A Köztársaság utolsó évtizedeiben az Axxila gazdasága még javában erősödött, majd a planéta csatlakozott a Szeparatista Mozgalomhoz, hogy a Klónok Háborújának megkezdése után a Konföderáció katonai igényeinek kiszolgálására a semmiből teremtsék meg a hadiipart, ami négy éven át ontotta magából a fegyvereket, harcidroidokat és űrhajókat, csakhogy a háború hirtelen lezárulásával az Axxila a vesztes oldalon találja magát. A Köztársaságból lett Birodalom pedig egy szeparatista világgal sem bánt kesztyűs kézzel. A hadiipart, mely a háború alatt minden más iparágat a háttérbe szorított, elsorvasztott, a Birodalom leépített és a maga céljaira használta fel. Emellett, mint vesztes világ, az Axxila is arra kényszerült, hogy háborús jóvátételi összegeket folyósítson a Birodalomnak, mely az amúgy is gyenge lábakon álló gazdaságot végleg térdere kényszerítette. A Birodalmat nem érdekelte a legyőzött világ sorsa az első években. Az ellenséges érzelmek még sokáig jelen voltak a legyőzöttek és a megszállók közt, és így az összeomlás szélére került Axxila tárt kapukkal kereste az új “befektetőket” a gazdaságába, bármely területen. Több sem kellett a galaktikus alvilágnak, mely addig jelentéktelen befolyással bírt eme Peremvidéki világon. A törvénytelen üzletelések, a feketepiac rohamos mértékű növekedése, vagyis a feketegazdaság kiterjeszkedése újra pénzt és árút pumpált a kiszikkadt Axxila pénzügyi és gazdasági vérkeringésébe. Ám ennek nagy ára lett, mint később kiderült. Az alvilág ugyan új alapokra helyezte a haldokló Axxila-i gazdaságot, mely így elkerülte az összeomlást, de a hivatalosan nem szívesen látott bűnözői alvilág lett a bolygó igazi ura. Ám míg ez a fajta irányítási rendszer a Hutt Űr sok világán megengedett, sőt mindennapos, addig egy nemrégiben még a saját lábain álló bolygó vezetése számára már kellemetlen, már-már kínos helyzetet teremt. Ám a helyzet robbanási pontjának elérése előtt a háttérben zajló kevés tárgyalások rávilágítottak a szembeállófelek kölcsönös egymásra utalására is. Az Axxila világa megmenekült a csőd rémétől, népessége (nagy része) elfogadható körülmények közt élhette tovább az életét, a bolygó vezetése pedig más módon, de megmaradhatott megszokott luxus körülményei közt. Az alvilág pedig komoly bázist tudott kialakítani a Galaxis ezen vidékén, a jövőbeli tovább terjeszkedés reményében. Az ideiglenes megállapodások így lefektették az új, immáron közös alapokat. Az Axxila hivatali szervei nem bolygatják az alvilágot, csak annyira, hogy nyoma legyen annak, hogy “hivatalosan” küzdenek ellene, míg az alvilági csoportok és érdekeltségek nem veszik látványosan semmibe a törvény erőit és a háttérgazdaság vezetése mellett ellátják a bolygó vezető elitjeinek a kenőpénzekkel való ellátását.
Nem túl elegáns megoldás született így, de az Axxila mégis fennmaradhatott a Birodalom sötét korszakának elejétől kezdve a fejlett világok sorában, miközben más, hasonló presztízsű volt szeparatista világok rugalmatlanok maradtak a szükséges és áldozatokkal járó alkalmazkodásra, így végül magukba roskadtak, elnéptelenedtek vagy olyan porfészekké váltak, mint a Tatooine.
Habár a gazdaság teljesen átállt a feketepiac és az alvilág kiszolgálására, de a planéta hivatali felépítése a régi maradt. A világváros beépített felszíne hatalmas városnegyedekre van felosztva, melyek, mind vertikálisan, mind horizontálisan elterülnek. Az egyik ilyen városnegyed az Axxila-i Központi Iparvidék, mely az egész felszín mintegy tizenöt százalékára terjed ki. Ez a hatalmas terület volt az otthona Axxila rég elveszett erejének, a dübörgő gazdaságának a központi termelő bázisa, mely a könnyűipari textilipartól az ipari fémkohászaton át a nehézgépipari űrhajó építésig nem csak kielégítette a bolygó ipari igényeinek túlnyomó többségét, de jelentős exportra is termelt a Galaxisban.
Jelenleg viszont ennek a terjedelmes iparvidéknek a túlnyomó része már nem a régi termelési ágakat erősíti, hanem azokat az újakat, melyeket az alvilág hozott magával és óriási méretekre duzzasztott fel. A lopott áruk forgalmától kezdve a tiltott hallucinogén készítmények és fegyverek gyártása, szállítása és helyi terjesztéséig a feketepiac oly mértékben elterjedt ezen területeken, melyre kevés hasonló példát lehet felhozni a Galaxisban, na, nem mintha nem akadna így is bőven.
Az AKI (az Axxila-i Központi Iparvidék rövidítése) területén az ipari komplexumok túlnyomó része lopott áruk raktáraivá, vagy éppen droglaborokká és fegyvergyárakká alakultak át. Természetesen ezen terülteken a hivatali szervek felületesen vagy egyáltalán nincsenek jelen, így mindenki magára van utalva, aki elég bolond vagy éppen kétségbe esett ahhoz, hogy itt próbáljon boldogulni. A törvényt itt az alvilág fekteti le, melyek általában elég rugalmasak, de csak egy pontig. Mindenkinek a maga hátára kell vigyáznia, hacsak nem annyira gazdag, hogy ezt másokkal tehesse meg. A törvénytelen “társadalmi” rétegeken kívül jelentős számban élnek elszórtan azok is, akik a legalját képzik minden modern társadalomnak; a “szegények”. Aki az AKI vidékein tengeti az élete hátralévő éveit, az méltán nevezheti magát a lecsúszottak közt a leglecsúszottabbnak is. Aki közéjük kerül, az itt is marad, míg fel nem emészti teljesen a bűn és a nyomor. Ezen szerencsétlen sorsú lényeknek legalább nem kell amiatt aggódniuk viszont, hogy ez hosszú évtizedeket vesz igénybe. Az elhalálozási ráták ebben a negyedben a legnagyobbak az egész bolygón. És nem csak az alultápláltság, a biztos fedél hiánya, a higiéniai hiányok és a változó, néha zord időjárás szedi az áldozatait, de egyben a különböző bandák és kartellek örökös utcai harcai, egymás gyártó és raktározó létesítményeinek a támadásai során a nincstelenek óvhatatlanul áldozataivá válnak ennek a könyörtelen, élettel nem foglalkozó világnak, mely nap mint nap nem csak megtűri a maga romlottságát, de már szinte természetesnek is veszi.
Az egymással szembeálló kartellek és a megbízatásukban álló bandák véget nem érő háborúi során az ellenséges felek gyakran tesznek ki vérdíjat az ellenséges szervezetek különböző szintű vezetőinek a fejeire vagy éppen a létesítményeik elpusztításaira. Az ilyesfajta “külsős” erők bevonása pedig jól fizető, ám veszélyes megélhetést biztosít az olyan “söpredékeknek”, mint amilyenek a fejvadászok vagy éppen a szabadúszó zsoldosok.
***
Az AKI mocskos utcáin és terein a már megszokott mindennapi látvány tárul mindenki szeme elé. A külsőleg rossz állapotban lévő épületek sötét titkokat rejtenek magukban. Droglaborok, fegyvergyárak és lopott áruk raktárai várják, hogy a feketepiacon az áruik gazdára találjanak. Az ilyen létesítményeket pedig a tulajdonosaik, a különböző kartellek igyekeznek biztosítani mind a külső, mind a belső veszélyforrásokkal szemben. Persze ez nem jelenti azt, hogy erre a célra minden létező forrásukat feláldozzák. Saját verbuvált csapataik, zsoldosok, és helyi bandák teszik ki a fővédelmi vonalakat, melyek elrejtőzve a közelben és a főkomplexumokban várják, ha forróvá válna a helyzet.
A Sillik kartell az egyik legnagyobb droggyártó bűnszervezett az iparvidéken, ám hetekkel korábban kihúzta a gyufát egy riválissal szemben. A szomszédos kartell raktárainak és droglaborjainak a megsemmisítése újabb harcot zúdított a környékre. De egyik fél sem tudta a másikat legyőzni, viszont a döntetlen állás így is presztízs győzelemmel kecsegtet a Silliknek. Bár megsemmisíteni nem tudták a vetélytársakat, de nem csak komoly károkat okoztak nekik és a termelékenységüknek, de egyben fent tudtak maradni a harcokban, tartva a pozícióikat. A patt helyzetet viszont egy új tényező fogja kimozdítani a holtpontról, melyről a Silliknek fogalma sincs. Még.
A kartell egyik jelentősebb droglaborja egy régi gépgyárban vert tanyát évekkel korábban. Az épület komplexum ugyanúgy leromlott állagúnak nézz ki, mint a környező épületek, ám a látszat csal. Ezt csak még jobban erősítik azok a tények, hogy az épület tetején fegyveresőrök tanyáznak, míg az épületfalak mentén szintén járőrök róják az útjukat. A bejáratoknál kívül és belül is vannak ellenőrzőpontok, amik többnyire néhány önelégült törvényen kívülit jelent egy asztalnál, ahol kártyajátékokkal ütik el az idejüket., hacsak valaki nem zavarja meg őket.
Az egyik személyzeti bejáratnál, mely a főépület fala és egy kiégett, összeomlott irodaház tűzfala közti sikátorra nyílt, három alak ácsorgott, akik közül az egyik egy világos bőrű ember, egy másik kék bőrű twi'lek, míg a harmadik egy sötétebb bőrű duros-i volt. Az ember harsányan mesélte a két társának a múlt éjszakai kicsapongásait, mikor a sikátor egyik végében egy alak tűnt fel. Bár a három tag nem éppen az év biztonsági őrei voltak a környéken, de azért elvégezték a feladatukat. Rajta tartották a tekintetüket az idegenen. Mivel még legalább egy óra volt még hajnalig, ezért a gyengén és néhol hiányosan égő lámpák fénye alatt csak akkor látták rendesen az őrök a hívatlan látogatott, amikor már vagy tíz méterre járt. De még ezen távolság elérése előtt látták a mozgásán, hogy miféle alak botlik eléjük.
A gyenge, lassú és néha esetlen mozgású alak rongyos, koszos és büdös ruhák takarta el a nyomorúságát a világ elől. A három bűnöző máris becsmérlő szavakkal kezdték gúnyolni a saját és egymás szórakoztatására. Ez nem volt meglepő. Hiszen ez a szerencsétlen flótás már harmadik éjszaka merészkedett oda. És ahogyan sejtették az első éjszaka is az őrök, ez a személy egy tipikus kiéget drogos volt, akit a kartell árui tettek tönkre. Az ilyen élőhalottakból sok kóborolt az Axxilán, de főleg itt, az iparvidéken. Nem csoda, hisz itt tudtak a legközelebb kerülni a vágyaik céljához, a tudatmódosító szerekhez. Az ilyen szerencsétlen alakok számára már semmi sem maradt, csak a drogok iránti csillapíthatatlan vágy, amíg a hamis örömüket okozó szerek végül az életüket nem veszik.
- Hát te, nem volt elég múltkor is? - kérdezte az ember a rongyba tekert szerencsétlentől - Kell egy harmadik verés is? - nevetett fel harsányan az alak, gondolva az előző éjszakai "szórakozásokra".
Egy olyan alak ellen, mint az a drogos, nem kell sok erőt kifejteni. Semmi erejük nincs, önbizalmuk pedig pláne. Az egyetlen dolog, amiben reménykedhetnek, hogy mások sajnálatára bízzák magukat. A legtöbben ezért kényszerülnek koldulásra, míg a tettre képesebbek akár lopnak, rabolnak is. Ez a fogyasztó viszont az első kategóriába tartozott, mivel a könyörgésen kívül semmilyen ellenállást sem tanúsított a kegyetlen fickók ellen. Azok persze éltek a lehetőséggel, és az első találkozáskor a twi'lek jó párszor megütötte és megrúgta a szerencsétlent, majd a tűzfalhoz vágta, a mindennemű szemét közé. Miután az áldozat kikúszott a hulladék közül, végül elhordta magát. Az őrök biztosra vették, hogy utoljára látták az alakot. De tévedtek. A következő éjszaka, hasonló időben szintén felbukkant. Ez alkalommal már pénzért akart drogot vásárolni, de csak az lett az eredménye mindennek, hogy ezúttal az ember verte meg és alázta a földig. Arról nem is beszélve, hogy a drogra szánt pénzt elkobozták tőle az őrök. Ezek után csak egy igazán agyhalott személy menne vissza harmad éjszaka is, és hát, mit hozz az élet, az őrség újra szembe került kedvenc püfölőzsákjukkal.
Akár múlt este, most is pénzt ajánlott fel némi tudatmódosító szerért, ám ezúttal a pénzét nem vette elő, hanem a kezét a kabátja takarásában óvta az újabb alattomos tolvajlás elől. Mintha három ilyen alpári alakkal szemben így biztosra mehetett volna. A duros-i intett a társainak, hogy várjanak. Most ő fog egy kis "testmozgást" csinálni. Önelégült mosollyal a képén odalépet az áldozatához, és egy jobb horogütéssel a mocskos betonra akarta verni a drogosalakot. Az ütést tökéletesen indította meg, ami egyenesen a kiszemelt fej baloldali halántékrészénél csapódott volna be, ha azt a "védtelen" áldozat hagyta volna. Ám ezen az éjszakán másképpen végződik a megszokott műsor. A rongyos alak a bal kezével megakasztotta a duros-i ütését, miközben a jobb kezét is akcióba indította. A duros-i társai hirtelen ocsúdtak fel a kényelmes nézelődésből, mikor a társuk egy jellegzetes hangot követően hátra vetődött és holtan terült ki. A pofozózsákjuk jobb kezében pedig egy fekete fegyver pillantottak meg. Az áldozatból ragadozóvá vált személy pedig nem habozott. Az előnyét kihasználva több lövést is leadott, szám szerint ötöt, melyből három talált is.
Az ember és a twi'lek követték a duros-i cimborájukat a másvilágra. Ezalatt a sikátor egyedüli túlélője hevesen figyelt a majd ötven méter magas gyár teteje felé, várva a fenti őrök reakcióit. De semmi sem mozdult odafent. Aztán egy hang zökkentette ki hirtelen.
- Nyugi, nem lesz több vendéged. - a mély, dörmögés szerű hang nyugalamt és önbizalmat sugárzott magából -
- Ajánlom is. - nyugtázta a férfi, miközben lehámozta magáról a kellemesnek nem éppen nevezhető álcaruháit magáról - Na gyerünk, csipked magad óriás. - azzal bontotta is a kapcsolatot, majd levette a füléről a hordozható kommunikátort és zsebre vágta. -
***
Dragann óvatosan lépkedett le a majd száz méter magas ipari kéménycső rozsdamarta fémlétráján. A mászó eszköz, akárcsak a félig leomlott kémény, kellemetlen nyikorgások és recsegésekkel jelezte, hogy a végnapjait éli. A chistori csak reménykedhetett, hogy a rozoga szerkezet nem adja meg magát, különben csúfos módon hagyja maga mögött az élők világát a zsoldos. Ám a bizonytalanságot keltő tények ellenére Dragann kénytelen volt fel majd lemászni ama mesterséges építményen, lévén, hogy innen alig fél kilométerre volt a kettős célpontjuk és a droglabort rejtő gyár tetejét tökéletesen belehetett látni. Ennél fogva keresve sem találhatott volna jobb állást (ami nem is volt a közelben), ahonnan a tetőn lévő őrszemeket leszedhette volna gyorsan és tisztán. Természetesen nem az összeset, de azokat igen, akik egy adott részt felügyeltek és a tagolt szerkezeti kialakítás miatt vizuálisan a többi őrszem számára nem volt látható. Ugyan óránkét be kellet jelentkezniük, de ez úgy tíz perce már megtörtént.
A zsoldosok időben voltak, de igyekezniük kellet. Sol Breaker a testi adottságai (na meg a pocsék célzása miatt) a csali szerepében tetszelgett a droglabor közelében, megfigyelve a célterület körüli mozgásokat. Az egyik sikátorutca pedig kellően eldugott volt és az őrsége sem jelentett nagy kihívást. Hárman a személyzeti ajtónál, hárman a tetőn. Sol pedig, aki nem volt egy mesterlövész, de ilyen közelről nem tévesztette el a célpontjait, bár néhány extra lövésre így is szüksége volt. Viszont Dragann a lélekvesztő kémény tetején három pontos lövéssel leszedte a DLT-19-esével a célpontjait, pontosan akkor, amikor meghallotta a kommunikátorán keresztül az első lövést Sol-tól. Miután ő végzet a maga feladatával, sietve, de óvatosan siatett le a biztonságos talajszintre, hogy onnét gyalog tegye meg a távot Sol-ig. Ez körülbelül tiz percet vett igénybe, ami meglepően jó időnek számított egy felfegyverzett chistoritól. Mikor Sol meglátta a lehető leghangtalanabbul közelítő óriás gyíkot, a szív verése felgyorsult a következő fázisra gondolva.
- Csak hogy ide értél. - nézett körül idegesen - Na, gyerünk csináljuk. - azzal odalépet az ajtóhoz, majd ritmikusan elkezdett dörömbölni rajta Ezt követően Sol a kezébe vett egy apró "csodamasinát" és amikor a benti őr nagy nehezen megszólalt a vastag fémajtó túloldaláról. -
- Na mi van már megint? Melyik idióta az?! - a mogorva hang darabosan szólt, ami arra következtette a zsoldosokat, hogy valószínűleg az álmából költötték fel az illetőt. Szerencsétlen, nem is sejtette hogy mi vár rá kint. -
Breaker a kezében tartott szerkezeten lenyomott egy billentyűt, mire a halott Duros-i hangján egy letisztított mondat verődött ki a gépből. - "Engedj be, szarnom kell!" A nem túl illendő kijelentés magában hordozta az egyetlen olyan szükségleti tevékenységet, amit a kinti őrök nem tudtak elintézni a sikátorban anélkül, hogy kényelmetlen pózban, a maguk kárára szagolják az orrfacsaró bűzt. A halott őr hangja úgy szólt, mintha csak a saját szájából jött volna. Eme kisebb isteni csodát persze nem volt nehéz véghez vinni. Sol az első éjszakai látogatása során, amikor a szemét közé vágták, akkor a felszínes szerencsétlen mozgás sorozata közepette sikeresen elhelyezett egy videó és audió felvevő és továbbító aprócska szerkezetet a romos fal oldalára, ami természetesen nem csak elvégezte a dolgot, de egyben tökéletes álcázásának köszönhetően rejtve maradt az őrök előtt. A sors iróniája, hogy az őrszemeket megfigyelték, kiismerték és felhasználták a zsoldosok ahhoz, hogy bejuthassanak később.
Amikor is a benti őr pedig a megszokott hangra és kijelentésre teljesen nyugodtan, egy csípős humorú kijelentéssel felkészülve kinyitotta az ajtót nagy slunggal, akkor a megdöbbenése gyorsaságával versenyezve húzta meg Dragann a célra tartó puskája ravaszát. A lövés tisztán telibe kapta a rossz időben, rossz helyen lévő embert, aki hátra vetődve mondta be az unalmast örökre.
A zsoldosok a benti őr hulláját felkapták és a többi közé dobták a szemétbe, majd mint ahogyan Sol is tette a tárásra való várakozása során, ezt is befedték némi szeméttel.
Miután sikeresen eltüntették az újabb hullát, a zsoldosok végig haladtak a hosszú folyóson. Annak a végén egy kisebb beugróban volt a korábbi kartell katona őrposztja, ami egy asztalból és két székből állt. És ekkor valami hirtelen beütött a behatolóknak. A felismerés pillanatában lépéseket hallottak a távolból, mire gyors csendes szóváltásba keveredtek hőseink.
- Nem nyírhatjuk ki! -szólt elsőnek Sol -
- Miért? - kontrázott rá a partnere, szintén lefojtott hangon - Nem tehetünk mást!
- Van egy jobb ötletem. - jelent meg Sol arcán egy magabiztos kifejezés -
- Na, hiányoztam, Torak? -szólt a sarkon beforduló fiatal devaroni, ám az idősebb emberférfi helyett két fegyver meredt rá, egy ismeretlen ember és egy ijesztő chistori kezeiben. A holcsapdába került fiatal rossz fiú fel sem fogta, hogy milyen végzetes helyzet be került, mire a vele szemben álló ember a megdöbbent és egyre ijedtebb arcú, nála tán pár évvel fiatalabb alakhoz szólt -
- Figyelj agancsos, egy rossz szó vagy mozdulat és halott vagy. - Sol nyugodtan, de magabiztosan intézte a szavait a célszemélye felé - De ha azt teszed, amit mondunk, akkor életben maradsz. Vetted a lapot? - a szerencsétlen túsz szaporán bólintott erre - Helyes, akkor te egy diplomás vagy, ha ezt megértetted. Most pedig, szépen velünk jössz, mint a gyár idegenvezetője, oké? - újabb sűrű bólogatások közepette Sol megragadta a devaronit és hátra arcra késztette, majd elkezdett kotorászni a zsebeiben. Ekkor egy jellegzetes csipogó hang szólalt fel, majd némult el, mire egy apró tárgyat csúsztatott az őr nadrágjának a farzsebébe. Mire a devaroni zavarodottságában megszólalhatott volna, Breaker máris magyarázni kezdett. - Semmi pánik, csak egy hangvezérlésű pokogép, ne aggódj. - erre persze a devaroni vöröses bőre pár árnyalatnyit megfakult, miközben az ember folytatta a mondandóját - És ha kimondom a varázsszót, akkor BUMM! Neked reszeltek. Szóval ne próbálkozz semmivel sem és akkor nem csinálok belőled "derék embert". Azaz derék devaronit. Világos? - erre mit is reagálhatott volna a végzetes kelepcébe került őr, minthogy újra bólogatott - Akkor indulj. Vezess szépen a nagykutya irodájához és semmi feltűnés. -azzal taszított egyet rajta és hárman párban megindultak -
***
Mialatt a beszivárgott zsoldosok és kísérőjük taposták az útjukat, Sol elmagyarázta a vezetőjüknek, hogy miért vannak itt. Persze nem túl részletesen, csak amit feltétlenül tudnia kellet. Jöttek elintézni a kartell helyi vezetőjét. És hiába a hűség, ami főként a kartellel szembeni félelemből fakadt, a devaroni nem mert semmilyen ellenkező tettre fanyalodni, hiszen az a "gonosz" kis szerkezet ott volt a számára oly becses farja mellet. Persze ha robbanna, akkor bizonyára a mögötte lépkedő zsoldosok is kapnának a pusztító hullámból, de ez vajnyi kevés örömöt okozott volna a hordozójának. Viszont a robbanás veszélyétől egy pillanatig sem kellet a zsoldosoknak tartaniuk, hiszen nem is volt ilyen hangvezérlésű szerkezet a tulajdonukban. Az ilyesmi túl drága mulatság lett volna, főleg ilyen kicsi méretben. Ami valójában a devaroni hátsózsebében volt, az egy 2x4 centiméteres hegesztőlap volt, amit magánál felejtett a hajója egyik rendbe rakása során. Hiába, Sol Breaker nem éppen az a rendszerető alak, de ezek után áldja is maga hanyagságát e-téren. ami pedig a biztos félrevezetés megkoronázását tette lehetővé, az a bizonyos "hang", az nem más volt, mint Dragann egyik hődetonátorának az aktiváló gombjának az élesítő jelzése. A gyorsan kidolgozott ötletnek köszönhetően így a zsoldosok már sokkal kényelmesebben tudtak közlekedni a beijesztett kísérőjüknek köszönhetően. Persze nem egy birodalmi katonai létesítményben voltak, ahol a chsitori már azonnal kilóg a sorból, de egy a helyieknek ismerős arc kíséretében kevésbé voltak feltűnőek, mint nélküle.
A gyár maga több emeletes volt, különböző méretű és formájú szobákkal, termekkel, hangárhelységekkel, melyeket folyósok és liftek labirintusai kötöttek össze. Persze maga a hely nem volt teljesen ismeretlen a páros számára. Maga a munka elvállalása után könnyedén hozzáfértek a komplexum tervrajzaihoz, ami még a régi hálózati helyeken voltak fent. És bár azok majd tizenöt éve voltak frissítve, de amiatt nem kellet aggódniuk, hogy a drog kartell drasztikus átalakításokat vihetett volna véghez.
Mielőtt azonban a célpontjukhoz beértek volna, a kis csoport tett egy kitérőt, ami a későbbiekben fontosnak bizonyulhat. A kitérőt követően a devaroni még jobban féltette a bőrét, bár Sol némiképpen letudta szerelni azzal, hogy a folyamatos engedelmessége elnyeri a jutalmát és ha már nem lesz rá szükségük, akkor azt egy kábítólövés formájában megkapja. Sok választása nem révén, a fogoly továbbra is együtt működött.
Az idő vészesen fogyott, a gyárt körbejáró, újabb járőrözésre hamarosan sor kerül. Szerencsére ez már nem jelent komoly gondot, hiszen a visszaút szóba sem jöhetett. Másfelé vezet Dragannék szabadsága. A korábbi időkben becsületes tevékenységből megélő gyár igazgatói irodarészlegében most egy csapatnyi különböző fajú kartell katonaság tanyázott. Ahogyan az lenni szokott ilyen helyen, az éppen dologtalan őrség, mely egy tucatnyi fegyveres lényt tett ki, mindenféle módon próbálta elütni az idejét. A piti összegekért játszó sabaccon kívül volt aki inkább az alvást választotta, míg mások magukban vagy párban ittak, cigiztek, beszélgettek. A szokványosnak mondható idillképet egy berohanó devaroni lendülete szakította félbe. A lélek szakadtából rohanó alak viszont a gyors mozgása ellenére is csak a főnök ajtaja felé vezető út feléig jutott, mikor az egyik őr a közelébe érve kigáncsolta a sprintelőt, aki egy durva esési sorozat után a hátán állapodott meg pár méterre. Mire magához tért és megpróbált volna fel kelni, az őt elgáncsoló alaknak a csizmája talpját érezte a mellkasán, ami oda szegezte a padlóhoz. A következő pillanatban a csizma tulajdonosának a fegyvere szegeződött a letaglózódott devaronira, mialatt a közelebb lévő többi őr is köralakzatot kialakítva várta a további fejleményeket.
- Te meg mi a francot keresel itt kölyök? - a szavak súlyos, fenyegető hangnemben vonták felelősségre a célszemélyüket - Gyerünk, válaszolj!
- Nekem beszélnem kell...! - próbálta hadarni gyorsan a devaroni a betanult mondatott, mikor a pokol elszabadult... -
A terv sikeresen bejött. Bár eredetileg berontott volna Sol és Dragann a kartell irodai őrségére, de a devaroni kényszerű csatlakozása újabb előnyt kovácsolt nekik. Az irodáknál tudták, hogy akár több tucatnyi őr is lehet elszórtan, viszont a tagolt tér túl sok fedezéket jelent a védőknek, gránátokat pedig veszélyes lenne használni, hiszen a robbanások elég erősek lehetnek ahhoz, hogy beomlasszák a szint ezen részét. Viszont egy félrevezetés, ami akár egy helyre is csődítheti az őröket, vagy legalább a nagy részüket, az még nagyobb előnyt adhatna nekik. Ezúttal pedig Dragan volt az, aki remek stratégiát dolgozott ki a rendelkezésükre álló eszközökből. A devaroni még mindig biztos tudatában volt annak, hogy egy hangvezérlésű bomba van rajta, így engedelmes bábként teljesítette a feladatát. Igaz, rettegett tőle, hogy mindenféleképpen végeznek vele, főleg a "társai" körbe fogják, de a fogva tartói szavukat adták. Persze ez az égadta világon semmit sem ért neki, de ha nem engedelmeskedik, akkor biztos végeznek vele és boldogulnak nélküle.
A berohanó csalétekre rámozdulva, a várt kérdés és a válasz megkezdése után Dragann megindult. A devaroni ugyan azt hitte, hogy a bérgyilkosok a megbeszéltek szerint megvárják, hogy az ismeretlen veszélyre a főnökét figyelmeztetni akaró kartell taghoz kijön majd a góré, hogy kikérdezze, mire a főnököt lekaszálják amazok, de a fiatal devaroni kellően tapasztalatlan volt ahhoz, hogy észre vegye, a zsoldosok beetették.
Amazok tudták, hogy ilyen végzetes lépést nem követne el a nagyfőnök. Helyette az őrség parancsnoka kérdi ki ott, a helyszínen. És minden bizonnyal az lesz, aki éppen rajta tartja a lábát a mellkasán. Bár ez mellékes lehetséges információ lehet, de azért jó érzés a behatolóknak reménykedni benne. Bizonyára nagyon jó testőrök és kísérők egytől egyig azok, akik a főnökre vigyáznak, de ha elvesztik már a csata elején a vezetőjüket, akkor egy ideig összezavarodhatnak a kellő vezetés és közös taktika hiánya miatt.
Erre alapozva Dragann gyors iramban lépett be a tágas bejárati boltív alatt, hogy többször is megsorozza egy képzeletbeli vízszintes vonal mentén a nehéz lézerpuskájával a körgyűrűt alkotó ellenségeket.
A DLT-19-es egy igazi fenevad volt. Ez a fegyver olyan tüzelési sebességgel, óriási lézercella kapacitással és meglepően hatékony pontossággal rendelkezik, mint a kategóriájában egy fegyver sem. Ezen előnyei biztosítására viszont a fegyver hossza és súlya túl nagy volt ahhoz, hogy a legtöbb "átlagméretű" és erejű, fegyvert használni tudó értelmes lény állandóan magánál tarthassa és használhassa. De egy jól megtermett és erős személy (különös képpen a Galaxis legveszedelmesebb népei közé tartozó chistorik) számára ez a fegyver ideális eszköz a harcra. A fegyver első sorozata a körben állók felét kaszabolta le. Számukra a vég eljött abban a pillanatban. A második sorozás majdnem annyira hatékonynak bizonyult, mint az első. Az utolsó sorozat viszont már sokkal nagyobb sugárban pusztított, amivel Dragann arra kényszerített mindenkit a helységben, hogy a földre vesse magát, így ő és Sol betudtak hatolni az irodákba anélkül, hogy bárki is tiszta lövést adhatott volna le.
A hazaiak fedezékbe vonultak az asztalok, oszlopok és könyöklő falak mellett. A színes társaság hamarosan viszonozta a tüzet és kétoldalú párbajharc alakult ki.
Bár Sol Breaker nem volt az ilyen tűz harcok kedvelője, de azért megtette, amit csak tudott. Persze az ő szerepe sem volt jelentéktelen. Mialatt a fedezékében guggolt, az irodákhoz vezető két turbóliftben, illetve a lépcsőfeljárókban hatalmas robbanások következtek be. A zsoldosok tudták, hogy mindvégig túlerő ellen fognak harcolni, ezért ilyen esetben, ha lehet, akkor a jól bevált utánpótlási útvonalak elvágásának taktikáját használták. Így legalább az alsóbb szintekről nem tudtak egyhamar feljönni a lentiek.
Eközben a Sillik kartell épületének feje is tudta, hogy baj van. már a lövöldözés első hangjaira kirobbant a tágas irodájának a széles asztalának kényelmes székéből, jobbjában az íróasztalán addig heverő lézerpisztolyával. Daran Kreyt, ez a negyvenéves zord külsejű ember férfi, azonnal a munkaszobájának a viedókamerák által pásztázott kivetítő képernyőihez rohant, hogy lássa, mi folyik odakint. Bár az egész komplexum nem volt bekamerázva, de azért az irodája előtti terület, illetve a laborok már igen. Viszont a tűzharcból sokat nem tudott kivenni, csak annyit, hogy harc folyik kint. közben valaki (valószínűleg az egyik kint harcoló katonája) aktiválta a riasztót, ami fültépő vijjogással szólalt meg.
A riadó végleg elárulta mindenkinek, hogy behatolók vannak a közelben, de Dragann és Sol számára ez sok gondot nem jelentett egyelőre. Az egymás mellé kerülő zsoldosok alig pár métert haladtak előre az utóbbi percben, ami Sol számára nagyon is kétségbe ejtő tény volt. Ennek pedig hangot is adott a lármában;
- Ez így nagyon nem jó! - üvöltötte a chistori felé - Így nem fogjuk megúszni, használjuk már azokat a rohadt gránátokat!
- Jól van! - jött a helyeslő válasz. Bár az ilyesfajta lézerlövedékes harcokban Dragann volt inkább a tapasztaltabb, még is belátta, hogy így nem tudnak előre haladni. Szerencsére a gyíkharcos jó előre felkészült a társával és egy ilyesfajta helyzetre számított is. Összesen négy gömbformájú szerkezetet halászott elő az addig a hátára vetett "gránátos táskájából", de pontosan azokat, amik az adott szituációra kellettek.
A távolság kedvező volt, így a fejenkénti két-két gránátokat egyszerre hajíthatták az ellenség irányába. Azok persze az ilyenkor ésszerű csatárláncba szerveződve tartották a pozíciójukat és már türelmetlenül várták a lentiek segítségét, hiszen nem tudták, hogy el lettek vágva az alsó szintektől. A feléjük és köztük megérkező gránátok láttán megállt az ütőér bennük. Nem hitték volna, hogy a támadók idáig vetemednek, hiszen magukra omlaszthatják a mennyezetet, vagy éppen leszakadhatnak az alsóbb szintre mindenestül. Ám a késleltetett detonátorok nem magas hőfokú, lökéshullámban pusztító kémiai-fizikai pusztítást vittek végbe, hanem egy elektromágneses kisülési hullámot engedtek szabadjára. A nem várt támadással így a védekezők fegyverei hasznavehetetlen fémhulladékká váltak, egyedül a vibropengék voltak még használhatok, igaz, csak a pengék éle miatt, lévén, hogy a vibrációs erő kifejtése is elektronikus úton ment végbe.
A szinte lefegyverzett kartell tagok közül volt aki menedék után nézett, míg más megpróbált valahogy a támadók közelébe érni és közelharcban próbára tenni magát. Se így, se úgy nem volt esélyük. A zsoldosok módszeresen haladtak előre és végeztek az ellenfeleikkel, amikor pedig már az utolsó sorokban haladtak, akkor a semmiből hátba támadta valaki Dragannt. A chistori a furcsa üvöltésre kapta hátra a tekintetét és ekkor szembesült a támadójával, egy sárga bőrű, pikkelyes trandoshan-nal. A másik gyík harcos gyorsan reagált az ion gránátok robbanása után és míg a társai hátrálni, fedezékbe, illetve lesbe pozíciónálták magukat, addig ő előre indult meg, de a széleken. Fajtájának ragadozó jelemzőit kihasználva sikeresen kijátszotta a chistori támadó figyelmét, majd mikor mögé tudott kerülni, a kedvező pillanatban támadásba lendült. A gyilkos karmok és fogak gyilkos szándéktól vezérelve közelítették meg a lassan reagáló célpontot.
Sol éppen végzet az egyik áldozatával, mikor furcsa, állatszerű üvöltésre kapta fel a fejét. Valamilyen oknál fogva Dragann-nak tulajdonította a hangot (talán érthető is, miért), mire azt látta, hogy egy trandoshan ütközik a társának. A két gyíkszerű lény egymásnak feszült, Dragann-nak nem volt ideje a fegyverét rászegezni, ezért rézsútosan mga elé tartotta, hogy a támadóját feltartoztassa. A mozdulat megmentette egyelőre, hiszen a trandoshan karmos kezei tartásához fordított fegyver megakasztotta az éles karmokkal ellátott nyitott kézfejeket. A trandoshan persze rászorította azokat a fegyverre, hogy blokkolja a chsitorit, így a mindketten arra kényszerültek, hogy a fegyvermozgására összpontosítsák az erejük nagy részét.
Eközben Daran Kreyt megunta a várakozást és kinyitotta az irodája ajtaját. A dupla lemezes ajtók szétnyíltak, ő pedig óvatosan kiosont. Miután érthetetlen okokból nem jött meg az erősítés, ezért nem várt tovább az irodájában. Amúgy sem lett volna értelme. Az ajtók nem voltak robbanás biztosak, nem is gondolt arra, hogy egy nap valaki idáig eljuttna csak azért, hogy vele végezzen, a legbiztonságosabb helyen, ahol csak lehet. Mert nem volt kétsége afelől, hogy érte jöttek. A kamerákon kívül látta, amint a harcosait lefegyverzik az ion gránátokkal és tudta, hogy ez a sors vár rá, ha megpróbálja kihúzni az irodájában. Amikor pedig a bejárata mellet állt és figyelte a kinti eseményeket a monitorokon, meglátta a kínálkozó alkalmat. A trandoshan testőre rátámadt az egyik támadóra, éppen a fegyverért birkóztak, a másik támadó pedig feléjük nézett. A várva várt kínálkozó alkalom eljött. Kreyt csak remélhette, hogy az ember támadója nem hallja meg a kinti ricsajban a szétnyiló ajtóknak a hangját és akkor egy pontos lövéssel leszedheti az alig húsz méterre álló férfit.
Dragann és a trandoshan nem bírtak egymással, ráadásul a dulakodásban Sol társának többször is oda kelet figyelnie, hogy az ellenfele éles fogsorai nehogy a nyakába vagy a feje más részébe mélyedjenek. Végül a patthelyzet egy véletlenszerű mozdulatsor folyamán odavezetett, hogy a nehéz lézerpuska nagy iramban kirepült a dulakodó óriásgyíkok közül. A fegyver éppen csak földet ért, mikor a chistori a földre döntötte az ereje és a súlya által az ellenfelét. Ebben a helyzetben arra számított, hogy a földhöz szorítja a trandoshant, míg Breaker oda siett és egy közeli lövéssel végezz a veszélyes ellenféllel. De ekkor egy lézersugár jelelgzetes hangja ütöte meg a fülét, amire oldalra fordította a fejét.
Sol az elrepülő DLT-19-es láttán megindult a társa felé, amikor egy kevésbé fontosnak tűnő hang ütötte meg a fülét. Ez a kevésbé fontosnak tűnő hang végül fontosabbnak bizonyult, mivel az ajtók szétnyílását jelentő hanghullámokkal egyetemben a zsoldospáros vérdíja jelent meg és sütötte el a fegyverét. Breaker kevés híján húzta magát el a lövés elől, ami majdnem végzet vele. Az új ellenfél felbukkanása, ráadásul azé, akiért az egész nagy cécót csinálják, végre előbukkant. Viszont nem adja könnyen a bőrét és a jelenlegi helyzetben Solnak rá kell koncentrálnia, nem pedig a szintén harcoló társára.
A lövés hangja felé kapó chistori figyelmetlenségét a földre tepert trandoshan azonnal kihasználta és mindenerejét beadva sikerült kibilleneteni a felé tornyosuló ellenfelét az egyensúlyából.
Dragann túlkésőn vette észre midezt, és átkozhatta volna magát a hibájáért, ha nem amit kellet volna aggódnia, hogy felcserélődik a korábbi felállásuk. Viszont a hibáját gyors ellenreakcióval kompenzálta, aminek köszönhetően, kihasználta a trandoshan mozgási energiáját és tovább forgolódva gurultak a padlón. Ez a formáció nem tartott sokáig, ugyanis a nem hétköznapi helyzetben mindkettejüket megzavarta ez a fajta mozgás, ami kisebb szédülésben jelentkezett. Eközben pedig ösztönüktől hajtva a testűk tovább harcolt egymás ellen, így az össze akaszkodott harcosok végül felhagytak az eredménytelen harci stílus folytatásával. A kissé szédült ellenfelek így is közel maradtak egymáshoz és igyekeztek előnybe jutni. Dragann a másodperc töredéke alatt tudta, hogy erre neki lehet jobb esélye. Neki vannak működő fegyverei. Nevezetesen a 434-es modellű lézerpisztolya, amire eddig még nem volt szüksége. A trandoshan nyilvánvalóan csak az anyatermészete adta fegvyereire támaszkodhat, máskülönben már korábban lelötte volna őt.
A helyes feltételezések nyugtázását követően Dragann a fegyveréért nyújt és előrántotta, de az ellensége elég gyorsan mozgott ahhoz, hogy neki futásból kirúgja a chistori fegyverét, majd néhány jól irányzott karom csapással megpróbálja kioltani annak az életét. Utóbbi célját nem tudta elérni, mivel a célpontja a pisztolya elvesztése után félreugrott és egy guruló vetődés után már talpra is ugrott. Ezután végre Dragann az utolsó felhasználható fegyvere után nyúlt, a harminc centis pengéjű vibrokéshez. A kézifegyvere hirtelen felbúgott és alig láthatóan rezget. Bár az előny látszólag Dragann-nál volt, de kérdéses, hogy a vibrokés adta lehetőségeket kitudja e használni egy olyan helyzetben, ahol az ellenfele éles karmokkal és fogakkal van felfegyverkezve és gyorsabb reagálású, ráadásul felér az erejéhez.
Daran Kreyt szitkozódott magában, amiért pehje volt. Kis híján végzet az egyik támadóval, de az még éppen hogy megmentette a saját bőrét. A helység adta fedezékeket kihasználva lőpárbajba elegyedett az ellenfelével, hogy valahogy kihúzza még egy darabig.
Sol a párbaj során ki sem merte dugni a fejét a masszív, tömör faasztal fölött. Csak a fegyverét emelete az asztallap fölé és lőtt vaktában néhány. A kialakult helyzete nem kecsegtetett túl sok jóval. Tartott tőle, hogy a lenti szintekről hamarosan valahogy beözönlenek a kartell emberei és akkor neki és Dragann-nak vége. Ráadásul a társa is élet-halál harcot vívót jelenleg. Miközben a zsoldos ember újabb lövésekkel válaszolt a célszemély irányába, hirtelen támadt egy remek ötlete, amivel véget vethet a saját patthelyzetének.
Hiába volt a harminc centiméteres vibropenge Dragann-nál, képtelen volt véget vetni a közelharcának a trandoshan ellen. Az minden trükkje és csele ellen kitudta húzni magát, sőt többször a sárga pikkelyes figura zárta majdnem le a küzdelmet a maga előnyére. A chistori igyekezett valamelyik tűzerővel ellátott fegyverének a közelébe jutni, de az ellenfele mindig képes volt távol tartania a váltakozó lendülete és irányú csapásaival. Persze a trandoshan is igyekezett Dragann probléma megoldó kísérletével élni, de amaz szintén gátat szabott a céljainak. Végül a chistori egy veszélyes tervvel állt elő, amivel nagy kockázatot vállal, de tudta, hogy fogytán van az idejük és véget kell vetnie ennek a harcnak.
A kartell vezér pár méterrel jobbra pozicionálta magát, majd néhány lövést leadott. Mivel halálosan unta, hogy vaktában lövöldözik, ezért az egyik oszlop védelme mögött felegyenesedett, majd óvatosan kinézett. Hirtelen meglátta az ellenfelét. Az valószínűleg nem vette észre, mivel nem reagált semmit. Nem látta jól az arcát, mivel amazt a kalapja eltakarta, de az ellenfele láthatóan a fegyvere csövét a mennyezet felé fordította, várakozva a kínálkozó alkalomra. Darant viszont nem nagyon érdekelte az, hogy miért követ el ilyesfajta hibát valaki, ilyen helyzetben. Élt az ostoba lehetőségével. Amennyire gyorsan csak tellett tőle, kilépett, célzott és lőtt. És sikerrel járt. A kalapos ürgének esélye sem volt. A lövés pont telibe találta homloktájt, amitől a feje visszabicsaklott és végül hátradűlt. Kreyt örömmel vette a sikerét, majd a tekintetét az éppen harcoló gyík lényekre vetítette. Felmerült benne a gondolat, hogy tüzel rájuk, de nem voltak tiszta célpontok. Helyette inkább a megközelítést választotta, majd közelebbről végezz a chistorival. És eközben legalább megnézi az általa kilőtt pasas hulláját is. Biztos ami biztos.
Dragann nem láthatta, hogy a társával mi történhetett. De nem is akarta tudni egyelőre. Ha megint megosztja a figyelmét, akkor lehet hogy vége lesz. De most vagy soha, véget vett ennek az áldatlan állapotnak. Lassan megközelítette az ellenfelét és amikor már csak másfél méter választotta el őket egymástól, a fegyverével maga előtt hadonászó zsoldos hirtelen a magasba dobta a fegyverét. A nem várt és zavaró mozdulatra ráharapott a trandoshan és néhány pillanat erejéig a repülő szúró-vágó alkalmatosságot figyelte. Ennyi idő elég volt az ellenfelének, hogy gyorsítson magán és egy célzott, erős jobb egyenessel beverjen a másik gyíkharcosnak. Amaz megtántorodott az ütés erejétől, megrázta a fejét, de hiába próbálta már vissza venni a kontrollt a helyzete felet, Dragann már sarkon fordult és a legközelebbi fegyvere felé sietett. Lépés hátrányba került trandoshan minden tőle telhetőt megtett, hogy utolérje, már csak azért is, mert ha beéri, akkor a fegyvertelenné vált ellenfelét feltrancsírozhatja.
Dragann már hallotta a fürge léptű lény harci üvöltését maga mögött és nem volt nehéz számára elképzelni, amint az a magasba ugrik, előre tolja a karmos kezeit és megpróbálja széttépni őt. Hogy növelje a túlélési esélyeit, egy elnyújtott ugrással a hozzá közelebb fekvő pisztolyára vetette magát, amit éppen hogy csak feltudott szedni a padlóról, majd egy bukfencezést követően az oldalára került és a felé ugró trandoshanra tüzelt.
Daran éppen felfedezte a volt ellenfele hulláját, mikor Dragann lövését meghallotta. Mivel megbizonyosodott róla, hogy az halott (lévén hogy nem mozdult és a lövése okozta égési sérülés helye ott éktelenkedett az áldozata kalapján, a homloka kellős közepén), a kartell vezér úgy döntött, hogy ideje megindulnia a másik ellen,amíg teheti. Ekkor viszont kelemetlen sokkban volt része.
Sol sikeresen döfte bele a sokkolóját a célpontja hátába, aki felüvöltött fájdalmában, mialatt az irtózatos mennyiségű energia elektromosság formájában az eszméletvesztés világába nem kényszerítette az áldozatát. Az összeeső Kreyt után Sol nem habozott. Hallota ugyan, hogy egy lövés dördült el előrébb, de nem tudta, hogy kié. DL-44-esét maga elé szegezve a társa felé iramodott, a célpontjuk miatt nem kelet aggódnia, egy darabig nem okozz gondot.
Mikor a nyíltabb területre ért, látta, amint Dragann letolja magáról a trandoshan elernyedt testét. Annak a mellkasán sötét folt mutatta annak az eddig ismeretlen lövéseknek a helyét. Mire odaért a társához, az már talpra is kecmergett és máris beszélni kezdett.
- Kreyt?
- Hátul van, - biccentett maga mögé az ember - kiütöttem, de él. Szóval teljes profitra számolhatunk. - vigyorodott el -
- Ideje mennünk akkor. - mondta ki az egyértelműt a chistori, majd megakadtak a fürkésző szemei a lézerpuskáján. Miután felvette azt a földről, a vibrokését is egy szempillantás alatt meglelte és nem sokal később már a tokjában pihent. Nem szerette elhagyni a fegyvereit. Nem harcoshoz méltó. -
- Mozgás, vigyük a rohadékot. - iramodott hátra Sol, nyomában a másik zsoldossal -
A kartell katonái nem álltak a helyzetük magaslatán, a volt gyárban teljes volt a zűrzavar. Még mindig nem tudták megoldani a lerobbantott lépcsők és lifteken keresztüli feljutás problémáját, mialatt hőseink szaporán rótták az útjukat. Dragann a fizikumából adódóan vállalta a megbilincselt és bekötözött szájú kartell vezér szállítását, akit a vállára terítve cipelt. Bár a pasi nyomott vagy száz kilót, de azért nem okozott sok gondot. Szabad bal kezében a pisztolyát tartotta tüzelésre készen, míg kedvenc puskáját ismét a hátára vetette keresztbe, a másik oldalán. Sol a chistori mellet haladt a maga fegyverével, majd egy kiadós kocogás utá elérték a jobbszárny felőli lépcsőházat. Ugyan a lépcsők beomlottak, de nem végig. Mivel lefelé esélytelen volt kijutniuk, ezért a robbanó tölteteket ebben a lépcsőházban úgy helyezték el, hogy a saját szintjükön lehetőleg megmaradjon még. Úgy tűnt, hogy a precíz tervezés meghozta a gyümölcsét, bár a megmaradt lépcsőszintek így is bőven kaptak a robbanás hullámaiból. A megdőlt fémszerkezet több helyen is elengedett a tartóoszlopoktól és a faltól, fémrészei pedig itt-ott meghajoltak. Sol elsőként lépett rá. Enyhe nyikorgás hallatszott, majd megindult rajta lassan felfelé. A nyikorgások nem maradtak abba, de úgy tűnt biztonságos még egy felfelé vezető út erejéig. Dragann és a szállítmánya is követte a társát, mialatta lentebbi szintekről ideges hangokat nem hallottak.
Mivel képtelenek voltak a kartell katonák feljebb jutni a beomlasztott lépcsők és liftaknák miatt, így más módszerhez fordultak. Pontosabban szólva kettőhöz. A kiadós méretű kisebb hadsereg ketté szakadt, az egyik fele ki ment az épületből és a lebegőjárműveik segítségével felmentek a tetőkre, hogy az onnét nyíló tetőajtókon jussanak le a legfelső szintre. Eközben a bent maradtak elkezdték sűrű zárótűzzel bontani a mennyezeteket több ponton is. Miután már egy kisebb fajta vájatott kilőttek maguknak, felhasználható robbanószerkezeteiket oda erősítették és remélték, hogy lyukat ütnek majd a szintek közti alapokba. Volt ahol ez a módszer működött, míg máshol csak azt érték el, hogy egész helységek omlottak be és a törmelékfelhők óriási vihart kavartak.
A tetőre valókijutás nem lehetett egyszerű, ezt mindkét zsoldos előre tudta. Éppen ezért egy nem mindennapi megoldásra volt szükségük. Ezt a megoldást pedig a páros emberi fele oldotta meg az akció előkészítése során. Amikor már csak párméternyi magasság választotta el a zsoldosokat a tetőajtó szintjétől, megálltak. Dragann levetette maga mellé a zsákmányát és a halántékához emelte a pisztolyát. Fő a biztonság. A rozoga lépcső felőli támadástól nem kellet tartaniuk, mivel egy hődetonátorral azt is lebontották fölülről lefelé. Már csak a szint eltolásos tetők felőli ellenségektől kellet tartaniuk.
Bár a kartell itteni tagjai olyan támadással kerültek szembe, amivel még sosem, de máris uralták a környezetüket. A gyár kívülről minden irányból biztosítva volt. tucatnyi csapatok várakoztak a tetőn, hogy végre meginduljanak lefelé. A terepsiklók repursolemelőinek köszönhetően egy kisebb jármű flotta lebegett az épület komplexum fölött, mellett és burok alakzatot vettek fel. Ekkor egy robbanás rázta meg ismételten a létesítményt.
A bomba felrobbanása után a chistori ránézett Solra, aki immáron két szabad kezét munkába állította. A bal alkarját befedő eszköz tetejét felhajtotta és egy beépített panel billentyűzete vált láthatóvá.
- Hang be. - szólt Breaker meg, mire a hangjára aktiválódott a szerkezet - "B.A.", alfa 6-os manővert megkezdeni. - azzal az ember lenyomott néhány gombot, mire több ezer méter magasságból látta meg holokivetítésű miniatűr felszínét az iparvidéknek. És a távolság egyre csak csökkent.
Daran Kreyt szitkozódott magában, amiért pehje volt. Kis híján végzet az egyik támadóval, de az még éppen hogy megmentette a saját bőrét. A helység adta fedezékeket kihasználva lőpárbajba elegyedett az ellenfelével, hogy valahogy kihúzza még egy darabig.
Sol a párbaj során ki sem merte dugni a fejét a masszív, tömör faasztal fölött. Csak a fegyverét emelete az asztallap fölé és lőtt vaktában néhány. A kialakult helyzete nem kecsegtetett túl sok jóval. Tartott tőle, hogy a lenti szintekről hamarosan valahogy beözönlenek a kartell emberei és akkor neki és Dragann-nak vége. Ráadásul a társa is élet-halál harcot vívót jelenleg. Miközben a zsoldos ember újabb lövésekkel válaszolt a célszemély irányába, hirtelen támadt egy remek ötlete, amivel véget vethet a saját patthelyzetének.
Hiába volt a harminc centiméteres vibropenge Dragann-nál, képtelen volt véget vetni a közelharcának a trandoshan ellen. Az minden trükkje és csele ellen kitudta húzni magát, sőt többször a sárga pikkelyes figura zárta majdnem le a küzdelmet a maga előnyére. A chistori igyekezett valamelyik tűzerővel ellátott fegyverének a közelébe jutni, de az ellenfele mindig képes volt távol tartania a váltakozó lendülete és irányú csapásaival. Persze a trandoshan is igyekezett Dragann probléma megoldó kísérletével élni, de amaz szintén gátat szabott a céljainak. Végül a chistori egy veszélyes tervvel állt elő, amivel nagy kockázatot vállal, de tudta, hogy fogytán van az idejük és véget kell vetnie ennek a harcnak.
A kartell vezér pár méterrel jobbra pozicionálta magát, majd néhány lövést leadott. Mivel halálosan unta, hogy vaktában lövöldözik, ezért az egyik oszlop védelme mögött felegyenesedett, majd óvatosan kinézett. Hirtelen meglátta az ellenfelét. Az valószínűleg nem vette észre, mivel nem reagált semmit. Nem látta jól az arcát, mivel amazt a kalapja eltakarta, de az ellenfele láthatóan a fegyvere csövét a mennyezet felé fordította, várakozva a kínálkozó alkalomra. Darant viszont nem nagyon érdekelte az, hogy miért követ el ilyesfajta hibát valaki, ilyen helyzetben. Élt az ostoba lehetőségével. Amennyire gyorsan csak tellett tőle, kilépett, célzott és lőtt. És sikerrel járt. A kalapos ürgének esélye sem volt. A lövés pont telibe találta homloktájt, amitől a feje visszabicsaklott és végül hátradűlt. Kreyt örömmel vette a sikerét, majd a tekintetét az éppen harcoló gyík lényekre vetítette. Felmerült benne a gondolat, hogy tüzel rájuk, de nem voltak tiszta célpontok. Helyette inkább a megközelítést választotta, majd közelebbről végezz a chistorival. És eközben legalább megnézi az általa kilőtt pasas hulláját is. Biztos ami biztos.
Dragann nem láthatta, hogy a társával mi történhetett. De nem is akarta tudni egyelőre. Ha megint megosztja a figyelmét, akkor lehet hogy vége lesz. De most vagy soha, véget vett ennek az áldatlan állapotnak. Lassan megközelítette az ellenfelét és amikor már csak másfél méter választotta el őket egymástól, a fegyverével maga előtt hadonászó zsoldos hirtelen a magasba dobta a fegyverét. A nem várt és zavaró mozdulatra ráharapott a trandoshan és néhány pillanat erejéig a repülő szúró-vágó alkalmatosságot figyelte. Ennyi idő elég volt az ellenfelének, hogy gyorsítson magán és egy célzott, erős jobb egyenessel beverjen a másik gyíkharcosnak. Amaz megtántorodott az ütés erejétől, megrázta a fejét, de hiába próbálta már vissza venni a kontrollt a helyzete felet, Dragann már sarkon fordult és a legközelebbi fegyvere felé sietett. Lépés hátrányba került trandoshan minden tőle telhetőt megtett, hogy utolérje, már csak azért is, mert ha beéri, akkor a fegyvertelenné vált ellenfelét feltrancsírozhatja.
Dragann már hallotta a fürge léptű lény harci üvöltését maga mögött és nem volt nehéz számára elképzelni, amint az a magasba ugrik, előre tolja a karmos kezeit és megpróbálja széttépni őt. Hogy növelje a túlélési esélyeit, egy elnyújtott ugrással a hozzá közelebb fekvő pisztolyára vetette magát, amit éppen hogy csak feltudott szedni a padlóról, majd egy bukfencezést követően az oldalára került és a felé ugró trandoshanra tüzelt.
Daran éppen felfedezte a volt ellenfele hulláját, mikor Dragann lövését meghallotta. Mivel megbizonyosodott róla, hogy az halott (lévén hogy nem mozdult és a lövése okozta égési sérülés helye ott éktelenkedett az áldozata kalapján, a homloka kellős közepén), a kartell vezér úgy döntött, hogy ideje megindulnia a másik ellen,amíg teheti. Ekkor viszont kelemetlen sokkban volt része.
Sol sikeresen döfte bele a sokkolóját a célpontja hátába, aki felüvöltött fájdalmában, mialatt az irtózatos mennyiségű energia elektromosság formájában az eszméletvesztés világába nem kényszerítette az áldozatát. Az összeeső Kreyt után Sol nem habozott. Hallota ugyan, hogy egy lövés dördült el előrébb, de nem tudta, hogy kié. DL-44-esét maga elé szegezve a társa felé iramodott, a célpontjuk miatt nem kelet aggódnia, egy darabig nem okozz gondot.
Mikor a nyíltabb területre ért, látta, amint Dragann letolja magáról a trandoshan elernyedt testét. Annak a mellkasán sötét folt mutatta annak az eddig ismeretlen lövéseknek a helyét. Mire odaért a társához, az már talpra is kecmergett és máris beszélni kezdett.
- Kreyt?
- Hátul van, - biccentett maga mögé az ember - kiütöttem, de él. Szóval teljes profitra számolhatunk. - vigyorodott el -
- Ideje mennünk akkor. - mondta ki az egyértelműt a chistori, majd megakadtak a fürkésző szemei a lézerpuskáján. Miután felvette azt a földről, a vibrokését is egy szempillantás alatt meglelte és nem sokal később már a tokjában pihent. Nem szerette elhagyni a fegyvereit. Nem harcoshoz méltó. -
- Mozgás, vigyük a rohadékot. - iramodott hátra Sol, nyomában a másik zsoldossal -
A kartell katonái nem álltak a helyzetük magaslatán, a volt gyárban teljes volt a zűrzavar. Még mindig nem tudták megoldani a lerobbantott lépcsők és lifteken keresztüli feljutás problémáját, mialatt hőseink szaporán rótták az útjukat. Dragann a fizikumából adódóan vállalta a megbilincselt és bekötözött szájú kartell vezér szállítását, akit a vállára terítve cipelt. Bár a pasi nyomott vagy száz kilót, de azért nem okozott sok gondot. Szabad bal kezében a pisztolyát tartotta tüzelésre készen, míg kedvenc puskáját ismét a hátára vetette keresztbe, a másik oldalán. Sol a chistori mellet haladt a maga fegyverével, majd egy kiadós kocogás utá elérték a jobbszárny felőli lépcsőházat. Ugyan a lépcsők beomlottak, de nem végig. Mivel lefelé esélytelen volt kijutniuk, ezért a robbanó tölteteket ebben a lépcsőházban úgy helyezték el, hogy a saját szintjükön lehetőleg megmaradjon még. Úgy tűnt, hogy a precíz tervezés meghozta a gyümölcsét, bár a megmaradt lépcsőszintek így is bőven kaptak a robbanás hullámaiból. A megdőlt fémszerkezet több helyen is elengedett a tartóoszlopoktól és a faltól, fémrészei pedig itt-ott meghajoltak. Sol elsőként lépett rá. Enyhe nyikorgás hallatszott, majd megindult rajta lassan felfelé. A nyikorgások nem maradtak abba, de úgy tűnt biztonságos még egy felfelé vezető út erejéig. Dragann és a szállítmánya is követte a társát, mialatta lentebbi szintekről ideges hangokat nem hallottak.
Mivel képtelenek voltak a kartell katonák feljebb jutni a beomlasztott lépcsők és liftaknák miatt, így más módszerhez fordultak. Pontosabban szólva kettőhöz. A kiadós méretű kisebb hadsereg ketté szakadt, az egyik fele ki ment az épületből és a lebegőjárműveik segítségével felmentek a tetőkre, hogy az onnét nyíló tetőajtókon jussanak le a legfelső szintre. Eközben a bent maradtak elkezdték sűrű zárótűzzel bontani a mennyezeteket több ponton is. Miután már egy kisebb fajta vájatott kilőttek maguknak, felhasználható robbanószerkezeteiket oda erősítették és remélték, hogy lyukat ütnek majd a szintek közti alapokba. Volt ahol ez a módszer működött, míg máshol csak azt érték el, hogy egész helységek omlottak be és a törmelékfelhők óriási vihart kavartak.
A tetőre valókijutás nem lehetett egyszerű, ezt mindkét zsoldos előre tudta. Éppen ezért egy nem mindennapi megoldásra volt szükségük. Ezt a megoldást pedig a páros emberi fele oldotta meg az akció előkészítése során. Amikor már csak párméternyi magasság választotta el a zsoldosokat a tetőajtó szintjétől, megálltak. Dragann levetette maga mellé a zsákmányát és a halántékához emelte a pisztolyát. Fő a biztonság. A rozoga lépcső felőli támadástól nem kellet tartaniuk, mivel egy hődetonátorral azt is lebontották fölülről lefelé. Már csak a szint eltolásos tetők felőli ellenségektől kellet tartaniuk.
Bár a kartell itteni tagjai olyan támadással kerültek szembe, amivel még sosem, de máris uralták a környezetüket. A gyár kívülről minden irányból biztosítva volt. tucatnyi csapatok várakoztak a tetőn, hogy végre meginduljanak lefelé. A terepsiklók repursolemelőinek köszönhetően egy kisebb jármű flotta lebegett az épület komplexum fölött, mellett és burok alakzatot vettek fel. Ekkor egy robbanás rázta meg ismételten a létesítményt.
A bomba felrobbanása után a chistori ránézett Solra, aki immáron két szabad kezét munkába állította. A bal alkarját befedő eszköz tetejét felhajtotta és egy beépített panel billentyűzete vált láthatóvá.
- Hang be. - szólt Breaker meg, mire a hangjára aktiválódott a szerkezet - "B.A.", alfa 6-os manővert megkezdeni. - azzal az ember lenyomott néhány gombot, mire több ezer méter magasságból látta meg holokivetítésű miniatűr felszínét az iparvidéknek. És a távolság egyre csak csökkent.
***
Az egyre erősödő jellegzetes zajra egyre többen kapták fel a fejüket a gyár teteje körüli népes seregből az égre. Hamarosan egy űrhajó körvonalai formálódtak ki az első napsugarak alatt. A hajó nyíl egyenesen repült a gyár közepe felé, mintha csak öngyilkos rakéta lenne. A legtöbben megijedtek a látványtól, de a tapasztaltabb utcakatonák lenyugtatták a társaikat. Egy ilyen felszíni létesítményt már korábban is le lehetett volna bombázni kisebb űrhajókkal, ezért a droglabort ellátták a felállítása után egy pajzsgenerátorral látták el, ami magasan az épület felett kapcsolt be, ha a gyár biztonsági központjában észleltek ismeretlen közeledő hajót.
A terepsiklók bőven a pajzs felső határa alatt lebegtek, amint aktiválják a biztonsági központból. De hiába vártak, fogalmuk sem lehetett, hogy a behatolók erre a kényelmetlen akadályra is gondoltak. A korábbi robbanás ugyanis a biztonsági központban következett be. Sol és Dragann az irodai akciójuk előtt ugyanis abba a helységbe is tiszteletüket tették. csupán hárman voltak bent, mint technikusok és persze két őr. Könnyű prédák voltak. Azt követően pedig az elhelyezett töltetek robbantása után már nem volt biztonsági központ, ahonnét aktiválni lehetett volna a pajzsot.
A Blunt Arrow a sebességéből drasztikusan visszavéve vízszintes repülésre állt át, majd az alfa 6-os parancskódjának engedelmeskedve a fegyverzett életre kelt és az automata rendszer vadul osztani kezdte a halál vöröses sugarait. A zsoldos hajó szisztematikusan pusztította a tetőkön lévőket és a lebegősiklókat egyaránt. A teljesen összezavarodott és meglepett ellenségnek nem voltak megfelelő eszközei a visszavágásra. Az, amivel még is megpróbálták az elkerülhetetlent megállítani, semmit sem ért. kézi sugárvetőik lövései ártalmatlanul nyelődtek el a támadó energiapajzsán. A gyors iramú mészárlás alig tartott egy percig. Részben a megállíthatatlan és mindent felemésztő tűzerő, részint a tarthatatlanná vált helyzet miatt a kartell megmaradt terepsiklói menekülőre fogták, a tetőn lévő katonák pedig meghúzták magukat, vagy végső kétségbe esésükben inkább a mélybe vetették magukat. Még úgy is több esélyt láttak a túlélésre.
A megtépázott, tagolt gyártetőről füst oszlopok szálltak a magasba, mikor a hajó az újabb parancsnak engedelmeskedve (nevezetesen a gamma 3-as mentési kódnak) megközelítette a gazdája jeladója által sugárzott jelet. Az oldalsó rámpa lenyílása közben az alig zavaróan bömbölő hajtóművek ellenére Sol érthető parancsokat adott kedvenc hajójának. Az általa továbbfejlesztett hajókomputer már már egy élőlény ügyességével csökkentette a vertikális és horizontális távolságot a rámpa és a zsoldosok közt. Végül a várva várt pillanat végre eljött. A zsoldosok feltehették a lábukat a Blunt Arrow fedélzetére, nagy megkönnyebbülésükre. Breaker azonnal a pilótafülkébe rohant, hogy átvegye a hajója fölötti irányítást, Dragann éppen hogy csak bezárta a rámpát és megindult a vállán még ernyedten lógó zsákmányával, mikor a hajó újra helyzetet változtatott. A pilóta magasabbra emelte a gépét és megfelelő szögből lerobbantotta azt a tetőtérre vezető, kiugró építményt, ahonnét nem rég léptek ki a szabad levegőre. Ezt követően újra vízszintesbe hozta a gépét és az alatta tátongó lépcsőház felé manőverezte a hajóját addig a pontig, amíg a komputer ki nem írta a várva várt üzenetét; "CÉLPONT BIZTOSÍTVA. KIOLDÁSRA FELKÉSZÜLNI." Sol örömmel nyomta meg a kívánt gombot, mire a Blunt Arrow egy búcsú csomagot engedett ki a hasa aljába épített titkos külső rekeszből. A csomag nemesi egyszerűséggel zuhant alá és mikor földszintre ért, a lépcsők maradványaira, akkor a becsapódás aktiválta a bomba vissza számlálóját, ami 15 másodperctől kezdett el vissza számlálni.
A Blunt Arrow már messze szállt, mikor a szeizmikus töltet robbant és a gyár, a benne lévő droglaborral együtt egy szempillantás alatt végérvényesen megsemmisült.
Hihetetlen módon, de a zsoldosok túlélték azt, amire szinte nem volt esélyük. És nem csak túlélték, de egyben mindkét fizető munkát elvégezték. Daran Kreyt, a Sillik kartell magas rangú tagja élve a kezükbe került, ami dupla fejpénzt jelentett és a droglabort is megsemmisítették, örökre. A kettős sikerért ugyan sok kreditet kellet költeniük a szükséges eszközökre, főleg a szeizmikus töltetre, de a pénz amit kapnak érte, bőséges jutalom lesz hozzá. és ami még fontosabb, egy igen kemény akció során kiderült, hogy Sol Breaker és Dragann képes együtt működni és hatékonyan átgázolni mindennemű problémán.
A chistori erőteljes léptekkel vonult be a hajó pilóta fülkéjébe, majd bevágta magát a másodpilóta székébe. Sol ezután rátekintett, miközben biztos magasságban vezette az akadályoktól mentes légkörben a Blunt Arrowt.
- Jó páros vagyunk, cimbora.. - nyugtázta a nyilvánvalót az ember - Remélem továbbra is a társa akarsz maradni. Egy magadfajta fickóval az oldalamon még a Birodalom is kevés ellenem. - a chistori egy elégedett hümmögést követően válaszolt erre -
- Szerintem is működni fog a dolog. Akkor hát, társam, irány a randevú pont, adjuk át azt a férget a Dolan fivéreknek és vegyük át a pénzünket.
- Utána pedig hagyjuk itt jó időre ezt a mocskos világot. - szólt vissza az ember - Van egy olyan érzésem, hogy hosszú ideig nem fogunk visszatérni az Axxilára.
Azzal a Blunt Arrow tovaszállt a célterülete felé, hogy onnét majd az űr hidegébe távolodjanak és az ember-chistori zsoldospáros a hipertérbe ugorva közös vállalkozásuk újabb megbízatása felé igyekezzenek.
