A Galaxis söpredéke - 3. fejezet by Schiffert

Az Axxila csillagbár semmiben sem okozott meglepetést a bejáratán betoppanó chistori zsoldosnak. Az emberek és a hozzájuk hasonló humanoid fajok többségben voltak a "látványosan" kitűnő fajokkal szemben, akik leginkább sullustiak, aqualishiak, weequaik voltak, itt-ott pedig néhány ithori és rodiai, de az elő bukkanó wookieek és trandoshanok is a "nem hétköznapi" lényeket képviselték a színes kavalkádban. Utóbbi két faj tagjai láthatóan gyakorta méregették egymást és morgásokban, sziszegésekben megnyilvánuló kijelentéseikből kitűnt, hogy a régre visszatekintő ellenszenvek itt is jelen vannak.
De ettől függetlenül a részeg, vagy afelé félúton lévő vendégek nem szalasztották el a lehetőséget, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig figyeljék az új jövevényt. A chistori viszont nem foglalkozott a megszokottá vált kíváncsi, ám tartózkodó szempárokkal. Őt csak egy adott ember érdekelte igazán; Sol Breaker.
Ahogyan azt már a kezdő alvilági figurák is jól tudják, ha információra van szükséged egy bárban, akkor irány a csapos. A csapos szerepében dolgozó tulaj igyekezte leplezni az izgatottságát és félelmét, de egy vérbeli ragadozó ezt könnyen kiszúrja azonnal. Viszont a tulaj hozzáállása egyben előnyt is jelentet a chistori számára. Egy bizonytalan személyt könnyebb kifaggatni, vagy éppen hazugságon kapni, mint egy magabiztosat.
A pultnál két félrészeg alak bámult mélyen a poharaik tartalmába, nem is annyira az italok hatására, semmint mert tudták, hogy "mi" közelít feléjük. A pultos nem kockáztatta meg, hogy megvárassa a vendégjét, hírből ismerte a chistorik rövid türelmét, ami szinte a nullával volt egyelő. Így hát jó házigazdához méltóan szembe állt a monstrummal és mint bantha kölyök az anyára, úgy nézett a termetes lényre föl, hogy aztán enyhén nyájas hangon beszélgetésbe eredjen vele, remélhetőleg, egy nagyon rövidbe, aminek a végén még egy darabban marad.

- Jó napot, miben lehetek a szolgálatára? - az apró és magában reszkető ember látványa kisebbfajta undort váltott ki a chistoriban, de ahhoz hasonlóan, ő is leplezte a valós érzéseit, bár messze jobban, mint a kocsmáros. Végül enyhén dörmögős hangjával igyekezet megütni egy olyan tónust, amitől lehetőleg az előtte álló szerencsétlenség nem csinál be azonnal -
- Egy Sol Breaker nevű férfi embert keresek, ha ismeri vagy tudja, hogy hol van, akkor mondja meg. Természetesen nem kérem az együttműködését ingyen. - azzal a jobb kezét a bárpultra tette és egy jobb italra valónyi creditet hagyott a pultfelületén fizetség gyanánt. A tulaj tekintete pár pillanatra rátapadt a kisebb összegre, majd a maga jobbkezével azon nyomban értük is nyúlt, mintha csak azért aggódna, hogy valaki előbb lecsap a pénzre. Ám amint az "oltalmazó" kezét rátette a creditekre, a chistori a maga messze nagyobb kézfejét rátette az ember kezére, hogy az megrökönyödve nézzen gyorsan vissza rá. -
- Sol Breaker. - a már választ váró hangejtés, tekintet és testtartás a chistori részéről azonnal meghozta a kívánt eredményt. A kocsmáros a szabad kezével balra mutatott, miközben néha megremegő hangon a célszemélyről adta ki az információit, amit csak tudott. -
- A  14-es asztalnál ül, egyedül. - amint a kívánt információt megkapta a chistori, azzal az adott irányba figyelt és gyorsan kiszúrta a célszemélyét. A hirdetésben az ember férfi nem csak a nevét adta meg, de egyben a profilképét is. Nem volt vitás, valóban Sol Breaker volt az. Bár láthatóan a férfi mintha megpróbált volna annyira beleolvadni a tömegbe, hogy ki se látsszon belőle. A chistorinak volt egy tippre rá, hogy miért, de azért remélte, hogy ettől függetlenül a dolgok máshogy alakulnak, mint korábban. Nem is törődve a korábbi informátorával, megindult a célszemély felé, a tulaj legnagyobb örömére és a célszemély kevésbé pozitív érzésére. -

Breaker legszívesebben előrántotta volna a fegyverét és egy sorozattal leszedte volna a nyomorult kocsmárost, amiért láthatóan rávezette a hatalmas gyíkharcost. De hamarosan már arra kellet koncentrálnia, hogy magával a chistorival kelljen társalognia.
Amint az asztalához ért a lény, az máris meglepte Sol-t. Amennyire ő tudta, a chistorik mindenkit lenéznek, aki nem a saját fajukba tartozik és azt képzelik magukról, hogy a világegyetem csak az ő kiszolgálásukra teremtett meg mindent és mindenkit. Ebből eredően a jó modort hírből sem ismerik, kivétel, ha olyan személlyel kerülnek szembe, akitől tartanak. De ez utóbbit nehezen tudta elképzelni a látottak alapján. Ugyan mi vagy ki lehetne az, ami jobb belátásra bírna egy chistorit? De a Galaxis tele van meglepetésekkel és az egyik éppen Sol Breakert találta telibe.

- Sol Breaker, hanem tévedek. Le ülhetek? - biccentet a fejével az emberrel szemközti székre a chistori. -
- Ez a chistori tényleg udvarias és megkért arra, hogy leülhessen ide? - Bár Sol nem élt hallucinogén szereken, de egy pillanatra még az a képtelen gondolat is szöget ütött a fejében, hogy az a sunyi bárpultos valamit belekevert a sörébe. De nem akart túl sokat morfondírozni a gondolaton, ezért inkább gyorsan reagált, hogy nehogy ki váltsa azt a hírhedt türelmetlenséget a chsitoriból. - Persze, nyugodtan ülj le. - bár kissé felszökött az adrenalin szintje a lehetséges veszélyhelyzetben, de Sol nem engedte kicsúszni az irányítást a kezéből és pókerarcot vágva tovább is folytatta a megkezdett párbeszédet annak reményében, hogy hamarosan okosabb lesz a helyzetét illetően. - Na és miért keress engem egy magadfajta...harcos? - az utolsó szót csak nehezen találta meg az ember, de végül is remélte, hogy a lehető legjobb szóval illette a benga alakot -
- Az a hír járja, hogy egy állandó zsoldos társat keress maga mellé.
- A céhtől tudja ezt?
- Igen, nem vagyok törzs tagja a szervezetnek, de azért élek néhány szolgáltatásukkal.
- Akárcsak én. - dőlt hátra a széke támlájának Breaker, miközben alaposan megválogatta a következő szavait -
- Gondolom akkor tudod, hogy milyen partnert keresek magam mellé. És ahogy elnézlek téged, a felszerelésed alapján egy két lábon járó fegyverraktár vagy, plusz a közelharc sem okozhat gondot neked, mi? - a chistori előbb alig láthatóan mosolyra húzta a szája szélét, majd bólintott egyet helyeslően. Ám a következő kérdése az embernek már korántsem tartozott azok közé, amiket szívesen hallott volna. - Na de itt be is ugrik egy új kérdés. Egy ilyen kemény fickónak, aki egymaga letudna bontani egy egész világot, mi szüksége egy magamfajta társaságára?
- Az adottságaim megfelelnek a munkák elvégzésére, -kezdte magyarázni a chistori az okait - de viszont a megjelenésem és a tény, hogy chistori vagyok, nem csak az ellenfeleimben okoznak kényelmetlen érzéseket, de egyben a leendő megbízóimban is. Hat éve vagyok már zsoldos, ebből három és felet a Nova Erőknél húztam le. Bár sok mindent tanultam nálunk, de nem tudtunk igazán összerázódni. A szemükben én mindig is megmaradtam egy chistorinak. Utána... - miközben a hatalmas alak tovább mesélte a történetét, Sol számára kezdett a kép teljesen összeállni. Hiába a remek adottságok, a tapasztalat a Galaxis egyik legveszélyesebb hivatásában, a külső mindig is sokat számított és fog is. Ennek fényében a dolgok végre kezdtek alakot ölteni. És bár sok kérdőjel merült fel Sol fejében, hogy vajon összetudnak-e dolgozni, de az eddigi jelentkezők alapján nem igen engedhette meg magának, hogy nagyon válogasson. És kitudja, talán pont megfogta az istenek lábát ezzel a "félreismert" chistorival. Persze, azért rajta tartja a szemét egyelőre, biztos ami biztos. -
- Értem. - vágott bele az előtte ülő és még magyarázó lény szavába - Akkor ez le van tudva, azt hiszem eleget hallottam és szerintem megér egy kört a dolog. - a chistori ekkor mintha kissé zavartan nézett volna rá, majd megszólalt -
- Akkor ennyi? Megegyeztünk? Társulunk?
- Miért ne? Nem látom okát, hogy ne így tegyünk. Ha meg valami még sem működik, akkor megbeszéljük. Ha az sem segít, akkor meg békésen külön vállnak az útjaink. Így megfelel? - Sol ajánlata hallatán az új partnere végül maga elé nyújtotta az emberek számára oly idegennek ható kezét, mire Breaker egy régimódi kézfogással "hivatalosan" is egyességet kötött az új partnerével. -

Ezt követően Sol leküldte a megmaradt sörét a többi után és egy szúrós szemkontaktus kíséretében kifizette az italát a pultnál, majd a nyomában járó újdonsült felhőkarcolójával a kijárat felé indult meg. Ám mielőtt még kiléptek volna az utcára, hirtelen eszébe jutott, hogy egy fontos dolgot még nem tudott meg az új társáról, ezért nyomban megállt és hátrafordult, majd kíváncsian felnézet a nála jóval magasabb chistorira, hogy szóvá tegye a fejében kavargó kérdést;

- Jut eszembe, elfelejtettem megkérdezni a nevedet. Szóval, hogy hívhatlak, cimbora?
- Dragann. A nevem Dragann. - a név hallatán Sol eltűnődött, hogy vajon Dragann-nak van-e második neve is, de végül nem kérdezett rá. Így legalább csak egy nevet kell megjegyeznie. Jó ez így neki. -
- Jól van Dragann, engem pedig csak szólítsál Sol-nak, oké? - a chistori helyeslően válaszolt, mire a páros egymás mellet haladva indultak meg az utcán. Solnak azon nyomban feltűnt, hogy a szokásos nagy tömeg kellő távolságra kikerüli őket, aminek igencsak megörült magában. - Lám, egy nem várt újabb előny. Remélem a lista csak bővülni fog... -                        

***

Az újdonsült ember-chistori zsoldos páros kényelmes tempóban rótta az útját Axxila utcáin, egyre jobban megközelítve a közeli dokkokat, miközben Sol Breakerben egymás után fogalmazódtak meg az újabb kérdések.

- Egy valamit nem értek, Dragann. -nézett maga elé az ember, majd rá a méretes társára - Azontúl, hogy te megfelelsz az én elvárásaimnak, mint zsoldostárs, te miért engem szúrtál ki annyi hirdetés közül?
- Előtted más emberekkel is beszéltem már. Más világokon, űrállomásokon. De azért, "ami" vagyok, nem repestek az örömtől, hogy összeálljanak egy magamfajta idegennel.
- Áh, rá se ránts cimbora. - legyintett egyet maga előtt hanyagul Sol - Sok ember nem tud megbirkózni azzal a ténnyel, hogy a Galaxisban nem csak mi emberek vagyunk. Ha meglátnak egy idegent, máris a legrosszabbra gondolnak, így van ez. Főleg, amióta - fojtotta le valamivel visszább a hangját Sol - a Birodalom elkezdte szajkózni az "Emberi Felsőbbrendűség Kultúráját". Ilyen körülmények között, az eddig sem túl rózsás felfogás még több bonyodalmat okozott. Persze, könnyen ugatnak azok az elpuhult férgek a Magból. De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Miért én?
- Mert a rólad szóló információkban ott volt valami, ami nekem fontos a leendő társam részéről.
- Mégpedig?
- Van egy saját űrhajód. - a válasz hallatán Sol elmosolyodott és elégedetten kezdett el magyarázni -
- Ez így igaz. A szívem csücske, a szemem fénye, a büszkeségem. A Blunt Arrow. - egyben Sol számára a téma kibeszélésével újabb fontos információk váltak világossá. Nem csak egy ember partnerre van szüksége Dragann-nak, hogy a leendő munkákat a "szalonképesebb" társával eltudja vállalni, de egyben egy a Galaxist átszelni tudó űrhajóra is.Viszont ezzel egy másik kérdés is felmerült benne, amit szóvá is tett, rögtön. - Egy valamit viszont nem árt, ha fejben tartasz Dragann. A Blunt Arrow a mindenem, szóval ne piszkáld meg a hajót, mert nagyon egyedi a felépítése. Teljesen át kellet alakítanom ahhoz, hogy a mai rideg világban megállja a helyét. Oké?
- Emiatt nem kell aggódnod Sol. - vágta rá azonnal a chistori - Amihez nem értek, azzal nem nyúlok hozzá.
- Na azért ne gondold, hogy minden szerelés és karbantartás rám hárul majd, cimbora. Neked is találok majd mindig valami munkát a hajó körül. - azzal egy baráti kacsintással jelezte Breaker a komolynak tűnő téma oldását -
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - visszakozott Dragann némi kétellyel a hangjában - Én és a járművek, nem igazán jövünk ki.
- Ezt meg hogy érted?
- Én harcos vagyok, nem szerelő, de főképpen nem pilóta.
- De azért néhány egyszerű szerelési mozdulatot ismersz, meg aztán, repülni nem nagy kunszt.
- Engem mindig is zavartak az a rengeteg kapcsoló, gombok, meg jelzések. Másfelől, hogy lehet kiigazodni azon, hogy merre van a fent és lent, jobbra és balra... -mialatt Dragann kimagyarázta magából az űrhajókkal szembeni szkeptikus gondolatait, az ember társa számára nyilvánvalóvá vált valami, amit nem akart elhinni a hallottak alapján. Éppen ezért rá is kérdezett. -
- Dragann, azért tudsz ugye űrhajót vezetni? - a chistori egy rövid pillantást vetett alacsonyabb társára, majd ismét maga elé bámult - Legalább egy sima rutén repülést eltudsz intézni, nem? - az elmaradó válaszból kivirított Sol számára, hogy a társa korántsem a "minden téren" tökéletes partner. De amint meglátta a nehezen kivehető előjeleit a kényelmetlenségnek Dragann mozgásában és a fején, inkább a kellemetlen helyzet enyhítésére koncentrált. - Nyugi társam, - azzal a mellette haladó chistori vaskos karjára csapott barátilag - a sors keze van ebben! Tökéletesen kiegészítjük egymást, efelől nincs kétségem! Mellesleg, a kicsikém oda bent vár ránk. - Sol a már alig egy percnyi sétára lévő következő személyi űrhajó dokkállás felé mutatott, regisztrációs száma szerint a D/13-as irányába. -

A dokk belsejét az utcától elválasztó személyi bejárati ajtóhoz érve Breaker előkotorászta a zsebéből a belépőkártyáját, majd a szkenner elé tartva, egy kódsor leütését követően a fémlap oldalra csúszva eltűnt a falba, majd a belépő zsoldosok után visszasiklott a helyére.

Oda bent, egy "L" alakú folyóson keresztül haladva beléptek a dokk hangárterületére, ahol Breaker hajója, a Blunt Arrow állt. A hajó maga a Koréliai Mérnöktársaság YG szériájának a 4210-es modellje volt, mely a széria első típusa volt. A YG-k évtizedekkel megelőzték a mérnöktársaságot méltán elismertté tevő YT szériás könnyű teherhajókat forgalomba bocsájtás terén, így a modell a maga több száz évvel korábbi konstrukciójával elavultnak számított volna(!), ha Sol az eredetileg fegyverzettel nem rendelkező, az űr felfedezésére szánt hajót nem alakítja át a kor elvárása szerint.
A Blunt Arrow, mely részben az alakjáról kapta a nevét, viszont ellentmondott önmagának, mind harcászati, mind kora szempontjából. A régi modellt Sol Breaker minden téren tovább fejlesztette. Erősebb burkolat, az eredeti hármas osztályú hiperhajtóművet egy a YT szériás hajóknál már alapnak számító kettes osztályúra cserélte ki, a hiperhajtómű rendszer, a navigációs komputer minden igényt kielégít, ahogyan a pajzsok is messze ellenállóbbá teszik a hajót, mint amit első ránézésre elvárna bárki is. De Breaker leginkább a fegyverzetre a legbüszkébb. Az eredetileg békés célokra szánt hajó pusztító lézer- és ion-ágyúkkal van felszerelve, beleértve a hajótest felsőrészének a közepére épített lövegtornyot is, illetve a már egyre kisebb használatnak örvendő taktikai rakéták is csak még veszedelmessé teszik ezt a huszonnégy méter hosszú űrhajót.
Viszont a jármű nem csak Sol Breaker harci eszköze volt, és egyben a legjobb képességeinek a végrehajtója, de egyben a férfinak az otthona is. És most meg kell osztania az otthonát a társával, aki mellesleg nem éppen egy szokványos "lakótárs" lesz, nagy valószínűséggel.

- Hát ez eléggé egyedi darab. - jellemezte a régi modellű hajót Dragann - Egyszer láttam egy YG szériás hajót, bár az civil használatban volt.
- Nyugi, messze többet tud, mint amit feltételeznél róla első ránézésre. - mondta elégedetten Sol - Na!, csoda, hogy még nem estél szét a várakozásba, te vénasszony! - a hirtelen kijelentés meglepte Dragann-t és nem tudta mire vélni, miközben a társa megközelítette a hajóját. Mialatt pedig Sol kinyitotta a rámpát, a chistori beérte őt és furcsálva méregette az embert a korábbiak miatt. -
- Vigyázni kell vele. - fojtotta le a hangját Sol - Ha mindig csak dicsérem "Őt", akkor előbb vagy utóbb elkényesedik és nem teszi azt, amit akarok. - Dragann ekkor már kezdte érteni, hogy Sol miről is magyarázz valójában - Olyan ez mint a házasság. Ha mindig csak dicséred az asszonyt, akkor utána mindig csak a baj van vele.

Mialatt a hajó belsejébe felmentek mindketten és Sol körbe vezette Dragann-t, a chistori megértette, hogy Sol Breaker az a űrhajó tulajdonos fajta, aki a hajóját érzőlényként kezeli. Ám hogy ez a felfogása az embernek eleve megvolt, vagy a magány váltotta már ki-e belőle, az más kérdés volt. Mindenesetre Dragann megbékélt a gondolattal, hogy a társának van ez a "különc" szokása. Különc. A sors iróniája lenne, hogy a maguk módján mindketten különcök? Nehezen megválaszolható kérdés, ha egyáltalán meg lehet. De nem is morfondírozott tovább a kérdésen a hatalmas zsoldos. Egy "szerény" méretű kabint kapott, amiben egy az oldalfalba épített ágy, egy rögzített asztal és egy szintén, a szomszédos falba épített kisebb rekesz sor alkotta azt a szűkös kis világot, amit innentől fogva Dragann magáénak tudhat, amíg a partnersége működik Breaker-rel. És akárhogy is nézte, egy régi problémája megoldódott ezzel. Nem volt többé egyedül, és annak ellenére, hogy alig egy órája ismerte az embert, máris jobb és erősebb kötelék alakult ki kettejük között, mint a Nova Erők zsoldosaival együttesen. Akárhogy is, Dragann hosszú idő után először úgy érezte, hogy végre valami jó történt az életében. És a múltjára való tekintettel, ez nem kis változás.