A Galaxis söpredéke - 7. fejezet by Schiffert

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Sol Breaker és Dragann, a frissen társult zsoldosok elhagyták Korélliát. Ez időtájt a páros folyamatosan a Korélliai hiper út mentén vállaltak megbízatásokat, majd mellék hiperutakon keresztül haladva, végül a Hutt Űr mélyén található Affavan bolygón lyukadtak ki.

Affavan. Szmogos, koszos, ápolatlan világ, mely méltán a Galaxis egyik legelhanyagoltabb planétája, még a Hutt Űr elhanyagolt világainak átlagához mérten is. A bolygó eredetileg bányászati célokból lett kiaknázva a Hutt kartellek által, még évezredekkel korábban, de a hajdani nagy kitermelés már réges-régen a múlté. Az ásványi anyagokban gazdag Affavan kincseit kitúrták és elvitték, és a helyén egy kifosztott, ökológiailag összeomlott világot hagytak. Ám a geogazdaságilag értéktelenné vált világ így is jelentős hiperút mentén helyezkedett el, ezért más területeken indult meg az értékessé válása. Bár lakhatósági szempontból ez a világ mindig is pengeélen táncolt, de a Huttok uralma alatt sínylődő népek így is hozzászoktak a rossz életkörülményekhez. A bolygó pedig a szerencsejátékosok paradicsomává vált a Hutt Űr ezen részén. A nagy stílusú szerencsejátékosokon kívül a kizsákmányolt alsóbb rétegek is a szerencsebarlangok mélyén próbálták a sorsukat jobbra fordítani, bízva Fortuna mosolyában. De a szerencsejátékok ipara nem a szerencsére hagyatkozva tartotta fent magát. Meg volt a maguk módszerei, hogy a "ház" mindig nyereséggel zárja a napot. Persze a szerencse illúziójának fenntartása is a szolgáltatók érdeke volt, hogy a befolyásolható tömegek hozzájuk hordják azt a keveset, amit a Huttok és az alvilág nem vett el tőlük. A szerencse az egyetlen ábránd ezen a világon, ami még a reményt a balsorsú tömegekben tartja. És ez az illúzió sokak elméjét olyasmire veszi rá, amivel saját halálos ítéletüket pecsételik meg. És ez egy másik alvilági alja népnek add lehetőséget a meggazdagodásra.

***

Az elhanyagolt, hulladékoktól roskadozó sikátorok mélyén egy újabb balsorsú élet szembesült a végzetének a kezdetével, mikor az átlagos testsúlyú férfi ember nagy erővel csapódott neki a falnak. Amikor a nyirkos, oszladozó szemétkupacra esett, hallani lehetett a fájdalmas jajgatások közepette az alatta széttörő üvegek jellegzetes hangjait.

Nem sokkal arrébb két alak állta el a sikátor egyetlen be- és kijáratát. A közelebbi egy óriási hüllő volt, mely minden fizikai téren az áldozata fölé emelkedett. Ezt misem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy játszid könnyedséggel dobta neki a falnak az embert. Kicsit arrébb pedig a már áldozattal azonos alkatú, szintén emberi fajú férfi állt, aki a "reptetést" követően már szükségét érezte a közbe szólásnak;

- Hé! Ne feled, a pofája maradjon egyben! - a figyelmeztető felszólítást persze nem az áldozat érdekében említette meg az ember, hanem hogy könnyebben tudjanak a későbbiekben nyomozni - 

- Nem nyúlok hozzá. - szólt vissza a megtermett verőgépezet, miközben felszedte a szemétből a célpontját, majd egy irtózatos erejű bal ütéssel, az áldozatának a gyomor körüli területeire akkora energia hullámot indított, amitől az végül teljesen elgémberedett és az agyába tóduló ingerület hullámoktól végül eszméletét vesztette. - 

- Csak hogy. - indult meg a társa mellé az ember. - Nem értem, hogy miért nem lőjük ki ezeket a férgeket egy kábító sugárral. - azzal az eszméletlen férfit a chistori fajba tartozó gyíkember egyik kezével megtartotta, míg a másikkal a fejét vízszintes állásba fogta, hogy a társa nyugodtan letudja ellenőrizni a zsákmányukat. - 

- Mert a legtöbb nem ér annyit, amiért érdemes lenne rájuk pazarolni az energiát. - válaszolt egyszerű stílusban a chistori - Ráadásul így én sem esek ki a formámból. - utóbbi megjegyzésével pedig arra utalt, hogy már napok óta járják a város leglepusztultabb körzeteit, sunnyogó, láthatatlanná válni akaró alakok után kutatva, patkányok rágta leprafészkekben keresve a több száznyi, feketelistás csalók közt keresve a jelenlegi legnagyobb halat. -

A Sol Breaker kezében lévő szerkezet eközben már rég magába szkennelte az előtte tartott arcot és az Affavan-i nyílt körözési listára kapcsolódva kereste meg az arc tulajdonosának a személyi aktáját. A fekete lista, melyet a Huttok szolgálói frissítenek nap mint nap, magába foglalja azon személyek külsejét és személyes adatait, melyekkel a fejükre tűzött vérdíj begyűjtésére szakosodott vadászok az elfogottakról kideríthetik, hogy valóban azt fogták-e el, akit, illetve, hogy miért kerültek fel a listára és persze, ami a legfontosabb, mennyit is érnek. A szerkezet holokivetítője ekkor az elfogott ember képét jelenítette meg a kezelője előtt. Bár a körözött személy egyes vonásai megváltoztak, de az azonosítási eljárás olyan módszerrel ment végbe, mely a kezdetleges arc eltorzítási módszereket kiszűri a vizsgált alany arcából. 

Breaker az adatokat nézve csalódottan kapcsolta ki a szerkezetet.

- Na tovább. - mondta érdektelenül - Ez sem az. - a chistori erre hagyta a zsákmányát a mocsokba visszazuhanni, hogy aztán a társa mellé érve átvehesse attól a vállán logó nehézfegyverét, a DLT-19-es lézerpuskáját -

- Mennyi volt? - tette fel a nyolcadik melléfogás utáni nyolcadik első kérdését Dragann - 

- Nem egész 800 credit. - jött a lelombozott válasz. - Az eddigi legmagasabb, amit találtunk.

- Nem kéne inkább a kicsi, de biztosabbakra is utaznunk? Így biztos nem keresünk majd semmit sem, ha...

- Ha azt tesszük, akkor is max három kisstílű csalót tudunk magunkkal vinni a helyi gyűjtő helyekre. Amik ráadásul legalább félórányi repülésnyire vannak ettől a tetűtanyától. És lehet, hogy pár ezer creditet betudnánk söpörni, de mi van ha pont azt az időt ütjük el ezekkel, amikor éppen rá lelhetnénk a nagy fogásra? - a chistori láthatóan megértette a társa érvelését, de Dragann nem volt az a típus, aki bízik a szerencséjében, hogy mindig a nagy pénzekre tudja rátenni a karmokban végződő kezeit - Persze normál esetben, ha nem lenne akkora anyagi hátterünk, amit a Koréllia elhagyása óta összehoztunk, akkor hajlanék rá, de nincs rá szükségünk, szóval kockáztatunk, ha nem is sikerül, akkor is csak apró pénztől esünk el, ha viszont nyerünk, akkor nagyot szakítunk, megint. - Breaker társa végül helyeslően hümmögött párat, miközben az utcán leparkolt, bérelt siklójukhoz értek. A jármű, melynek bérlése nem volt mondható olcsónak, szükséges eszköz volt a zsoldosok számára, mivel a Blunt Arrow, Breaker űrhajója, túl nagy lett volna az Affavan-i utcák és város szintek legtöbbje közti manőverezésekhez. A zárt terű járműbe a chistori csak a hátsó ülésekhez tudta "behajtogatni" magát, de még így is egy kicsit oldalra kellet billentenie a fejét hogy elférjen. 

- Nem értem, hogy miért nem béreltünk egy nyitott fedeles járművet. - panaszkodott a chistori a társának, aki beindította a gépet és a repursolok felemelték a talajszintről a járművet - 

- Hidd el, ha forróvá válna a helyzet valaha is, jobb egy zárt terű járgányban. Nem is értem, hogy miért engedik a mai napig a tető nélkülieket forgalomba. - 

A légköri hajtóművek bömbölve jelezték a motorok erőkifejtéseit, mire a jármű gyors iramban lódult egyre magasabbra és száguldott kifelé a lerobbant negyedből az egyik fő levegő útvonal felé, hogy a többi jármű alkotta levegő sztrádákba besorolva, az utasai a kora esti órákban visszatérjenek az átmeneti szálláshelyükre, egy koszos kis hotelszobába a város nyugati felében. 

Ám a zsoldosok nem is sejtették, hogy az indulásukat követően már volt egy izgatott szempár, mely régóta követte őket. És ezen szempárnak a tulajdonosa örült tervet eszelt ki, melyben mindent kockára téve igyekszik élve kikeveredni abból a slamasztikából, amibe a társai keverték.    

***

Az Ékkő Hotelben uralkodó viszonyok a hotel nevének csúfos meghazudtolása volt minden egyes négyzetcentiméterével. A környezetébe tökéletesen illeszkedő, átmeneti szállással szolgáló bérlakóház előterében, a "recepció"nak nevezett koszos lyukban egy elhízott twi'lek férfi bámulta a sportdroidok által játszott Galaktikus Rögbi Kupa első nyolcaddöntőjének a meccsét. A hotel büszke tulajdonosa viszont messze nem volt a jó kedvében. Egyik szitkozódás a másik után ment, hol az anyanyelvén, hol huttese-ül, de néha egy-két szót megejtet a közös nyelven is. A bejáraton beérkező Sol és Dragann nem is szúrt volna szemet neki, ha az ember nem kérdezz rá, hogy kereste-e bárki is őket. Az ingerült twi'lek persze kis híján kifakadt a meccs okozta stressz és a fogadásának az elbukása iránti dühében, de a chistori látványa ezúttal is a félelmének adott teret. Sol pedig mostanra már teljesen hozzászokott ehhez a "luxus" élményhez. Dragann jelenlétében úgy érezte, mintha egy rohamosztagos csapat okozta, megkülönböztetett minőségi pozícióban van, ami nagyon is megfelelt az embernek. 

De a lehiggadt tw'lek semmi jó hírrel nem tudott szolgálni. A távollétükben egyik megfizetett helyi informátor sem tudott hasznos hírekkel előkerülni. És a hat napos eredménytelen kutatás kétségkívül kezdte felőrölni a páros idegeit. Bár anyagi félni valójuk nem volt, de a lepukkant utcák és épületek sűrű látogatásai, a kis fejpénzekbe való belebotlások egyhangúsága kikezdte a türelmüket. És bár Sol mindvégig azzal hitegette a társát, hogy ezúttal is nagy pénzt fognak kaszálni, de ő maga is kezdett attól tartani, hogy a célpont már kicsúszott a célkeresztből és csak bantha árnyékokat üldöznek. 

Az Ékkő Hotel egy igazi retro szálló volt a maga három szintjével, mivel a korban már nélkülözhetetlennek számító turbo- vagy hagyományos liftekből egyet sem építettek bele. Nyilván ez is a tulaj pénztárcáját kímélte. Egy rövid lépcsőzést követően a második emelet 16-os számú ajtajához érve Sol becsúsztatta a nyitókártyáját az ajtó melletti kis zárszerkezetbe, majd egy kattanást követően már be is jutottak a lakosztályukba. 

- Azt hiszem jobban járunk, ha holnap már egy másik körzetben keresgélünk. - mondta Sol egy elnyújtott ásítással a további elképzeléseit - 

- Nem bánom, ez a nyomortanya amúgy is az őrületbe kerget. - értett egyet Dragann a társa javaslatával. Bár arrébb teszik a működési területüket, de ez csak térképen fog változást jelenteni. Ebben a rothadó városban a bűz és a mocsok mindenhol ugyanolyan; gyomorforgató. - 

- Figyelj, ledobom magam párórára, kibírod addig? - a helyeslő válasz után pedig Breaker nem bírt magával és egy csípős megjegyzést még hozzá tett - De azért remélem nem arra ébredek majd, hogy mellettem fekszel. - azzal a már összerázódott páros megmosolygott a csipkelődő kijelentésen, amit Dragann egy gyors ellen válasszal toldott meg - 

- Nyugi, nem vagy az esetem. És különben is, csak nézni szeretem, ahogyan alszol. - Sol erre el nevette magát, bár a fáradtságtól eléggé gyengére sikeredett a reakciója - 

- Na jól van, - legyintett egyet a társa felé - majd verj ki az ágyból, ha letelt az időm. - azzal elballagott az ágyig és bár a priccs inkább valami rancor rágta borzalomhoz hasonlított, de a kimerültségtől már ez sem hatotta meg Sol-t. Napok óta stimuláló szereken élt, hogy tovább tudjon fent maradni és mindvégig éber legyen. De az ilyesfajta erőltetett életvitel végül vissza üt. A 3-4 órás alvások után még fáradtabbnak érezte magát, de ezt csak a tudata hitette el vele. Valójában a teste kipihent volt (már amennyire), csak az elméje nem. És ilyenkor újra előbukkantak a stimuláns szerek. Ördögi kör volt ez, de szükséges. És Breaker remélte, hogy mindezért siker fogja koronázni a megpróbáltatásaikat. -

Mialatt a társa szinte pillanatok alatt belemerült az öntudatlanságba, Dragann bekapott pár pirulát, amitől majd éberebb lesz. Lévén, hogy chistori, sokkal jobban bírta elviselni a kialvatlanság és a pirulák okozta negatív hatásokat, de a negyedik nap után már ő is könnyebben vált ingerültté apróságokon, mint korábban. De ez a vesszőfutás szükséges áldozatokkal járt. Elvégre, nem mindennap kerül valakinek a fejére akkora vérdíj, mint ennek a Vir Locettnak. Az ember nevének felelevenítése után a hozzá tartozó arc is megjelent. Teljességgel átlagos vonások. A tekintetéből pedig kivehetők a tunyaság, életre valótlanság és kitartás hiányainak a jelei. Persze ezen hiányosságok csak arra igazak, amiket a chistori egy magafajta harcosban sosem lát szívesen. Mert bár a célpontot nem tartotta sokra, mint személyt, de azért mégis csak tudott valamit ez az alak, ha a Affavan-i Szerencsejáték Szövetkezet feketelistájának az élére került egyik napról a másikra. Viszont valami akkor sem stimmelt a vérdíj kiírásában. Ha valakit utólag csaláson érnek és kőrözik, akkor is szóba kerül az is, hogy hol és mennyit csalt ki. Viszont ez az alak egy kaszinó robbantó csapat tagjaként van csak nyilvántartva. És korábban is csak kisebb csalásokon kapták, amik viszont annyira pitik voltak, hogy kisebb bírság és az adott kaszinóból való kizárást követően további retorziókat nem vetettek be ellene. Most pedig...

A kanapén elgondolkodva ülő Dragannt egy kopogás zökkentette ki. Hirtelen nem tudta, hogy mi folyik körülötte, aztán gyorsan az eszébe jutott. Valószínűleg a házmester lesz. Amióta betették a lábukat ebbe a dögfészekbe, azóta a kövér twi'lek többször is tévedésből hozzájuk jött fel "ezermester"ként, mivel valahol, valami, mindig elromlik ebben a kócerájban. Ez még önmagában nem jelentene gondot a tulaj tájékozódási képességeiben, de az, hogy a vendégek hívására/hőbörgéseire csak sokadjára emeli fel a hátsóját, és akkor is igyekszik nem koncentrálni a feladatra, nos, ez valami olyasmi, ami miatt még a pontos szoba címről is megfeledkezik, és ilyenkor kínos és kellemetlen viziteket ejt meg az útja során. 

Dragann-nak semmi kedve nem volt a visszataszító alakkal akárcsak szembe állni (a szagáról nem is beszélve), de nem akarta, hogy Sol-t felverje a tulaj, az újabb kopogásokkal. Az ajtóhoz érve a nyitó gombot benyomva pedig nem várta nagy meglepetés. A valóban minden hájjal megkent twi'lek nem törődő ábrázata a zsoldosnak eszébe juttatta, hogy ezen a bolygón még nem ölt meg senkit. Viszont ez hamarosan megváltozhat, ha ez a rakás szerencsétlenség a tulajdon jelenlétével ki nem veri a biztosítékot zsoldosnál.

- Nem, nem mi szóltunk. És amíg itt vagyunk, addig nem is fogunk. - előzte be a válasszal a chistori a twi'leket - És a társam fáradt, aludni akar, szóval ne zavarjon, amíg el nem megyünk, értve? - azzal pedig a zsebéből elő halászott pár creditet. Bár az elvei ellen szólt, hogy akár a legkisebb pénzt is adja egy ilyen silány, visszataszító alaknak egy olyan semmisségért, mint hogy ne zavarja őket, de most az egyszerű megoldás kézenfekvőbb volt. - 

A twi'lek szélesre mosolyra húzta a száját, amitől a hegyes, ápolatlan fogai kellemetlen látványt okoztak. De vette az üzenetet és végre elhordta magát az ajtó elől, Dragann legnagyobb örömére. 

Az ajtó szépen vissza siklott a helyére és Dragann örömmel vette, hogy Sol nem ébredt fel. Persze nem csoda, hiszen már régóta túlhajtja magát, ráfér a pihenés. A chistorinak ekkor újra az eszébe jutott, hogy mennyivel jobb lett az élete, amióta társult az emberrel. Persze gyakoribbá vált az is, hogy megpróbálják kinyírni őket, de ez munka ártalom inkább, amik nagyobb számban futnak be hozzájuk, vagy ők a munkákba, lévén, hogy hasznos társulás az övék. Remekül kiegészítik egymást és ütőképes csapatott alkotnak. 

Mialatt élete új, szerencsés fordulatára gondolt, újra kopogás zökkenti ki. És a cérna ezzel elszakad. A nyitógombra rácsapva, az ajtó jó szerivel alig hogy félre csúszik az útból, a termetes kezek nyakon fogják a kopogó kéz tulajdonosát. A chistori ezúttal pedig nem fog kegyelmezni annak a féleszű twi'leknek. Lefogja tépni a lekkuit és a szájába fogja tömni. Eddig tartott az önmegtartóztatás. Ám a várt pofa helyett egy megrémült ember bámult vissza, kiguvadt szemekkel. A félelemtől eltorzult arcot pedig így is azonnal felismerte Dragann;

- Te?! - azzal berántotta a küszöb túlsó feléről azt a férfit, aki miatt erre az élet ellenes planétára tette a lábát.

Breaker egy ismerős, ám izgatott hangra kapja fel a fejét, na meg persze az erős rázásokra.

- Sol, kelj fel, ezt nézd meg! - az embernek fogalma sincs, hogy mi lehet olyan fontos, de nagy nehezen feltápászkodik. Kitörli a szemeiből a kialvatlanság és az alvás utolsó morzsáit is, hogy aztán észre vegye, hogy kettejükön kívül van még valaki a szobában. Miután pedig kellően koncentrál az idegenre, hirtelen akkora adrenalin löketett kap, amitől teljesen magához tér. - 

- Ez, tényleg...?! - a kezdeti kijelentése hirtelen megtorpan, miután a felismerés igazi megértése az elméjébe eljut. egy pillanatra Breaker inkább azt hiszi, hogy a jelenlegi legfőbb vágya az álmában megjelenik, de az álom nem szakad félbe egy ilyen fontos pillanatnál. - 

- Ő az, Vir Locett. - erősíti meg a társa feltételezését Dragann izgatottan - 

- De, hogyan? Hogy hogy...?

- Szó szerint el jött hozzánk.

A célszemély meglepődve és megijedve nézte a két alvilági figurát, amint beszélgetnek. Persze nem a jelenlegi eseményektől van még sokban, hanem a "beinvitálás"tól, amiben a chistori részesítette. És persze attól, hogy a további sorsa most már elkerülhetetlenül válaszút elé került. 

- Uraim... - mondta elhalványuló hangján a "fogoly" - Én...

- Nem értem! - vágott közbe Sol - Mi a fészkes francért jött ez ide? Ez így értelmetlen.

- Uraim... - próbálkozott ismét Locett, és ezúttal már tényleg figyeltek rá a zsoldosok - Ha megengedik, akkor elmondanám, hogy miért vagyok itt. - a zsoldosok pedig érdeklődve figyelték a megszeppent arcú embert - Mint azt tudják, nem kevesebb mint százezer creditet tűztek ki vérdíj gyanánt a fejemre. - a pénz említésekor a zsoldosok tekintete megacélozódott - Viszont azt még a körözésben sem írják, hogy miért akar elfogni a szerencsejáték szövetkezet. És ez az, ami valójában értékes információ.

- Valami kaszinó játék robbantó csapat miatt. - válaszolt Breaker - 

- Igen, valóban tagja voltam egy ilyen kis csapatnak. - folytatta a kezeit idegesen összekulcsoló Locett - csak hogy ez nem a teljes igazság. 

- Az minket nem érdekel. - húzta a száját széles mosolyra Sol - Nem tudom, hogy miben reménykedtél, mikor ide jöttél, de egy ilyen könnyű fogást nem hagyunk elveszni. 

- Akkor sem, ha azt mondom, hogy a többszörösét tudom kifizetni annak, mint amennyit a fejemért adnának? - és ez a kérdés mellbe vágó hatású volt a párosra - 

- Hogy mit mondtál? - hajolt előrébb érdeklődve és ledöbbenve Breaker -    

- Jól hallotta. - erősítette meg a korábbi kijelentését már magabiztosabban a csaló - Hajlandó vagyok a háromszorosát kifizetni a vérdíjamnak. De cserébe azt akarom, hogy épségben vigyenek el az Affavan-ról. - a zsoldosok összenéztek meglepettségükben. A dolgok nem várt fordulatot vettek. - 

- Miért mi? - kérdezett ezúttal már Dragann - 

- Mert maguk jártak a legközelebb ahhoz, hogy elkapjanak. Többször is. És mert utána néztem a hírüknek. És szerintem maguk megbízhatók és elég jók ahhoz, hogy kivigyenek egy darabban. 

- Na várjunk csak! - vágott közbe Sol - Hol itt a csapda? - Locett értelmetlenül nézett a zsoldosra - Miért nem kért meg egy csempészt erre? Vagy bárki mást?

- Mert szorít az idő és döntenem kellet. - érvelt Locett - Ha túl sokáig keresgélek egy megbízható fuvar után, akkor a végén még elkapnak. Így is alig bírtam elrejtőzni az embervadászok elől. És nem tudom, hogy meddig bírom még csinálni ezt. - a férfin ekkor megjelentek az idegösszeomlás első jelei, amint kifakadt magából - Könyörgöm, vigyenek el innen, minél messzebb. 

- Nem. - szólalt meg nyugodt hangon Breaker. És erre az elutasító válaszra a könyörgő alany megdermedt - 

- Miért? Miért nem?

- Mert valami bűzlik itt nekem. - válaszolt Sol, belefúrva a tekintetét a megtört emberébe - Valamit nem mondott el. Százezer credit óriási pénz egy olyan kisstílű csalóért, mint te. És a háromszorosát ígérted ennek a pénznek. Ami azt jelenti, hogy sokkal többet nyertél, ugye?

- Nem, én, én...

- Add ide az összes lóvét és akkor elviszünk. - vágta rá Sol - Ha nem, akkor meg átadunk a helyieknek. Hogy döntesz?

- De nem tudok többet adni! - fakadt ki újra Locett - Ennyi az összes pénzem!

- Akkor meg, miért adott oda mindent? - Dragann érdeklődve nézte a társát a legutóbbi kérdése után. És hirtelen megértette, hogy Sol ügyesen manőverezett a párbeszédben. - Ha valaki minden pénzét felajánlja az életéért cserébe, elsőre, - folytatta Sol - akkor annak valami olyasmi van a birtokában, amivel újra tud pénzt csinálni. Szóval, mi a helyzet valójában? Azt ajánlom, legyél őszinte, különben máris viszünk a gyűjtőponthoz.

Vir Locetten látszott, hogy próbálja magát kivágni a szorult helyzetből, de végül belátta, hogy lépre csalták. És hogy a hurok, amibe önként dugta a fejét, most annyira szoros lett, hogy egy rossz lépés és végezz vele. De ha enged, akkor még van esélye életben maradni. 

- Kifejlesztettem egy új csalási módszert. - vallotta be megadóan - Egy le ellenőrizhetetlent. 

- Olyan nincs. - vágta rá Breaker - Legfeljebb a régen élt Jedik tudtak úgy csalni, de azok meg túl szentek voltak hozzá és már rég kihaltak. 

- Mindig meg lehet kerülni a rendszert. - kontrázott vissza Locett - csak meg kell találni a módját. És én megtaláltam.

- Hogyan? - Breaker látta a férfi szemeiben, hogy nem hazudik. Olyan állhatatossággal mondta ezt, amit biztosan nem tudott megjátszani - 

- Mások alig látható testmozdulatokkal segítik egymást. - kezdte magyarázni a kaszinó rabló-csalók módszereit a férfi - Mások beépített téglákkal próbálkoznak. És a nagy többség az elektromos eszközökre támaszkodnak. Csak hogy mindegyiknek meg van a maga hátránya. De én, az utóbbi típusban megtaláltam a tökéletes megoldást. - Locett hallgatósága kíváncsian várva figyelték őt, aki élvezte, hogy újra ő vezeti tovább a párbeszédet - Bármilyen elektromos eszközt használunk, azok különböző jeleket adnak ki magukból, amiket más mérőeszközökkel be lehet mérni. Ha zavaró mezőt hozunk létre, akkor meg az buktat le. De mi van, ha valami olyasmit vetünk be, amit nem lehet észre venni? És ami nem zavar? - mosolyodott el Vir elégedetten - Én megtaláltam a módját. -

A 16-os szobában elképesztő titok kezdte felfedni magát, mely alapjaiban teheti tönkre a szerencsejáték ipart. És ennek a titoknak a megismerésébe nyerhetnek bebocsájtást Sol Breaker és Dragann. A velük szemben ülő Vir Locett pedig önelégültséggel élvezte tovább a figyelmet, amit kiváltott és tovább fog fokozni. 

- Na szóval, a mi Galaxisunkat az élettelen technológiára építették a fejlett fajok 99%-a. De persze voltak olyan kivételes népek, melyek a biológiai, azaz élőtechnológiák felé vették a fejlődést. Mi, az élettelen technológiák pártfogói nem nagyon értjük ennek a kisebbségnek a világát, a tudományát. Pedig nem ártana. - vigyorgott tovább Vir - De én mélyen beleástam magam. És megtaláltam a módját annak, hogy egy olyan biotechnológiai szerves eszközt hozzak létre, mely tökéletes szimbiózisban képes működni az emberekkel és ami megadja azt az előnyt a játék asztaloknál, amivel bankot lehet robbantani bármely kaszinóban.

- Hogyan működik? - Sol érezte, hogy valami olyasmibe tenyereltek bele, ami óriási jóléttel kecsegtet - 

- Ha kivisznek, biztonságban, akkor megosztom magukkal a titkomat. - Locett ezzel a kijelentésével pedig lefektette az utolsó alapot is a zsoldosoknak. Hajlandó megosztani velük a titkát, de előbb ki kell vinniük egy darabban. -  

Hosszú percek teltek el a beszélgetés után, és a zsoldosoknak komoly szituációban kellet döntést hozniuk. Vagy tartják magukat az addigi tervhez és kereken száz ezer creditért átadják a helyieknek a feketelista #1-át vagy háromszoros pénzért és az új, állítólag lenyomozhatatlan csalási trükkért cserébe kiviszik a bolygóról azt a személyt, akire mindenki vadászik az Affavan.

Viszont a történetben egy valami még mindig nem volt világos a zsoldosok számára. És a kérdéses témát ismét Breaker tette fel Vir Locettnak;

- Ha valóban lenyomozhatatlan a módszer, akkor te és a társaid miért buktak le? - a kérdés nem lepte meg különösebben a Locettet, aki azon nyomban is választ -
- Mert a társaim kapzsik lettek. - a férfin ekkor a harag jelei mutatkoztak meg - Azok a marhák jó színészek voltak és remekül játszották el a szerencsés szerencsések szerepét. Jól kerestek a találmányommal, de aztán túl mohók lettek. Egyre többször, egyre nagyobb összegeket nyertek meg és így fel keltették a kaszinókban a biztonságiak gyanúját. A bolondokat bizonyára megkínozták és végül köptek. - némi csend után Locett újra megszólalt - Sosem voltam egy túl jó póker arc. Ezért kényszerültem ügyesebb csalókkal szövetkezni. De most ez is okozza a vesztemet. Hacsak maguk nem segítenek. - ezzel az utolsó darab is a helyére került a kirakósból. Bár a történet valódiságából semmit sem tudtak volna meg biztosra a zsoldosok, de Sol az ösztöneire hallgatva igaznak vélte az elbeszélést. És most döntenie kellet közösen a társával, hogy mit tegyenek. -

- Szerinted? - az egyszerű kérdés komoly gondolkodásra bírta Dragannt, de végül a mérlegelések lefutását követően egyértelmű választ tudott adni -
- Jól ismerlek. Addig fogsz győzködni, míg bele nem egyezek. - Breaker erre mosolyra húzta a száját. Nem csak mert az ő elképzelése fog megvalósulni, de mert a társa kezdi ténylegesen kiismerni és egyben bízik is benne -
- Szerencséd van Locett, - szólt a kanapén ülő emberhez a másik - ma elhagyod ezt a mocskos golyóbist.

***

- Egészen biztos vagyok, hogy az illető az a Vir Locett volt. - mondta sóvárgó hang lejtéssel a rongyokba tekert devaroni férfi az előtte álló zabrak harcosnak - Higgye el nekem, én is őt keresem régóta és ha nem futok bele véletlenül a közelben, akkor... - a magyarázkodásba bele unott zabrak felemelte a jobbját, hogy csendet parancsoljon. - 

- Jól van, hiszek neked. - mondta reszelős hangján, melyet a régmúltban beszerzett torokvágás okozta sérülésnek köszönhetett - Nem sokára kifogjuk úgy is deríteni. - azzal félre intette az informátort a zabrak és beleszólt a bal alkarjára erősített kommunikátorába. - 

- Itt Zalek, a füles biztosnak ígérkezik. Egyelőre észrevétlenül körbe vesszük az épületet, utána pedig óvatosan átkutatjuk az egészet. Minél később tudja meg a célpont, hogy itt vagyunk... - ekkor a főbejárat forgóajtajából egy ember férfi lépett ki. Zalek egy rövid pillanatig azt hitte, hogy a célpont lehet, de a magabiztos járás egy bujkálóhoz nem illet. Az ember további mozgása pedig megint csak nem egy csalóhoz való, inkább egy harcias jellegű személyhez. Bár a férfi a sapkáját az arcába húzta, de így is látta a távolság és az oldalas profilképből a zabrak, hogy nem Locett az. Mégis, valami nyugtalanító érzés szállt rá a megfigyelt férfi láttán. Aztán a kommunikátorából érkező kérdések miatt végül elvált a figyelme az embertől. - Jól van, - szólt ismételten az adóvevőjéhez - akkor a szokásos előkészületeket megtenni, rajta. 

Mire a zabrak csapata felkészült a célépület körül, Zalek két társa közrefogásában megindult a sikátorból az Ékkő Hotel bejárata felé. Ám még a közepes táv felénél sem jártak, mikor egy siklóautó fordult be a sarkon és megállt közvetlenül a bejárat előtt. A forgóajtó ekkor megmozdult és előbb egy ember férfi, majd egy chistori lépett ki rajta, sietős iramban. A kapucnija által eltakart arcú humanoid, akinek a ruházata tökéletesen megfelelt a devaroni informátor által adott célpont ruházatával, a kinyílt  jobb első ajtón beszállt, míg a chistori a hátsó ülésre préselte be magát. Az átlagos esemény bekövetkezte után végül Zalek eléggé biztosra vette a kevés információkból, hogy a célszemélyt valakik elakarják szállítani. Nem igyekezett a további terveiket kirakosgatni, helyette inkább az elrejtett fegyvere után kapott, amit másodperces késéssel a két társa is leutánzott.

Sol Breaker mindvégig a társa és az új kliensük gyors beszállását figyelte, majd a tekintetét az előtte lévő utcára vezette vissza. Ekkor látta meg a három alakot, akik fegyvert rántottak, majd tüzeltek. Locett észre sem vette és máris maga felé rántotta Breaker, miközben ráborult és beletaposott a gázpedálba. A sikló hirtelen meglódult, miközben egyik lövés a másikat érte. A kormányt így is sikerült maga felé húznia, így végül gyorsan, magas szögben a tűzvonalból kivezetve száguldott el a jármű. A siklóba csapódott lövések szerencsére sehol sem okoztak olyan sérülést a gépben, hogy az működésképtelenné váljon és Breaker két gyors pillantást követően megnyugodhatott, hogy sem Dragann, sem Locett nem sérült meg. 

- Utánuk! - üvöltötte el magát Zalek, és intett az utca végében álló egyik siklója felé. -

- Ez meg mi a franc volt?! - förmedt maga elé Sol, miközben tövig nyomta a gázt és még pár kósza lövést hallott elhúzni a jármű közelében és távol - Kik a francok voltak ezek?!

- Biztos mások, akik rá vadásznak! - szólt bizonyosan Dragann a hátsó ülésről - Biztos felismerhette valaki a környéken, és ezek meg ráhajtanak. 

- Ugye megvédenek?! - szólt közbe rémülten az ülésébe húzódó alak - 

- Kussoljál barom! .- förmedt rá Sol mérgében a szerencsétlenre - 

- A francba! - ekkor viszont a chsitori szólt dühösen, ahogyan a hátsóüvegen keresztül kémlelve egyre több sebesen mozgó siklót és lebegőrobogót látott a nyomukba repülni. - Társaságot kapunk! 

- Remek, már csak ez kellett! - Sol érezte, hogy ez a repülés korántsem lesz olyan sétagalopp, mint remélte - 

Zalek és a csapata rövid időn belül lassan beérték a menekülő járművet. Népes zsoldos csapata, mely vele együtt huszonegy főt számlált, összesen négy-négy siklóval, illetve lebegőrobogóval száguldottak a célpontjuk után. 

- Próbáljátok úgy kilőni a siklót, hogy a célszemély életben maradjon, értve? - a kommunikátorából helyeslő hangokat hallott a süvítő szél ellenére is a zabrak - 

Dragann nagy nehezen eltudott helyezkedni a hátsó ülésen úgy, hogy széles terpeszbe térdepeljen az ülésen és a talpával kitámassza magát a két elülső ülés háttámláival, közben előkapta a lézerpisztolyát és az arcát eltakarva a másik karjával, kellő ívben mozgatva a fegyvert, több lövéssel szétlőtte a hátsószélvédőt. A lövések forró lyukakat égettek az üvegbe, majd a mozgási és hevülési energiák együttesen berobbantották az üveget. A haladási irányuknak köszönhetően kevés üvegszemcse jutott be az utastérbe, de az adott helyzetben ez senkit sem zavart a siklóban. Dragann sietősen elrakta a pisztolyát, majd a kezébe vette a nehéz lézerpuskáját. Baljával megragadta a fegyver markolatát, míg a jobb tenyerére ráfűzte egyszeri kézfej forgatással a puska tartószíját, megakadályozva, hogy egy véletlen helyzetben a fegyver, ha ki is esik a kezéből, akkor se vesszen el. Mire az első lövések a siklójuk közelében elhúztak, a chistori máris bemérte az első célpontját.

Az üldözök számára a menekülő jármű kilövése óriási kihívást jelentett. a sikló eszeveszett iramban és szögekben cikázott  minden irányba. De a nyomában loholó zsoldosok együttes tűzereje hamar beszűkítette a mozgásterét. A sikló viszont így is kitudta használni azt a kevés maroknyi holtpontot a lövések zuhatagában, amivel a komolyabb sérüléseket elkerülhették. És Zalek vicsorogva figyelte a járműből leadott lövéseket, sorozatokat, melyek az ide-oda repülő sikló mozgásai ellenére is magas arányban a harcosainak a járművei mellet húztak el vagy éppen még találatot is értek. Az első áldozat végül nem váratott magára sokat. Az egyik robogós alakot vállon trafálta egy lövés, amitől az felordított, a járműve felett elvesztette az irányítást, végül a gépe beleszállt egy közeli épület falába. A robbanás és a belőle keletkezett tűzgolyó szerencséjükre más életét nem követelte. Viszont így is ékes figyelmeztetés volt ez arra, hogy a tüzet viszonozó személy, az a chistori, nem ma húzta meg a ravaszt életében először. És ekkor már a második robogós áldozat is meg lett. Egyenesen az arcába kapta a lövését. Hogy biztos célzás, vagy csak a vakszerencse okozta a halálos találatot, az örök rejtély maradt, de nem is számított igazán. A szerencsétlen flotáns egyszerűen hátrabicsaklott ültében, végül alámerült a város alsóbb szintjei felé. Csak a robbanást hallották a távolban, maguk mögött a társai. Viszont ez már túlságosan is sok volt a csapat zabrak vezérének. Ideje volt kihasználni a túlerejüket.

Dragann elégedetten nyugtázta magában, hogy a társa eszeveszett vezetési stílusa ellenére is lassanként leszedi az üldözőit. Két robogóst már ki lőtt, maradt kettő és a siklók. Viszont az üldözőik ekkor már bontották az addigi szoros pályáikat. Már nem igyekeztek a tűzerejükre hagyatkozni, inkább a számbeli fölényüket kihasználva folyamatosan megközelítették a célpontjukat.

- Sol! - üvöltötte túl a süvítő levegőt, a sikló hangját és környező zajforrásokat a chistori, mintegy figyelmeztetve a társát a közelgő veszély forrásokra -
- Tudom! - a volán mögött izzadó zsoldos tudta, hogyha rájuk tapadnak, akkor végük. Eddig a széles folyosókon repültek, de ha maradnak, akkor végük. Egy hirtelen ötlettől hajtva éles jobb kanyart vett egy mellék utcába, majd rá szólt a társára. - Gyorsan, szed elő a gránátokat és intézd el őket!

Az éles kanyar, majd a szűk utca miatt Zalek és a csapata nagy része leszakadt, bár a zabrak siklója elég távol volt ahhoz, hogy követni tudja egyből a menekülőket. Bár mögé besoroltak lassan az emberei, de így sem érezte magát biztonságban. Rosszat sejtett, és ekkor meglátta az előttük jóval messzebb haladó siklóból kirepülő apró tárgyakat. A döbbenettől kiguvadtak a szemei, érezte, ahogyan a hideg futkos a hátán. De a pilótája hozzá hasonlóan veteránnak számított és a szűkös hely és a különböző akadályok ellenére maximumra bömböltette a sikló motorját, ami meg is ugrott előre, azonnal.
Zalek meg mert volna esküdni, hogy hallotta a mellettük elsüvítő hődetonátorok jellegzetes pittyegését, ami az aktiválásukat hivatott jelezni. Az egyik nyitott tetejű siklóba pattogva repült be az egyik hődetonátor, ami óriási pánikot váltott ki. Aztán sorban robbantak a gránátok.

Sol csak annyit látott a visszapillantó tükörből, hogy fénypontok gyúlnak mögöttük. Aztán füst felhők majd újabb robbanások és hatalmas lármák. Dragann a fegyverét visszavette a kezébe és felkészült, hogy újra tüzeljen, amikor észrevette, hogy már csak két sikló követi őket. Ezek szerint a többi jármű odaveszett. Ám hamarosan lézerlövedékek csapódtak a siklóba és Sol minden tehetsége ellenére, a jármű sorozatban kapta be a találatokat. Viszont Breaker az ide érkezésükkor nem bízta csak a pénztárcájára, hogy milyen siklót is választ ki. Jól tudta, hogy mely típusokat készítették olyan kaszniból, amik jobban elviselték a kézi sugárvetők lövedékeit, de persze ez nem jelentette, hogy a végtelenségig egyben marad a jármű. Ám a következő lövések egyike olyan találatot okozott, amitől megfagyott Breakerből a vér.

Dragann eddig is szerencsésnek érezhette magát, de amikor megérezte az erős ütést a gyomra tájékán, minden összeszedettsége ellenére megszállta a halálfélelem. Érezte a forróságot és az ütés erejétől teljesen begörnyedt. Az izmai előbb iszonyatosan megfeszültek majd elernyedtek. Fogalma sem volt, hogy hogyan, de végül az ülésen, az oldalára dőlve találta magát, miközben a fegyverét magához szorította. Persze ezt is csak azért, mert a fegyvertartó szíjat a jobbjára tekerte, és így nem tudott másképpen cselekedni, miközben ösztönösen a gyomrához kapott a kezeivel.

Zalek úgy vélte, hogy az előbbi lövéseinek egyike telibe találta a chistorit, mivel az már nem tüzelt vissza. A kínálkozó alkalmat kihasználva a sofőrjének jelzett, hogy ereszkedjenek lejjebb. Mikor az megtette a jelzett manővert, a zabrak több sorozatott is megengedett a menekülő sikló aljába. És elégedetten vette észre a megjelenő füst csíkokat, amik egymás után törtek elő.

Sol-t teljesen elöntötte az adrenalin. A társát az imént lőtték hasba és a járműben több vészjelző világítás is felvillant. És mindeközben a vezetésre is koncentrálnia kellet. A sebességük egyre csökkent, hiába adott rá mindent. Engedve az indulatainak, egy motorfékezéssel és megfelelő kormányzással sikeresen a siklójukba ütköztette a mögöttük lévő járművet. A csattanástól az üldöző sikló végül lemaradt és ide-oda ütközött a közeli falak közt, amiktől a fém a fémmel találkozásoktól kisebb szikra felhők keletkeztek. A gyors fékezés miatt a másik sikló eközben felettük elhaladt, mire Breaker rákapcsolt és félig föléjük vezette a járművét, alig két méteres magassággal. Az alattuk lévők persze örültek módjára üvöltöttek és lőttek. De Sol egy gyilkos ösztöntől hajtva ekkor lenyomta a botkormányt és a tetőtlen siklóban ülök könyörtelen és fájdalmas halált haltak. A sikló végül teljesen rá repült az út burkolatra, majd az irányítatlan gépet megdobta valami, amitől kiszámíthatatlan iramban kezdett el borulni és pördülni a tengelye körül. Sol minden igyekezete ellenére képtelen volt elég tolóerőt kierőszakolni a sérült siklójából és a két jármű közti távolság túl kevés volt, hogy kikerüljön az ellenséges gép haláltáncából. A mögötte, illetve alatta lévő jármű erőteljesen csapódott nekik oldalról, amitől végül elvesztette az irányítást a gépe fölött. Sol Breaker minden igyekezete közepette csak egy üvöltést tudott kierőszakolni magából, mikor a siklóval több utcai szilárd tárgynak és szemét dombnak ütközve, végleg elveszítve az irányítását a sikló fölött és a szolgálatot felmondó repurzolok után a járművel végig siklottak az utca beton alapzatán, hogy aztán egy kiéget roncsnak csapódjanak.

Dragann úgy érezte, hogy mindjárt megfullad. A tüdejében eleven tűz égett, legalábbis így gondolta. Aztán egyik fájdalom hullám a másik után jött. A hasa körüli égető fájdalomhoz a gerinc oszlopában érzett feszülő érzés, a csontjaiból és az izmaiból az agyába áramló idegi fájdalmak lüktetései viszont azt jelentették a számára, hogy még él. Aztán felfogta a környezetéből is, hogy a sikló áll. A motor jellegzetes búgása eltűnt, viszont valamiféle ropogó hangot hallott és egyre fojtogatja  vette a levegőt. Óriási akaraterő bevetésével a szenvedő testét mozgásra bírta, miközben egyre erőteljesebben köhögött. A fojtogató érzést aztán az egyre sűrűbb füst megmagyarázta, ahogyan az egyre fényesebben táncoló lángnyelvek is a ropogó hangokat. A jobb csuklója iszonyatosan fájt, nem is csoda, hiszen a DLT-19-es fegyverének tartószíja miatt a puska erőteljesen megrángatta a kézfejét. És ekkor látta meg a chistori, hogy az elől ülő két ember egyaránt a műszerfalakra borultak és nem mozdulnak. Dragann aggódva kapott előbb a társa felé, saját fájdalmával nem is törődve. Mikor hátrafelé húzta az ülés háttámláig Sol-t, akkor az felsziszegett fájdalmában. A feje jobbján vérpatakok siettek lefelé a nyaka mentén a ruhájára. Félig meddig eszméleténél volt. ,,Legalább él." gondolta magában kissé megnyugodva az óriás. Aztán a Locett nevű csalót is ugyanazzal a mozdulattal maga felé húzta, csak a másik oldalán. A férfi hangtalanul dőlt neki a széke háttámlájának, miközben a feje balra bicsaklott. Dragann ekkor látta meg, hogy az ember koponyája felnyílt, a seb visszataszítóan éktelenkedett, a csont- üveg és fém- szilánkok furcsa egyveleg képét alkottak a repedésben, melyet a sűrű vér befedett. Dragann lemondóan engedte el a férfi vállát.
Ekkor hallotta csak meg, hogy valami hangosan puffan a háta mögötti utca szakaszban.


Zalek gyorsan kilépett a siklóból és a megmaradt három társa is hasonlóképpen tett. A jármű amúgy is az utolsókat rúgta az ütközési sorozatok után. Kész csodavolt, hogy nem borultak fel. De már ez sem izgatta a zabrakot. A fegyverét maga elé emelve óvatosan megindult, mikor újabb katonáját veszítette el.

Breakert olyan fájdalom járta át, mint még soha. Érezte, hogy valaki vonszolja a földön. Közben sugárvetők jellegzetes vijjogása ütötte meg a füleit. Aztán újra a fájdalom erőteljes lüktetése. Különösen a jobb karjából. Ekkor már nem bírta. Felüvöltött a szenvedései közepette.

Dragann a sérülései ellenére képes volt még vissza támadni. Persze ebben szerepet játszott az a kis ampula is, amit a gyors befecskendező eszközével a véráramlatába juttatott. A "koktél", ahogyan a társa nevezete a löttyöt, olyan enzimeket és fájdalom csillapítókat tartalmazott, melyektől gyorsan kitudta verni bárki a fejéből a teste által elviselt sérüléseit. Az anyag beadását követően Dragann pedig szerencsésen telibe találta a pisztolyával az egyik támadóját, de így is maradtak hárman. A nehéz puskáját hátra kellet hagynia, sem a fizikai kondíciója, sem pedig a kialakult helyzetben nem engedhette meg magának, hogy tovább hordozza magával. A tűzharc során így is felért egy kisebb csodával, hogy kitudta ráncigálni a társát a sikló roncsából. Minden kiabálása ellenére az ember nem tért magához, így rákényszerült, hogy a földön vonszolja. A férfit a bal karjánál fogva húzta, mivel még az eszméletlen állapota elenére is felnyögött Sol a jobb alkarjának erősebb megfogására. Ez pedig nagy valószínűséggel csonttörésre vagy jobb esetben izomszakadásra utalt. Persze nem csoda, hiszen a társa jobb karja ijesztő szögben szorult bele a siklójuk eldeformálódott műszerfalának a csonkjaiba.
Aztán a kiegyenlítetlen visszavonulás közben végre magához tért egy felüvöltéssel Breaker.

- Csak hogy. - szólt aggódva a chistori a társához, ahogyan neki támasztotta a falnak egy szemetes konténer takarásában - Már attól féltem, hogy véged. - néhány lövés csapódott bele a fedezékbe, miközben Dragann vaktában viszonzott párat. Sol ekor a fájdalmat kizárva a tudatából, amennyire csak tudta, körül nézett és ekkor feltűnt neki több minden is. Már nem a siklóban voltak, tetőtől talpig fájdalom járta át és sehol sem látta Vir Locett-et -
- Locett? - kérdezte rekedtes hangon -
- Halott. - jött a kurta válasz -
- Akkor..., ezek meg mit akarnak még! - nyögőt fel újra a fájdalomtól az ember -

Zalek óvatosan kerülte meg a már lángoló siklót a baloldala felől. Két másik embere az utca bal oldalán haladtak, míg a harmadik embere, pontosabban szólva a rodiai "embere" jobbról kerülte meg a roncsot. Ekkor látta csak meg benne a hullát, a jobb első ülésben. Mivel nem felé fordult a fele, így a rodiai benyúlt a lángok által még el nem ért testhez és maga felé fordította az élettelen fejet. Bár súlyosan roncsolódott a fej, de így is felismerte az arcot. A célpont volt az. És ez komoly bajt jelentett.

- Zalek! - üvöltötte a furcsa tapír szerű szájából a rodiai - Locett itt van és halott! - a kijelentés teljesen lelombozta és egyben feldühítette a zabrakot -
- Akkor szed ki onnan, addig mi végzünk azzal a kettővel! - szólt vissza ingerülten Zalek, azzal intett a két másik emberének, hogy zárkózzanak fel hozzá. -

A két zsoldos katona nem értette, hogy mire a további harc. Ám a parancsnokuk haragtól fűtött mozdulatai és szavai hallatán megértették, hogy a zabrakot már csak másodlagosan érdekli az eredeti célszemély. Most már a két másik fickóra koncentrál. Húsz fős csapatából már csak hárman maradtak és ezért vért követel azoktól, akik felelősek érte. És nem nyugszik, amíg célt nem ér.

Mikor a zabrak a további támadásra adott parancsot, Dragann tudta, hogy végük. A sugárvető pisztolya nem tudja felvenni a versenyt a három ellenfelével. Persze ott van még Sol DL-44-ese is, de azzal sincs nagyon kisegítve, arról nem is beszélve, hogy Sol és ő maga is súlyosan sérültek. Nagyon úgy tűnt, hogy a közös vállalkozásuk itt fog véget érni, az életükkel egyetemben. Meghallotta a zabrak újabb indulásra szóló parancsát és végül felkészült a végső összecsapásra. Nem volt hova menekülniük. A környező utcában nem volt más, védhető fedezék, nyílt terület húzódott el a másik irányba, ahová vonszolta Sol-t és magát. Ennyi volt. A történet itt végett ér. Aztán egy lövést hallott. Elkezdődött. De aztán egy hang szólalt meg az ellenség felől;

- Hé, ti ott! Nekünk csak Locett kell! Ha van eszetek, akkor nem mozdultok ki onnan! - pillanatnyi csönd állt be, majd az új hang újra felszólalt - Amint halljátok, hogy felszálltunk a siklóval, elő jöhettek! Ha viszont okoskodtok, akkor befejezzük, amit Zalek akart!

***

A sikló hangja teljesen elveszett, mikor Dragann kimerészkedett a fedezékből. Bár a fájdalom a testében tovább pulzárt, de türtőztette magát attól, hogy megadja magát neki. Lassan haladt előre és meglátta egy zabrak holttestét a földön. A hasán feküdt, a hátában egy kiégett sebbel. 

A zsoldos páros által bérelt, totálkáros sikló viszont már alig lángolt. Hogy talán a többi ellenséges harcos fojtotta-e vissza a lángokat, vagy csak már nem volt mit felfalnia a tűznek, azt Dragann nem tudta megállapítani. Viszont a sikló belseje így is úgy is ropogósra sült. A chistori elvetett minden reményt arra vonatkozóan, hogy bármi is sértetlenül megúszhatta a pokoli tüzet, különösen a kedvenc fegyvere, melyet hátra kellet hagynia benne. Viszont valami így is megfogta a kíváncsi tekintetét. Közelebb érve aztán meglátta a jobb elsőben szénné éget Vir Locett feketére színeződött testét, melyről hiányzott a néhai csaló feje. Ezek után nem volt nehéz összerakni a képet teljes egészében. Locett fejére száz ezer credit volt kitűzve, élve. Holtan pedig csak a fele járt. Persze bizonyíték ellenében.

Mikor visszatért a társához, Sol már a falnak dőlve támaszkodott, de alig bírt megállni a lábán. A chistori elrakta a pisztolyát és segített megállni a társának a lábán, aki közben szóra fogta őt.

- Na, mi a helyzet? 

- A megmaradtak lelőtték a főnöküket és leszedték Locett fejét. És már messze járnak.

- Remek, akkor ezt csúnyán megjártuk! - mondta dühösen, de kimerült hangon az ember - 

- De legalább élünk. - tette hozzá megfáradt optimizmusát a chistori - 

- Inkább haltam volna meg. - remegett meg Breaker, amikor a jobb alkarja újra megsajdult erősen - A rohadt...

***

Hosszú séta következett a kihalt, mocskos utcákon, ahol csak egy-két magányos hajléktalan, nincstelen tengődött. Időbe telt, míg a zsoldosok találtak egy siklót, melynek tulajdonosa "készségesen" üzletelt velük; vagy elviszi őket az űrkikötőbe néhány tucat creditért cserébe vagy lelövik és a sikló az övéké. A sikló tulajdonosa természetesen az előbbi megoldást választotta és egy órával később a megtépet páros már a Blunt Arrow fedélzetén nyalogatták a sebeiket a hajó "orvosi helyiség"ében. 

A gyors alapvető elsősegély nyújtások után pedig Breaker nagy nehezen feltudott szállni a hajójával a levegőbe, hogy a szomszédos városba repülhessenek, ahol a módosabb kórházak voltak, amik nem jelentettek egyet a hullaházzal. A bakta tartályos kezelés elvégre is drága mulatság, de ezúttal szükséges is volt. 

Breaker és Dragann szerencséje eddig a bolygóig tartott ki. Nagy pénzeket kaszáltak, és még több kisebb összeget az ide vezető útjukon, de ezúttal sarlacc fészekbe nyúltak. Viszont abban egyetértettek, hogy akár kiakarták volna vinni Locett-et az Affavanról, akár leadták volna a "helyi hatóság"oknál, végül is ugyan oda lyukadtak volna ki. A szerencse forgandó dolog és ez az Affavan-on pedig hatványozottan igaz. És végül minden nyerési széria egyszer véget ér. De a legnagyobb árat még nem kellet megfizetniük. Egyelőre.