A Galaxis söpredéke - 1. fejezet by Schiffert

Lassan kúszott fel a Nap a horizonton, hogy újra rávilágítson az Axxila ellenmondásokkal teli világára. Ez a bolygó, avagy a "kifordított Coruscant", ahogyan a helyiek és az idelátogatók közül sokan nevezték, egy az egész planétára kiterjedő ecumenopolis, azaz az egész planéta egyetlen nagy, összefüggő város. Akárcsak más "világvárosok", Axxila is hasonló problémákkal küzd. A túlnépesedés, a korrupció és a szervezett bűnözés olyan méreteket ölt, ami ellen a helyi kormányzat még birodalmi támogatással sem tud hatékonyan fellépni. Bár az egyszerű szemlélődőknek nem tűnik fel, de az Axxilán két törvény van érvényben; az egyik a hivatalos szerveké, míg a másik az alvilágé. Kevés olyan hely van a Galaxisban, főleg a Birodalomban, ahol a kettőt annyira vékony határ választaná el egymástól, hogy az szinte homályba veszik. De míg a központi hatalomnak érdeke, hogy legalább látszólag ura legyen a helyzetnek, addig az illegális alvilágnak tökéletesen megfelel a színfalak mögötti egyezkedések vége láthatatlan láncolatai, amiknek köszönhetően a feketepiacon burjánzik a haszon szerzés és a különböző sötét ügyleteknek a szinte zavartalan lebonyolításai.
Éppen ezen okok miatt az Axxila nem csak a helyi törvényen kívülieknek add megélhetési lehetőségeket, de egyben széles körben vonzza a Galaxis legaljának minden típusát.

 ***

Axxila egyik rossz hírű kerületének mélyén, ahová a Nap sugarai már nem érnek le, akárcsak a hivatali szervek kezei sem, a változatos környezetű utcák és sikátorok mélyén mindenki megpróbál a maga módján boldogulni.

- A francba, tetves rohadt dögök! - kiáltotta el magát mérgében egy férfi a szemetes zsákok között - Elegem van ebből a szar melóból, felmondok a picsába! - Slim, ez a 20-as évei elején járó ifjúférfi, újból belenyúlt a szerencsétlenség kútjába, miközben a szemetes zsákok közt pakolt - 

- Megmondtam, hogy előbb rúgj bele mindegyikbe és egyszerre csak egyet vegyél ki! - szólt rá erényesen a "főnöke", Trem, az 52 éves fekete bőrű ember férfi, akinek a kis ujjában van már a szakmájuk minden egyes csínja-bínja. - Idelent mindenütt ott vannak a patkányok. Ha nem vigyázol, akkor megharapnak aztán úgy jársz, mint félkarú Zekk. 

- Nem kell a mese Trem, egy retkes patkány harapástól még nem vágják le a karomat. 

- Ó, tényleg, ezt mond majd akkor, ha már félkarú Slimnek hívnak majd.

- Ne hülyítsél már, megkaptuk az oltásokat és az orvosi ügyeleten úgy is ellátnának egyből.

- Mi a fene, nem is tudtam, hogy "A" kategóriás a beteg biztosításod kölyök. Inkább fogd be és csináld úgy, ahogyan mondtam és akkor nem lesz semmi gond. - azzal a már ellenőrzött zsákokból kettőt megragadott Trem és a munka járművük végébe indult el, hogy a szemét feldolgozó gép nyílásába dobja a hulladékot. -

- Nem hiszem el, hogy képtelenek a helyiek konténerbe vagy zúzdába dobni a mocskukat. Mintha olyan nagy kihívás lenne! - Slim az óvatosabb mozdulatai közepette sem tudott megbirkózni az új munkája szülte nehézségek ellen, de ezek a negatív megnyilvánulások sokkalta inkább a tehetetlensége szülte helyzetből eredtek, semmint azért, mert úgy érezte, hogy talál megoldást a kisiklott életére. - Trem, mi tart ennyi ideig, nem fogom az összeset egyedül kicipelni! - amint Slimnek elege lett a magányos harcból, a zsákutca bejárata felé fordult, de a tekintetét a beton alapzatra szegezte, nehogy egy kártevőre lépjen. Alig tett meg néhány lépést, mikor mégis felszegte a fejét, amikor több láb okozta lépések ütötték meg a fülét. -

A zsákutca elejéből enyhén sietősen közeledett három alak, akik közül az elől, féloldalasan közre fogott középső személyben Slim felismerte Tremet. A másik két alak arckendőket viseltek és csuklyát húztak a fejükre. nem volt kétséges, hogy a két közterület fenntartó munkás bajba került. 

Slim megbénulva figyelte, ahogyan a két ismeretlen tag maguk előtt lökdösik a társát, hogy aztán a közelébe érve taszítsanak egy nagyot az idős férfin. Trem maga előtt kapálózva esett a földre, mire Slim összeszedte magát ahhoz, hogy felsegítse a nyirkos földről. Amint segített, azonnal ráförmedt az egyik támadójuk.

- A főnökünknek nagyon elege van a ti főnökötökből, amiért nem hajlandó fizetni az "áthaladási" díjat. 

- Mi...miről beszél?! - Slimnek fogalma sem volt arról, hogy miről van szó, de érezte, hogy ez az egész helyzet kezd nagyon elharapózni - Mi csak szemét szállítók vagyunk, mi nem csinálunk semmi olyat, ami...

- Hülye gyerek! -szólt közbe a másik tag - Idelent mindenki megfizeti a kartellnek a díjakat. A ti körzeti igazgatótok pedig megpróbálta megnyírni a működési díját a Zebull kartellnél. Azt hitte, hogy majd beveszik a fejeseink, hogy rosszul megy az űrszekere, holott dúskáltok a creditekben. 

- De erről mi nem tehetünk! -szólt kétségbe esetten Slim, könyörgő, már-már megadó hangon - Mi csak alkalmazottak vagyunk, lövésünk sincs az egész háttér bizniszről!

- Az lehet, - jött a válasz az előbbitől - de ti jöttök ide és csináljátok a melót. Ti forgatjátok a pénzt a nagy fejeseteknek. És hogy megértse az a barom, hogy ez így nem fog működni, ezért üzenetet küldünk neki, veletek.

- Jól van, rendben, bármi is legyen az, átadjuk! - Slim reménykedve, együtt működésre hajlandóan figyelte a két rossz küllemű alakot, mikor azok a fegyvereiket előhúzták a kabátjaik takarásából. -

- Abban biztos lehetsz, hogy átadjátok, félreérthetetlenül. - mondta az egyik végrehajtó, miközben célra tartotta a fegyverét. -

Slim csak ekkor értette meg, hogy mire is gondoltak a sötét alakok és a félelemtől eltorzult arccal várta a feléjük szegezett sugárvetők végső felvillanását. 

A jellegzetes hang hallatán Slim lélegzete elállt, ám felgyorsult érzékszervei másodperceken belül a tudtára adták, hogy valami nincs rendben. A hozzá közelebb eső alak elernyedve rogyott össze előtte, míg a másik megpördült, csakhogy a mellkasába kapja a végzetes lövést. Hanyatt esve terült el a sikátor mocskában. Síri csend lett úrrá, Slim alig mert levegőt is venni. A bejárat felül egy óriási árnyalak vonalai kezdtek kivonalazódni, majd a halovány világításban egy több mint két méteres, hüllőszerű lény jelent meg. Szürkében és feketében díszelgő ruházata és páncélzata ellenére a veszélyesnek kinéző teremtmény méreteit meghazudtolva, hangtalan mozgással közelítette meg a két tetemet, miközben időről időre figyelme egy részét a sikátor bejárata felé szegezte, hogy baj esetén reagálni tudjon időben.

Slim és Trem megdöbbenve figyelték, amint a méretes, pikkelyekkel borított sötét kezek könnyedén és gyorsan mozgatják a holttesteket és kutatják át azokat. Az emberek mindeközben megbámulták az idegen méretes fejét is, mely lila és barnássárga színű bőrrel és mintákkal borította be a hosszúkás, előrenyúló koponyát, nagy orrkorongot, a zsanéros állkapcsot, illetve a lény szájából itt-ott kiálló, háromszög formájú fogakat. A magasan ülő szemek a zsákmányaira koncentráltak, pillantást sem vetve a kis híján áldozatokká vált emberekre.

A gyors és precíz átvizsgálás eredményeként minden értéküktől megfosztotta a ragadozószerű hüllő lény a gyilkosokat, majd szó nélkül kisétált a sikátorból. 

A két ember csak ezután volt képes egymásra nézni és felfogni igazán, hogy óriási szerencsével túlélték a biztos halált. 

- És most? - tette fel a kérdést Slim - Most mi legyen? - a társa láthatóan gondolkozóba eset, majd végül válaszolt - 

- Most beszólunk a központba, hogy majdnem megöltek minket és hogy itt van két hulla. Valakit biztos leküldenek, hogy ellenőrizze az egészet, és ha rákérdezz arra, hogy mi történt, akkor elmondjuk az egészet, egy apró módosítással. 

- Még pedig?

- Azzal, hogy aki megmentett minket, az egy ember volt.

- De miért?

- Gondolkodj már. Ha elmondjuk hogy nézet ki, akkor seperc alatt megtalálják ezt a "izét". - mutatott azzal az utca felé - Engem nagyon nem is érdekel, hogy miért segített, ha egyáltalán rajtunk akart-e segíteni, de életben hagyott minket és ezért nem fogom beköpni senkinek sem. Így lesz a legjobb mindenkinek. Megértetted?       

Slim zavartan, de egyetértően bólogatott. Ezek után pedig megfogadta, hogy többet be nem teszi a lábát Axxila ezen részébe, amíg csak él.

***

Az utcák szélein a mindenféle áruikat és szolgáltatásaikat kínáló eladók és kisegítők próbálták a sűrű gyalogos tömegben lévő embereket és idegeneket vásárlásra csábítani, egy kevés haszon reményében. De a még sokat látott árusok is hol meglepődve, hol megdöbbenve figyelték, amint a tömegből kirívó chistori férfi, teljes felszerelésében és mindenkinél nagyobb fizikumával folyamatosan arra ösztökéli az elébe kerülőket, hogy egy bő karnyújtásnyi távolságra kikerüljék. Mintha csak valami titokzatos erő késztetne arra mindenkit, hogy kikerüljék a termetes idegent. De a titok korántsem annyira misztikus. Megjelenésében, mint testileg, mint felszerelésében, a bolond számára is egyértelmű, hogy egy igazi ragadozó mozog a sűrű forgatagban. És senki sincs, aki inkább vállalná a kockázatot, hogy próbára tegye a szerencséjét. A többség számára az ismeretlen szörnyeteg önmagában is ijesztő, de akik tudják, hogy a chistori nép egy példánya kerül a szemük elé, azok tudják, hogy egy harcias, a végsőkig elmenő, vér szomjasságáról vált hírhedté faj tagjával szemben nem érdemes ujjat húzni.

De az általánosítás nem mindig áll köszönő viszonyban a realitással. De a külső alapján ítélni könnyebb, egyszerűbb. Ez pedig, bár többnyire hátrányára van ennek az egyednek, de legalább nem kell aggódnia amiatt, hogy a közelben portyázó, célpontok után kereső zsebtolvajok elég bolondok lennének, hogy a mesterségük gyakorlása érdekében a ható távolságába mernének közeledni. És legalább az utcai tömeg sem zavarja a gondtalan haladásban. De ezen kevés előnyökkel ellentétben bőven akadnak negatív hatások is a szakmája gyakorlásában. Bár a népe harcias közege miatt nem jelent számára gondot az új élet vitele, de még így is, hat hosszú eltelt év után, a tágas Galaxis nagyon is behatárolja a mozgásterét. Ez ellen pedig, sokat nem tud tenni, legalábbis egymagában nem. Ugyan három és fél évet töltött el egy zsoldos csapat tagjaként, de valahogy még sem érezte a helyét köztük. Lassan megismerkedett a rögtönzött társaival, de mégis, mindig érezte, hogy sosem fogadják be igazán, egynek gondolva maguk közül. De tapasztalat szerzéshez bőven megfelelt, és a számára leginkább kézenfekvő zsoldos stílust sikeresen kitudta alakítani. És ez a külsejében is meglátszik. Erős felépítésű testén dagadnak az izmai, de ez szinte minden a 20-as évei közepén járó chistori férfira igaz. A teste törzsét borító páncél mellény ugyan nehéz, de a kondíciójának köszönhetően így is könnyedén és szükségesetben gyorsan és hatékonya tud mozogni. Változatos támadó eszközei élő fegyver arzenált csinálnak belőle. Kedvence a hátán a fegyver szíjnak köszönhetően keresztbe vetett DLT-19-es nehéz lézer puska, aminek elég tűz ereje van nagyobb ellenséges csoportok lekaszálására vagy akár lebegő motorok és könnyebb lebegő járművek likvidálásához is. Bár az "átlagos" fizikumú lényeknek a fegyver kissé nagy és nehéz, de egy chistori számára pont megfelelő.  Pusztító erejét pedig csak növeli a nagy tárkapacitása és a a fegyver pontossága.

Ám a tekintélyt parancsoló nehéz fegyver használatba vétele időigényes és ez szorult helyzetben gondot okozhat, ezért egy másodlagos, könnyedén és gyorsan használatba vehető fegyverre is szüksége van egy jó harcosnak, így ez a chistori egy 434-es modellű lézer pisztolyt választott, mely nem csak nagy tár kapacitással bír, de a chistorik egyedibb, vaskos, karmokban végződő négyujjas kezeikbe tökéletesen illeszkedik, lévén, hogy a fegyver elsütő ravasza a markolat vonalában halad, és nincs az azt védő sátorvas, mely zavarná a chistorit a fegyver zavartalan használatában.  Ezt a gyorsan használatba vehető fegyvert a jobb combja külsejéhez erősített fegyvertokban hordja a megtermett harcos. 

Amennyiben, ha a lőfegyverek használata nem lehetséges, vagy nem ajánlott, akkor a lény hatalmas ereje támogatására ott van a baloldalán a tokjában várakozó vibrotőr, mely 30 centiméteres pengéjével a chistori erejével párosulva bárki számára végzetes lehet.

Végezetül, ha célzott nagyobb pusztításra van szükség, akkor az erre a célra megfelelő hő- és egyéb detonátor/gránátok állnak rendelkezésére, a ruházatának arra a tárolására kialakított zsebeiben várakozva. 

 Összességében a chistori felszerelése bőven elég arra, hogy bármely ellenfelet nagymértékű óvatosságra és figyelemre késztesse.

Mialatt a célállomása felé közeledett, bár nyugodt volt és fegyelmezett, de mégis ott motoszkált benne a gondolat. -Vajon sikerül-e? Végre valahára megtalálom azt, akire szükségem van? A kétséges gondolatok nem a téveszmékből merítettek erőt, hanem a korábbi három kellemetlen tapasztalatból, amit a Peremvidék más és más világain kellet átélnie. De ezek ellenére nem tehetett mást. Valami azt súgta neki, hogy most szerencséje lesz. Jó jelöltet fog ki magának. De ha még sem, akkor sem lesz nagy gond. Bőven volt ideje hozzá szokni az emberek kétszínű, álnok, megalkuvó és hazug magatartásához. Ha mégis téved, akkor is túléli. 

Ezen gondolatokba merengve eszébe jutott a korábbi, sikátorban történtek is. Bár a chistorik harcos természetű, büszke, már-már önelégült népség, akik lenézik a gyengeség és a másság minden formáját, ami nem illik a "harcos útja" felfogásba, de ő, annak ellenére, hogy nem volt valódi érdeke, mégis beleavatkozott idegenek dolgába. Ugyan némi pénzhez is jutott a nem túl dicső hullarablással, de azért időről időre jót cselekedni sem olyan rossz. Persze csak remélheti, hogy az a két ember nem árulja el senkinek sem, hogy hogy nézett ki, de ha még is, akkor sem hibáztatja őket. Emberek, ennyi. Ha emiatt bajba kerül, csak magát hibáztatja. Önmagát és a "különc" felfogását. 

Hosszú gyaloglást követően végre valahára megérkezett a kiszemelt helyre; az "Axxila csillagbár" nevezetű mulatozóba. Itt tud hasznos információt összeszedni ahhoz, hogy megtaláljon egy Sol Breaker nevezetű embert, akire nagy szüksége van. Az Axxila csillagbár éppen olyan lebúj volt, mint bármely más a környéken. Ide is bárki betehette a lábát, amíg él a hely kínálta szórakozási lehetőségekkel és megfelelően rendezi a számláját. Jószerivel mindenkinél van valamilyen fegyver, így a chistori felszerelése nem jelent gondot. Viszont a jellegzetes külseje még egy ilyen alja vidék helyen is nagyobb feltűnést kelt majd, mint szeretné. De akkor is megéri a próbát. Különben is, mi félni valója van egy zsoldosnak?