem vetettek be ellene. Most pedig...

A kanapén elgondolkodva ülő Dragannt egy kopogás zökkentette ki. Hirtelen nem tudta, hogy mi folyik körülötte, aztán gyorsan az eszébe jutott. Valószínűleg a házmester lesz. Amióta betették a lábukat ebbe a dögfészekbe, azóta a kövér twi'lek többször is tévedésből hozzájuk jött fel "ezermester"ként, mivel valahol, valami, mindig elromlik ebben a kócerájban. Ez még önmagában nem jelentene gondot a tulaj tájékozódási képességeiben, de az, hogy a vendégek hívására/hőbörgéseire csak sokadjára emeli fel a hátsóját, és akkor is igyekszik nem koncentrálni a feladatra, nos, ez valami olyasmi, ami miatt még a pontos szoba címről is megfeledkezik, és ilyenkor kínos és kellemetlen viziteket ejt meg az útja során. 

Dragann-nak semmi kedve nem volt a visszataszító alakkal akárcsak szembe állni (a szagáról nem is beszélve), de nem akarta, hogy Sol-t felverje a tulaj, az újabb kopogásokkal. Az ajtóhoz érve a nyitó gombot benyomva pedig nem várta nagy meglepetés. A valóban minden hájjal megkent twi'lek nem törődő ábrázata a zsoldosnak eszébe juttatta, hogy ezen a bolygón még nem ölt meg senkit. Viszont ez hamarosan megváltozhat, ha ez a rakás szerencsétlenség a tulajdon jelenlétével ki nem veri a biztosítékot zsoldosnál.

- Nem, nem mi szóltunk. És amíg itt vagyunk, addig nem is fogunk. - előzte be a válasszal a chistori a twi'leket - És a társam fáradt, aludni akar, szóval ne zavarjon, amíg el nem megyünk, értve? - azzal pedig a zsebéből elő halászott pár creditet. Bár az elvei ellen szólt, hogy akár a legkisebb pénzt is adja egy ilyen silány, visszataszító alaknak egy olyan semmisségért, mint hogy ne zavarja őket, de most az egyszerű megoldás kézenfekvőbb volt. - 

A twi'lek szélesre mosolyra húzta a száját, amitől a hegyes, ápolatlan fogai kellemetlen látványt okoztak. De vette az üzenetet és végre elhordta magát az ajtó elől, Dragann legnagyobb örömére. 

Az ajtó szépen vissza siklott a helyére és Dragann örömmel vette, hogy Sol nem ébredt fel. Persze nem csoda, hiszen már régóta túlhajtja magát, ráfér a pihenés. A chistorinak ekkor újra az eszébe jutott, hogy mennyivel jobb lett az élete, amióta társult az emberrel. Persze gyakoribbá vált az is, hogy megpróbálják kinyírni őket, de ez munka ártalom inkább, amik nagyobb számban futnak be hozzájuk, vagy ők a munkákba, lévén, hogy hasznos társulás az övék. Remekül kiegészítik egymást és ütőképes csapatott alkotnak. 

Mialatt élete új, szerencsés fordulatára gondolt, újra kopogás zökkenti ki. És a cérna ezzel elszakad. A nyitógombra rácsapva, az ajtó jó szerivel alig hogy félre csúszik az útból, a termetes kezek nyakon fogják a kopogó kéz tulajdonosát. A chistori ezúttal pedig nem fog kegyelmezni annak a féleszű twi'leknek. Lefogja tépni a lekkuit és a szájába fogja tömni. Eddig tartott az önmegtartóztatás. Ám a várt pofa helyett egy megrémült ember bámult vissza, kiguvadt szemekkel. A félelemtől eltorzult arcot pedig így is azonnal felismerte Dragann;

- Te?! - azzal berántotta a küszöb túlsó feléről azt a férfit, aki miatt erre az élet ellenes planétára tette a lábát.

Breaker egy ismerős, ám izgatott hangra kapja fel a fejét, na meg persze az erős rázásokra.

- Sol, kelj fel, ezt nézd meg! - az embernek fogalma sincs, hogy mi lehet olyan fontos, de nagy nehezen feltápászkodik. Kitörli a szemeiből a kialvatlanság és az alvás utolsó morzsáit is, hogy aztán észre vegye, hogy kettejükön kívül van még valaki a szobában. Miután pedig kellően koncentrál az idegenre, hirtelen akkora adrenalin löketett kap, amitől teljesen magához tér. - 

- Ez, tényleg...?! - a kezdeti kijelentése hirtelen megtorpan, miután a felismerés igazi megértése az elméjébe eljut. egy pillanatra Breaker inkább azt hiszi, hogy a jelenlegi legfőbb vágya az álmában megjelenik, de az álom nem szakad félbe egy ilyen fontos pillanatnál. - 

- Ő az, Vir Locett. - erősíti meg a társa feltételezését Dragann izgatottan - 

- De, hogyan? Hogy hogy...?

- Szó szerint el jött hozzánk.

A célszemély meglepődve és megijedve nézte a két alvilági figurát, amint beszélgetnek. Persze nem a jelenlegi eseményektől van még sokban, hanem a "beinvitálás"tól, amiben a chistori részesítette. És persze attól, hogy a további sorsa most már elkerülhetetlenül válaszút elé került. 

- Uraim... - mondta elhalványuló hangján a "fogoly" - Én...

- Nem értem! - vágott közbe Sol - Mi a fészkes francért jött ez ide? Ez így értelmetlen.

- Uraim... - próbálkozott ismét Locett, és ezúttal már tényleg figyeltek rá a zsoldosok - Ha megengedik, akkor elmondanám, hogy miért vagyok itt. - a zsoldosok pedig érdeklődve figyelték a megszeppent arcú embert - Mint azt tudják, nem kevesebb mint százezer creditet tűztek ki vérdíj gyanánt a fejemre. - a pénz említésekor a zsoldosok tekintete megacélozódott - Viszont azt még a körözésben sem írják, hogy miért akar elfogni a szerencsejáték szövetkezet. És ez az, ami valójában értékes információ.

- Valami kaszinó játék robbantó csapat miatt. - válaszolt Breaker - 

- Igen, valóban tagja voltam egy ilyen kis csapatnak. - folytatta a kezeit idegesen összekulcsoló Locett - csak hogy ez nem a teljes igazság. 

- Az minket nem érdekel. - húzta a száját széles mosolyra Sol - Nem tudom, hogy miben reménykedtél, mikor ide jöttél, de egy ilyen könnyű fogást nem hagyunk elveszni. 

- Akkor sem, ha azt mondom, hogy a többszörösét tudom kifizetni annak, mint amennyit a fejemért adnának? - és ez a kérdés mellbe vágó hatású volt a párosra - 

- Hogy mit mondtál? - hajolt előrébb érdeklődve és ledöbbenve Breaker -    

- Jól hallotta. - erősítette meg a korábbi kijelentését már magabiztosabban a csaló - Hajlandó vagyok a háromszorosát kifizetni a vérdíjamnak. De cserébe azt akarom, hogy épségben vigyenek el az Affavan-ról. - a zsoldosok összenéztek meglepettségükben. A dolgok nem várt fordulatot vettek. - 

- Miért mi? - kérdezett ezúttal már Dragann - 

- Mert maguk jártak a legközelebb ahhoz, hogy elkapjanak. Többször is. És mert utána néztem a hírüknek. És szerintem maguk megbízhatók és elég jók ahhoz, hogy kivigyenek egy darabban. 

- Na várjunk csak! - vágott közbe Sol - Hol itt a csapda? - Locett értelmetlenül nézett a zsoldosra - Miért nem kért meg egy csempészt erre? Vagy bárki mást?

- Mert szorít az idő és döntenem kellet. - érvelt Locett - Ha túl sokáig keresgélek egy megbízható fuvar után, akkor a végén még elkapnak. Így is alig bírtam elrejtőzni az embervadászok elől. És nem tudom, hogy meddig bírom még csinálni ezt. - a férfin ekkor megjelentek az idegösszeomlás első jelei, amint kifakadt magából - Könyörgöm, vigyenek el innen, minél messzebb. 

- Nem. - szólalt meg nyugodt hangon Breaker. És erre az elutasító válaszra a könyörgő alany megdermedt - 

- Miért? Miért nem?

- Mert valami bűzlik itt nekem. - válaszolt Sol, belefúrva a tekintetét a megtört emberébe - Valamit nem mondott el. Százezer credit óriási pénz egy olyan kisstílű csalóért, mint te. És a háromszorosát ígérted ennek a pénznek. Ami azt jelenti, hogy sokkal többet nyertél, ugye?

- Nem, én, én...

- Add ide az összes lóvét és akkor elviszünk. - vágta rá Sol - Ha nem, akkor meg átadunk a helyieknek. Hogy döntesz?

- De nem tudok többet adni! - fakadt ki újra Locett - Ennyi az összes pénzem!

- Akkor meg, miért adott oda mindent? - Dragann érdeklődve nézte a társát a legutóbbi kérdése után. És hirtelen megértette, hogy Sol ügyesen manőverezett a párbeszédben. - Ha valaki minden pénzét felajánlja az életéért cserébe, elsőre, - folytatta Sol - akkor annak valami olyasmi van a birtokában, amivel újra tud pénzt csinálni. Szóval, mi a helyzet valójában? Azt ajánlom, legyél őszinte, különben máris viszünk a gyűjtőponthoz.

Vir Locetten látszott, hogy próbálja magát kivágni a szorult helyzetből, de végül belátta, hogy lépre csalták. És hogy a hurok, amibe önként dugta a fejét, most annyira szoros lett, hogy egy rossz lépés és végezz vele. De ha enged, akkor még van esélye életben maradni. 

- Kifejlesztettem egy új csalási módszert. - vallotta be megadóan - Egy le ellenőrizhetetlent. 

- Olyan nincs. - vágta rá Breaker - Legfeljebb a régen élt Jedik tudtak úgy csalni, de azok meg túl szentek voltak hozzá és már rég kihaltak. 

- Mindig meg lehet kerülni a rendszert. - kontrázott vissza Locett - csak meg kell találni a módját. És én megtaláltam.

- Hogyan? - Breaker látta a férfi szemeiben, hogy nem hazudik. Olyan állhatatossággal mondta ezt, amit biztosan nem tudott megjátszani - 

- Mások alig látható testmozdulatokkal segítik egymást. - kezdte magyarázni a kaszinó rabló-csalók módszereit a férfi - Mások beépített téglákkal próbálkoznak. És a nagy többség az elektromos eszközökre támaszkodnak. Csak hogy mindegyiknek meg van a maga hátránya. De én, az utóbbi típusban megtaláltam a tökéletes megoldást. - Locett hallgatósága kíváncsian várva figyelték őt, aki élvezte, hogy újra ő vezeti tovább a párbeszédet - Bármilyen elektromos eszközt használunk, azok különböző jeleket adnak ki magukból, amiket más mérőeszközökkel be lehet mérni. Ha zavaró mezőt hozunk létre, akkor meg az buktat le. De mi van, ha valami olyasmit vetünk be, amit nem lehet észre venni? És ami nem zavar? - mosolyodott el Vir elégedetten - Én megtaláltam a módját. -

A 16-os szobában elképesztő titok kezdte felfedni magát, mely alapjaiban teheti tönkre a szerencsejáték ipart. És ennek a titoknak a megismerésébe nyerhetnek bebocsájtást Sol Breaker és Dragann. A velük szemben ülő Vir Locett pedig önelégültséggel élvezte tovább a figyelmet, amit kiváltott és tovább fog fokozni. 

- Na szóval, a mi Galaxisunkat az élettelen technológiára építették a fejlett fajok 99%-a. De persze voltak olyan kivételes népek, melyek a biológiai, azaz élőtechnológiák felé vették a fejlődést. Mi, az élettelen technológiák pártfogói nem nagyon értjük ennek a kisebbségnek a világát, a tudományát. Pedig nem ártana. - vigyorgott tovább Vir - De én mélyen beleástam magam. És megtaláltam a módját annak, hogy egy olyan biotechnológiai szerves eszközt hozzak létre, mely tökéletes szimbiózisban képes működni az emberekkel és ami megadja azt az előnyt a játék asztaloknál, amivel bankot lehet robbantani bármely kaszinóban.

- Hogyan működik? - Sol érezte, hogy valami olyasmibe tenyereltek bele, ami óriási jóléttel kecsegtet - 

- Ha kivisznek, biztonságban, akkor megosztom magukkal a titkomat. - Locett ezzel a kijelentésével pedig lefektette az utolsó alapot is a zsoldosoknak. Hajlandó megosztani velük a titkát, de előbb ki kell vinniük egy darabban. -  

Hosszú percek teltek el a beszélgetés után, és a zsoldosoknak komoly szituációban kellet döntést hozniuk. Vagy tartják magukat az addigi tervhez és kereken száz ezer creditért átadják a helyieknek a feketelista #1-át vagy háromszoros pénzért és az új, állítólag lenyomozhatatlan csalási trükkért cserébe kiviszik a bolygóról azt a személyt, akire mindenki vadászik az Affavan.

Viszont a történetben egy valami még mindig nem volt világos a zsoldosok számára. És a kérdéses témát ismét Breaker tette fel Vir Locettnak;

- Ha valóban lenyomozhatatlan a módszer, akkor te és a társaid miért buktak le? - a kérdés nem lepte meg különösebben a Locettet, aki azon nyomban is választ -
- Mert a társaim kapzsik lettek. - a férfin ekkor a harag jelei mutatkoztak meg - Azok a marhák jó színészek voltak és remekül játszották el a szerencsés szerencsések szerepét. Jól kerestek a találmányommal, de aztán túl mohók lettek. Egyre többször, egyre nagyobb összegeket nyertek meg és így fel keltették a kaszinókban a biztonságiak gyanúját. A bolondokat bizonyára megkínozták és végül köptek. - némi csend után Locett újra megszólalt - Sosem voltam egy túl jó póker arc. Ezért kényszerültem ügyesebb csalókkal szövetkezni. De most ez is okozza a vesztemet. Hacsak maguk nem segítenek. - ezzel az utolsó darab is a helyére került a kirakósból. Bár a történet valódiságából semmit sem tudtak volna meg biztosra a zsoldosok, de Sol az ösztöneire hallgatva igaznak vélte az elbeszélést. És most döntenie kellet közösen a társával, hogy mit tegyenek. -

- Szerinted? - az egyszerű kérdés komoly gondolkodásra bírta Dragannt, de végül a mérlegelések lefutását követően egyértelmű választ tudott adni -
- Jól ismerlek. Addig fogsz győzködni, míg bele nem egyezek. - Breaker erre mosolyra húzta a száját. Nem csak mert az ő elképzelése fog megvalósulni, de mert a társa kezdi ténylegesen kiismerni és egyben bízik is benne -
- Szerencséd van Locett, - szólt a kanapén ülő emberhez a másik - ma elhagyod ezt a mocskos golyóbist.

***

- Egészen biztos vagyok, hogy az illető az a Vir Locett volt. - mondta sóvárgó hang lejtéssel a rongyokba tekert devaroni férfi az előtte álló zabrak harcosnak - Higgye el nekem, én is őt keresem régóta és ha nem futok bele véletlenül a közelben, akkor... - a magyarázkodásba bele unott zabrak felemelte a jobbját, hogy csendet parancsoljon. - 

- Jól van, hiszek neked. - mondta reszelős hangján, melyet a régmúltban beszerzett torokvágás okozta sérülésnek köszönhetett - Nem sokára kifogjuk úgy is deríteni. - azzal félre intette az informátort a zabrak és beleszólt a bal alkarjára erősített kommunikátorába. - 

- Itt Zalek, a füles biztosnak ígérkezik. Egyelőre észrevétlenül körbe vesszük az épületet, utána pedig óvatosan átkutatjuk az egészet. Minél később tudja meg a célpont, hogy itt vagyunk... - ekkor a főbejárat forgóajtajából egy ember férfi lépett ki. Zalek egy rövid pillanatig azt hitte, hogy a célpont lehet, de a magabiztos járás egy bujkálóhoz nem illet. Az ember további mozgása pedig megint csak nem egy csalóhoz való, inkább egy harcias jellegű személyhez. Bár a férfi a sapkáját az arcába húzta, de így is látta a távolság és az oldalas profilképből a zabrak, hogy nem Locett az. Mégis, valami nyugtalanító érzés szállt rá a megfigyelt férfi láttán. Aztán a kommunikátorából érkező kérdések miatt végül elvált a figyelme az embertől. - Jól van, - szólt ismételten az adóvevőjéhez - akkor a szokásos előkészületeket megtenni, rajta. 

Mire a zabrak csapata felkészült a célépület körül, Zalek két társa közrefogásában megindult a sikátorból az Ékkő Hotel bejárata felé. Ám még a közepes táv felénél sem jártak, mikor egy siklóautó fordult be a sarkon és megállt közvetlenül a bejárat előtt. A forgóajtó ekkor megmozdult és előbb egy ember férfi, majd egy chistori lépett ki rajta, sietős iramban. A kapucnija által eltakart arcú humanoid, akinek a ruházata tökéletesen megfelelt a devaroni informátor által adott célpont ruházatával, a kinyílt  jobb első ajtón beszállt, míg a chistori a hátsó ülésre préselte be magát. Az átlagos esemény bekövetkezte után végül Zalek eléggé biztosra vette a kevés információkból, hogy a célszemélyt valakik elakarják szállítani. Nem igyekezett a további terveiket kirakosgatni, helyette inkább az elrejtett fegyvere után kapott, amit másodperces késéssel a két társa is leutánzott.

Sol Breaker mindvégig a társa és az új kliensük gyors beszállását figyelte, majd a tekintetét az előtte lévő utcára vezette vissza. Ekkor látta meg a három alakot, akik fegyvert rántottak, majd tüzeltek. Locett észre sem vette és máris maga felé rántotta Breaker, miközben ráborult és beletaposott a gázpedálba. A sikló hirtelen meglódult, miközben egyik lövés a másikat érte. A kormányt így is sikerült maga felé húznia, így végül gyorsan, magas szögben a tűzvonalból kivezetve száguldott el a jármű. A siklóba csapódott lövések szerencsére sehol sem okoztak olyan sérülést a gépben, hogy az működésképtelenné váljon és Breaker két gyors pillantást követően megnyugodhatott, hogy sem Dragann, sem Locett nem sérült meg. 

- Utánuk! - üvöltötte el magát Zalek, és intett az utca végében álló egyik siklója felé. -

- Ez meg mi a franc volt?! - förmedt maga elé Sol, miközben tövig nyomta a gázt és még pár kósza lövést hallott elhúzni a jármű közelében és távol - Kik a francok voltak ezek?!

- Biztos mások, akik rá vadásznak! - szólt bizonyosan Dragann a hátsó ülésről - Biztos felismerhette valaki a környéken, és ezek meg ráhajtanak. 

- Ugye megvédenek?! - szólt közbe rémülten az ülésébe húzódó alak - 

- Kussoljál barom! .- förmedt rá Sol mérgében a szerencsétlenre - 

- A francba! - ekkor viszont a chsitori szólt dühösen, ahogyan a hátsóüvegen keresztül kémlelve egyre több sebesen mozgó siklót és lebegőrobogót látott a nyomukba repülni. - Társaságot kapunk! 

- Remek, már csak ez kellett! - Sol érezte, hogy ez a repülés korántsem lesz olyan sétagalopp, mint remélte - 

Zalek és a csapata rövid időn belül lassan beérték a menekülő járművet. Népes zsoldos csapata, mely vele együtt huszonegy főt számlált, összesen négy-négy siklóval, illetve lebegőrobogóval száguldottak a célpontjuk után. 

- Próbáljátok úgy kilőni a siklót, hogy a célszemély életben maradjon, értve? - a kommunikátorából helyeslő hangokat hallott a süvítő szél ellenére is a zabrak - 

Dragann nagy nehezen eltudott helyezkedni a hátsó ülésen úgy, hogy széles terpeszbe térdepeljen az ülésen és a talpával kitámassza magát a két elülső ülés háttámláival, közben előkapta a lézerpisztolyát és az arcát eltakarva a másik karjával, kellő ívben mozgatva a fegyvert, több lövéssel szétlőtte a hátsószélvédőt. A lövések forró lyukakat égettek az üvegbe, majd a mozgási és hevülési energiák együttesen berobbantották az üveget. A haladási irányuknak köszönhetően kevés üvegszemcse jutott be az utastérbe, de az adott helyzetben ez senkit sem zavart a siklóban. Dragann sietősen elrakta a pisztolyát, majd a kezébe vette a nehéz lézerpuskáját. Baljával megragadta a fegyver markolatát, míg a jobb tenyerére ráfűzte egyszeri kézfej forgatással a puska tartószíját, megakadályozva, hogy egy véletlen helyzetben a fegyver, ha ki is esik a kezéből, akkor se vesszen el. Mire az első lövések a siklójuk közelében elhúztak, a chistori máris bemérte az első célpontját.

Az üldözök számára a menekülő jármű kilövése óriási kihívást jelentett. a sikló eszeveszett iramban és szögekben cikázott  minden irányba. De a nyomában loholó zsoldosok együttes tűzereje hamar beszűkítette a mozgásterét. A sikló viszont így is kitudta használni azt a kevés maroknyi holtpontot a lövések zuhatagában, amivel a komolyabb sérüléseket elkerülhették. És Zalek vicsorogva figyelte a járműből leadott lövéseket, sorozatokat, melyek az ide-oda repülő sikló mozgásai ellenére is magas arányban a harcosainak a járművei mellet húztak el vagy éppen még találatot is értek. Az első áldozat végül nem váratott magára sokat. Az egyik robogós alakot vállon trafálta egy lövés, amitől az felordított, a járműve felett elvesztette az irányítást, végül a gépe beleszállt egy közeli épület falába. A robbanás és a belőle keletkezett tűzgolyó szerencséjükre más életét nem követelte. Viszont így is ékes figyelmeztetés volt ez arra, hogy a tüzet viszonozó személy, az a chistori, nem ma húzta meg a ravaszt életében először. És ekkor már a második robogós áldozat is meg lett. Egyenesen az arcába kapta a lövését. Hogy biztos célzás, vagy csak a vakszerencse okozta a halálos találatot, az örök rejtély maradt, de nem is számított igazán. A szerencsétlen flotáns egyszerűen hátrabicsaklott ültében, végül alámerült a város alsóbb szintjei felé. Csak a robbanást hallották a távolban, maguk mögött a társai. Viszont ez már túlságosan is sok volt a csapat zabrak vezérének. Ideje volt kihasználni a túlerejüket.

Dragann elégedetten nyugtázta magában, hogy a társa eszeveszett vezetési stílusa ellenére is lassanként leszedi az üldözőit. Két robogóst már ki lőtt, maradt kettő és a siklók. Viszont az üldözőik ekkor már bontották az addigi szoros pályáikat. Már nem igyekeztek a tűzerejükre hagyatkozni, inkább a számbeli fölényüket kihasználva folyamatosan megközelítették a célpontjukat.

- Sol! - üvöltötte túl a süvítő levegőt, a sikló hangját és környező zajforrásokat a chistori, mintegy figyelmeztetve a társát a közelgő veszély forrásokra -
- Tudom! - a volán mögött izzadó zsoldos tudta, hogyha rájuk tapadnak, akkor végük. Eddig a széles folyosókon repültek, de ha maradnak, akkor végük. Egy hirtelen ötlettől hajtva éles jobb kanyart vett egy mellék utcába, majd rá szólt a társára. - Gyorsan, szed elő a gránátokat és intézd el őket!

Az éles kanyar, majd a szűk utca miatt Zalek és a csapata nagy része leszakadt, bár a zabrak siklója elég távol volt ahhoz, hogy követni tudja egyből a menekülőket. Bár mögé besoroltak lassan az emberei, de így sem érezte magát biztonságban. Rosszat sejtett, és ekkor meglátta az előttük jóval messzebb haladó siklóból kirepülő apró tárgyakat. A döbbenettől kiguvadtak a szemei, érezte, ahogyan a hideg futkos a hátán. De a pilótája hozzá hasonlóan veteránnak számított és a szűkös hely és a különböző akadályok ellenére maximumra bömböltette a sikló motorját, ami meg is ugrott előre, azonnal.
Zalek meg mert volna esküdni, hogy hallotta a mellettük elsüvítő hődetonátorok jellegzetes pittyegését, ami az aktiválásukat hivatott jelezni. Az egyik nyitott tetejű siklóba pattogva repült be az egyik hődetonátor, ami óriási pánikot váltott ki. Aztán sorban robbantak a gránátok.

Sol csak annyit látott a visszapillantó tükörből, hogy fénypontok gyúlnak mögöttük. Aztán füst felhők majd újabb robbanások és hatalmas lármák. Dragann a fegyverét visszavette a kezébe és felkészült, hogy újra tüzeljen, amikor észrevette, hogy már csak két sikló követi őket. Ezek szerint a többi jármű odaveszett. Ám hamarosan lézerlövedékek csapódtak a siklóba és Sol minden tehetsége ellenére, a jármű sorozatban kapta be a találatokat. Viszont Breaker az ide érkezésükkor nem bízta csak a pénztárcájára, hogy milyen siklót is választ ki. Jól tudta, hogy mely típusokat készítették olyan kaszniból, amik jobban elviselték a kézi sugárvetők lövedékeit, de persze ez nem jelentette, hogy a végtelenségig egyben marad a jármű. Ám a következő lövések egyike olyan találatot okozott, amitől megfagyott Breakerből a vér.

Dragann eddig is szerencsésnek érezhette magát, de amikor megérezte az erős ütést a gyomra tájékán, minden összeszedettsége ellenére megszállta a halálfélelem. Érezte a forróságot és az ütés erejétől teljesen begörnyedt. Az izmai előbb iszonyatosan megfeszültek majd elernyedtek. Fogalma sem volt, hogy hogyan, de végül az ülésen, az oldalára dőlve találta magát, miközben a fegyverét magához szorította. Persze ezt is csak azért, mert a fegyvertartó szíjat a jobbjára tekerte, és így nem tudott másképpen cselekedni, miközben ösztönösen a gyomrához kapott a kezeivel.

Zalek úgy vélte, hogy az előbbi lövéseinek egyike telibe találta a chistorit, mivel az már nem tüzelt vissza. A kínálkozó alkalmat kihasználva a sofőrjének jelzett, hogy ereszkedjenek lejjebb. Mikor az megtette a jelzett manővert, a zabrak több sorozatott is megengedett a menekülő sikló aljába. És elégedetten vette észre a megjelenő füst csíkokat, amik egymás után törtek elő.

Sol-t teljesen elöntötte az adrenalin. A társát az imént lőtték hasba és a járműben több vészjelző világítás is felvillant. És mindeközben a vezetésre is koncentrálnia kellet. A sebességük egyre csökkent, hiába adott rá mindent. Engedve az indulatainak, egy motorfékezéssel és megfelelő kormányzással sikeresen a siklójukba ütköztette a mögöttük lévő járművet. A csattanástól az üldöző sikló végül lemaradt és ide-oda ütközött a közeli falak közt, amiktől a fém a fémmel találkozásoktól kisebb szikra felhők keletkeztek. A gyors fékezés miatt a másik sikló eközben felettük elhaladt, mire Breaker rákapcsolt és félig föléjük vezette a járművét, alig két méteres magassággal. Az alattuk lévők persze örültek módjára üvöltöttek és lőttek. De Sol egy gyilkos ösztöntől hajtva ekkor lenyomta a botkormányt és a tetőtlen siklóban ülök könyörtelen és fájdalmas halált haltak. A sikló végül teljesen rá repült az út burkolatra, majd az irányítatlan gépet megdobta valami, amitől kiszámíthatatlan iramban kezdett el borulni és pördülni a tengelye körül. Sol minden igyekezete ellenére képtelen volt elég tolóerőt kierőszakolni a sérült siklójából és a két jármű közti távolság túl kevés volt, hogy kikerüljön az ellenséges gép haláltáncából. A mögötte, illetve alatta lévő jármű erőteljesen csapódott nekik oldalról, amitől végül elvesztette az irányítást a gépe fölött. Sol Breaker minden igyekezete közepette csak egy üvöltést tudott kierőszakolni magából, mikor a siklóval több utcai szilárd tárgynak és szemét dombnak ütközve, végleg elveszítve az irányítását a sikló fölött és a szolgálatot felmondó repurzolok után a járművel végig siklottak az utca beton alapzatán, hogy aztán egy kiéget roncsnak csapódjanak.

Dragann úgy érezte, hogy mindjárt megfullad. A tüdejében eleven tűz égett, legalábbis így gondolta. Aztán egyik fájdalom hullám a másik után jött. A hasa körüli égető fájdalomhoz a gerinc oszlopában érzett feszülő érzés, a csontjaiból és az izmaiból az agyába áramló idegi fájdalmak lüktetései viszont azt jelentették a számára, hogy még él. Aztán felfogta a környezetéből is, hogy a sikló áll. A motor jellegzetes búgása eltűnt, viszont valamiféle ropogó hangot hallott és egyre fojtogatja  vette a levegőt. Óriási akaraterő bevetésével a szenvedő testét mozgásra bírta, miközben egyre erőteljesebben köhögött. A fojtogató érzést aztán az egyre sűrűbb füst megmagyarázta, ahogyan az egyre fényesebben táncoló lángnyelvek is a ropogó hangokat. A jobb csuklója iszonyatosan fájt, nem is csoda, hiszen a DLT-19-es fegyverének tartószíja miatt a puska erőteljesen megrángatta a kézfejét. És ekkor látta meg a chistori, hogy az elől ülő két ember egyaránt a műszerfalakra borultak és nem mozdulnak. Dragann aggódva kapott előbb a társa felé, saját fájdalmával nem is törődve. Mikor hátrafelé húzta az ülés háttámláig Sol-t, akkor az felsziszegett fájdalmában. A feje jobbján vérpatakok siettek lefelé a nyaka mentén a ruhájára. Félig meddig eszméleténél volt. ,,Legalább él." gondolta magában kissé megnyugodva az óriás. Aztán a Locett nevű csalót is ugyanazzal a mozdulattal maga felé húzta, csak a másik oldalán. A férfi hangtalanul dőlt neki a széke háttámlájának, miközben a feje balra bicsaklott. Dragann ekkor látta meg, hogy az ember koponyája felnyílt, a seb visszataszítóan éktelenkedett, a csont- üveg és fém- szilánkok furcsa egyveleg képét alkottak a repedésben, melyet a sűrű vér befedett. Dragann lemondóan engedte el a férfi vállát.
Ekkor hallotta csak meg, hogy valami hangosan puffan a háta mögötti utca szakaszban.


Zalek gyorsan kilépett a siklóból és a megmaradt három társa is hasonlóképpen tett. A jármű amúgy is az utolsókat rúgta az ütközési sorozatok után. Kész csodavolt, hogy nem borultak fel. De már ez sem izgatta a zabrakot. A fegyverét maga elé emelve óvatosan megindult, mikor újabb katonáját veszítette el.

Breakert olyan fájdalom járta át, mint még soha. Érezte, hogy valaki vonszolja a földön. Közben sugárvetők jellegzetes vijjogása ütötte meg a füleit. Aztán újra a fájdalom erőteljes lüktetése. Különösen a jobb karjából. Ekkor már nem bírta. Felüvöltött a szenvedései közepette.

Dragann a sérülései ellenére képes volt még vissza támadni. Persze ebben szerepet játszott az a kis ampula is, amit a gyors befecskendező eszközével a véráramlatába juttatott. A "koktél", ahogyan a társa nevezete a löttyöt, olyan enzimeket és fájdalom csillapítókat tartalmazott, melyektől gyorsan kitudta verni bárki a fejéből a teste által elviselt sérüléseit. Az anyag beadását követően Dragann pedig szerencsésen telibe találta a pisztolyával az egyik támadóját, de így is maradtak hárman. A nehéz puskáját hátra kellet hagynia, sem a fizikai kondíciója, sem pedig a kialakult helyzetben nem engedhette meg magának, hogy tovább hordozza magával. A tűzharc során így is felért egy kisebb csodával, hogy kitudta ráncigálni a társát a sikló roncsából. Minden kiabálása ellenére az ember nem tért magához, így rákényszerült, hogy a földön vonszolja. A férfit a bal karjánál fogva húzta, mivel még az eszméletlen állapota elenére is felnyögött Sol a jobb alkarjának erősebb megfogására. Ez pedig nagy valószínűséggel csonttörésre vagy jobb esetben izomszakadásra utalt. Persze nem csoda, hiszen a társa jobb karja ijesztő szögben szorult bele a siklójuk eldeformálódott műszerfalának a csonkjaiba.
Aztán a kiegyenlítetlen visszavonulás közben végre magához tért egy felüvöltéssel Breaker.

- Csak hogy. - szólt aggódva a chistori a társához, ahogyan neki támasztotta a falnak egy szemetes konténer takarásában - Már attól féltem, hogy véged. - néhány lövés csapódott bele a fedezékbe, miközben Dragann vaktában viszonzott párat. Sol ekor a fájdalmat kizárva a tudatából, amennyire csak tudta, körül nézett és ekkor feltűnt neki több minden is. Már nem a siklóban voltak, tetőtől talpig fájdalom járta át és sehol sem látta Vir Locett-et -
- Locett? - kérdezte rekedtes hangon -
- Halott. - jött a kurta válasz -
- Akkor..., ezek meg mit akarnak még! - nyögőt fel újra a fájdalomtól az ember -

Zalek óvatosan kerülte meg a már lángoló siklót a baloldala felől. Két másik embere az utca bal oldalán haladtak, míg a harmadik embere, pontosabban szólva a rodiai "embere" jobbról kerülte meg a roncsot. Ekkor látta csak meg benne a hullát, a jobb első ülésben. Mivel nem felé fordult a fele, így a rodiai benyúlt a lángok által még el nem ért testhez és maga felé fordította az élettelen fejet. Bár súlyosan roncsolódott a fej, de így is felismerte az arcot. A célpont volt az. És ez komoly bajt jelentett.

- Zalek! - üvöltötte a furcsa tapír szerű szájából a rodiai - Locett itt van és halott! - a kijelentés teljesen lelombozta és egyben feldühítette a zabrakot -
- Akkor szed ki onnan, addig mi végzünk azzal a kettővel! - szólt vissza ingerülten Zalek, azzal intett a két másik emberének, hogy zárkózzanak fel hozzá. -

A két zsoldos katona nem értette, hogy mire a további harc. Ám a parancsnokuk haragtól fűtött mozdulatai és szavai hallatán megértették, hogy a zabrakot már csak másodlagosan érdekli az eredeti célszemély. Most már a két másik fickóra koncentrál. Húsz fős csapatából már csak hárman maradtak és ezért vért követel azoktól, akik felelősek érte. És nem nyugszik, amíg célt nem ér.

Mikor a zabrak a további támadásra adott parancsot, Dragann tudta, hogy végük. A sugárvető pisztolya nem tudja felvenni a versenyt a három ellenfelével. Persze ott van még Sol DL-44-ese is, de azzal sincs nagyon kisegítve, arról nem is beszélve, hogy Sol és ő maga is súlyosan sérültek. Nagyon úgy tűnt, hogy a közös vállalkozásuk itt fog véget érni, az életükkel egyetemben. Meghallotta a zabrak újabb indulásra szóló parancsát és végül felkészült a végső összecsapásra. Nem volt hova menekülniük. A környező utcában nem volt más, védhető fedezék, nyílt terület húzódott el a másik irányba, ahová vonszolta Sol-t és magát. Ennyi volt. A történet itt végett ér. Aztán egy lövést hallott. Elkezdődött. De aztán egy hang szólalt meg az ellenség felől;

- Hé, ti ott! Nekünk csak Locett kell! Ha van eszetek, akkor nem mozdultok ki onnan! - pillanatnyi csönd állt be, majd az új hang újra felszólalt - Amint halljátok, hogy felszálltunk a siklóval, elő jöhettek! Ha viszont okoskodtok, akkor befejezzük, amit Zalek akart!

***

A sikló hangja teljesen elveszett, mikor Dragann kimerészkedett a fedezékből. Bár a fájdalom a testében tovább pulzárt, de türtőztette magát attól, hogy megadja magát neki. Lassan haladt előre és meglátta egy zabrak holttestét a földön. A hasán feküdt, a hátában egy kiégett sebbel. 

A zsoldos páros által bérelt, totálkáros sikló viszont már alig lángolt. Hogy talán a többi ellenséges harcos fojtotta-e vissza a lángokat, vagy csak már nem volt mit felfalnia a tűznek, azt Dragann nem tudta megállapítani. Viszont a sikló belseje így is úgy is ropogósra sült. A chistori elvetett minden reményt arra vonatkozóan, hogy bármi is sértetlenül megúszhatta a pokoli tüzet, különösen a kedvenc fegyvere, melyet hátra kellet hagynia benne. Viszont valami így is megfogta a kíváncsi tekintetét. Közelebb érve aztán meglátta a jobb elsőben szénné éget Vir Locett feketére színeződött testét, melyről hiányzott a néhai csaló feje. Ezek után nem volt nehéz összerakni a képet teljes egészében. Locett fejére száz ezer credit volt kitűzve, élve. Holtan pedig csak a fele járt. Persze bizonyíték ellenében.

Mikor visszatért a társához, Sol már a falnak dőlve támaszkodott, de alig bírt megállni a lábán. A chistori elrakta a pisztolyát és segített megállni a társának a lábán, aki közben szóra fogta őt.

- Na, mi a helyzet? 

- A megmaradtak lelőtték a főnöküket és leszedték Locett fejét. És már messze járnak.

- Remek, akkor ezt csúnyán megjártuk! - mondta dühösen, de kimerült hangon az ember - 

- De legalább élünk. - tette hozzá megfáradt optimizmusát a chistori - 

- Inkább haltam volna meg. - remegett meg Breaker, amikor a jobb alkarja újra megsajdult erősen - A rohadt...

***

Hosszú séta következett a kihalt, mocskos utcákon, ahol csak egy-két magányos hajléktalan, nincstelen tengődött. Időbe telt, míg a zsoldosok találtak egy siklót, melynek tulajdonosa "készségesen" üzletelt velük; vagy elviszi őket az űrkikötőbe néhány tucat creditért cserébe vagy lelövik és a sikló az övéké. A sikló tulajdonosa természetesen az előbbi megoldást választotta és egy órával később a megtépet páros már a Blunt Arrow fedélzetén nyalogatták a sebeiket a hajó "orvosi helyiség"ében. 

A gyors alapvető elsősegély nyújtások után pedig Breaker nagy nehezen feltudott szállni a hajójával a levegőbe, hogy a szomszédos városba repülhessenek, ahol a módosabb kórházak voltak, amik nem jelentettek egyet a hullaházzal. A bakta tartályos kezelés elvégre is drága mulatság, de ezúttal szükséges is volt. 

Breaker és Dragann szerencséje eddig a bolygóig tartott ki. Nagy pénzeket kaszáltak, és még több kisebb összeget az ide vezető útjukon, de ezúttal sarlacc fészekbe nyúltak. Viszont abban egyetértettek, hogy akár kiakarták volna vinni Locett-et az Affavanról, akár leadták volna a "helyi hatóság"oknál, végül is ugyan oda lyukadtak volna ki. A szerencse forgandó dolog és ez az Affavan-on pedig hatványozottan igaz. És végül minden nyerési széria egyszer véget ér. De a legnagyobb árat még nem kellet megfizetniük. Egyelőre.