A Galaxis söpredéke - 5. fejezet by Skyhawk

 A Galaxis söpredéke

5. fejezet

Fene… Fáj a fejem – panaszkodott magában Sol, miközben kinyitotta a szemét. Valamiféle félhomályos szobában feküdt, mindenfelé elszórt üres üvegekkel, amiket először nem is tudott mire vélni. Megpróbált feltápászkodni, és meglátta a másik ágyon horkoló chistorit.

- Ja, tényleg – realizálta a helyzetet. – Ünnepeltünk, ő meg kidőlt.

Szétnézett az ágyon, mintha keresne valamit, de nem járt sikerrel, szóval folytatta a padlón. Az egyik széken meg is találta… a lyukas kalapját.

Hogy az a…

Kissé mérgesen a fejére kapta, aztán Dragannhoz lépett, és megrázta a vállát. A hüllő egy pillanatra felhorkant, de nem nyitotta ki a szemét. Breaker türelmesen rázogatta tovább, hátha sikerül életet felébreszteni, de a szerencséje elhagyta a következő negyed órára.

- Te, kelj már fel – motyogott immár jóval türelmetlenebbül. – Nem hiszem el, hogy ennyire kiütötted magad.

A szavakra már jobban reagált a nagyra nőtt teremtmény, lassan fel is tápászkodott, aztán ledermedt, mikor meglátta a társát.

- Ennyire ijesztő az arcom? – csodálkozott Sol. – Ne ugrándozz, készülődj, mert kipaterolnak a szobából.

Dragann nyögdécselve kiszállt az ágyból, aztán egyből a pisztolytáskáját kereste. Viszont azt nem találta sehol, így kétségbe esett ábrázattal Breakerre nézett.

- Leadatták velünk a recepción, rémlik? – mondta. – Nem akarják, hogy bárki is vérengzést rendezhessen itt.

- Ah… Visszaadják, ugye?

- Ezt komolyan kérdezed? – röhögött az ember. – Kapd fel a cuccaid, és menjünk. Visszakapod, ne félj!

Pár perc elteltével már a Coroneti szálloda bejárata előtt álltak. Sol, aki kifejezetten kedvelte a várost és úgy az egész Koréliát, csodálattal nézett végig a magas, ívelt oldalú házakon, és a hatalmas légi forgalmon. Dragann csak csendben állt mellette, várva arra, mikor indul el társa a hajó felé, de ez pár másodperc múlva megtörtént.

- Jót kaszáltunk az előző melóval, nem? – kérdezte vidáman. – Nem gondoltam, hogy visszahozza azt, amit belefektettünk.

- Igen, tényleg nagy siker volt – válaszolt a chistori bágyadtan. – De elég megerőltető is, ha szabad így fogalmaznom.

- Az, de fel se vedd, nem lesz minden ilyen. Csak belenyúltunk valami nagyba, és a lehető legjobban másztunk ki belőle – vigyorgott Breaker. – De mi van veled, fáj a fejed?

- Eléggé. Nem igazán szoktam hozzá az italozgatáshoz – magyarázkodott Dragann, a termetéhez képest furcsa szégyenlőséggel.

- Az mondjuk érezhető volt – nézett rá az ember. – Alig pár sört ittál, és már a széken nem tudtál megmaradni.

- Sajnálom.

- Fel se vedd, cimbi! Mindenki így kezdi! – veregette meg a chistori vállát, aztán előkapta az adattáblát a zsebéből. – Te, van itt valami érdekes.

Dragann közelebb hajolt a felé tartott szerkezethez, és pár másodpercig némán olvasott.

- Egy nexu macska eltűnt?! – horkant fel. – Ha lehet, messzire elkerülném ezt!

- Ott van alul, még csak kölyök. Sima ügy, ráadásul nézd meg, mennyit fizetnek érte! Tízezer kredit azért mégiscsak tízezer kredit!

- Nem is tudom, Sol… Nem sok ez egy macskáért?

- Biztos valami gazdag majomtól szökött el, azért ennyi. Na, bevállaljuk?

- A pénz mindig jól jön… - vakarta az állát a hüllő. – Oké, benne vagyok.

*

Coronet igencsak forgalmas hely, főleg a déli órákban. Rengeteg ember és egyéb fajú egyén mászkál itt, nem csak koréliaiak. De ez elvárható, ha egy kikötővárosról beszélünk.

Sol Breaker egy hűvös falnak támaszkodva olvasgatta a kezében tartott adattábláját. Az ábrázatán nem látszott, hogy sok eredményt érne el ezzel. Dragann, aki végig mellette szobrozott, kezdte kissé unni a várakozást. Még nem tudta a részleteket se, és nem segített az sem, hogy társa az adattábla elrakása után cigire gyújtott.

- Kérsz? – kérdezte.

- Nem, köszönöm. Nem dohányzom.

- Én se sűrűn – fújta ki a füstöt. – De már szokásom, hogy melózás előtt elszívok egy szálat.

- Amolyan szertartás? – vonta fel nem létező szemöldökét a chistori.

- Olyasmi – motyogta az ember elgondolkozva. – Elszívom, és indulunk.

- És mi a terv? – kérdezte Dragann vidám arccal.

- Terv? Hmm… Az nincs. Megnézzük mindenhol, megkérdezzük az utcaiakat.

- Sol, tudod te, mekkora ez a város?

- Jó nagy – kerülte el a pontos választ Breaker. – Nyugi. Ezen a környéken tűnt el tegnap este. Szerintem esélyes, hogy egy közeli sikátorban húzta meg magát, és kergeti a patkányokat. Csak annyi a dolgunk, hogy kiderítsük, melyikben.

- És azt várod, hogy kérdezősködjek az utcán? Összecsinálják magukat, ha megszólítom őket.

- Ha benne vagy, akkor te a sikátorokat nézed át, és én kérdezősködök. Ja, ezt meg tedd a füledre - nyújtott oda valami szerkezetet a chistorinak. – Ezzel tartjuk a kapcsolatot. Ha valami van, nyomd meg a gombot, és beszélj.

Dragann érdeklődve nézegette a kommunikátort, aztán óvatosan a fejére illesztette. Sol gyorsan ki is próbálta, és semmi probléma nem volt vele.

A csikk repült, bakancs taposott, és a két zsoldos már el is indult.

*

Breaker leszólította az egyik helybélinek kinéző embert, aki épp valami tömbház felé sétált. Az meglepetten fordult oda a kalapos alakhoz, és érdeklődve nézte a képet, amit elé nyújtott.

- Nem láttam még ilyen állatot. Mi ez?

- Egy nexu kölyök – válaszolt Sol kissé letört lelkesedéssel. – Azért köszönöm.

Folytatta útját, nem túl eredményesen. Vagy meg se hallgatták, vagy fel se ismerték az állatkát. Nem igazán tudta, hogy mit tehetne ezzel a helyzettel, szóval ledobta magát egy köztéri padra, és bámulta a magasan felette elhúzó hajókat. Elszórakoztatta magát azzal, hogy próbálta kitalálni, milyen típusúak, és nem egyet fel is ismert. Sok YT szériás gép, és még egy Dynamic osztályú ősöreg teherhajó is elrepült, aztán beleunt az egészbe. Tanácstalanul nézegette az embereket, a közeli sikátor bejáratát, de ötlete sem volt, hogy találja meg a cicust.

Pedig azt hittem, könnyű lesz. Fenébe!

A gyomra kordulása rántotta ki a gondolatai mélyéről, és juttatta eszébe, hogy bizony nem evett semmit, mióta felébredt a szállodában.

- Hát, éhesen nehezebb dolgozni – motyogta magának, és elindult szétnézni a környéken. Mindenféle butikot és hasonlót talált, de valahogy egy éttermet se, és ez aggasztotta.

Időközben kiért valami folyószerűség mellé, vagyis inkább a házsornak lett vge, és felváltotta egy fémkorlát. Nem túl lelkesen ment oda hozzá, és dőlt neki, a vizet bámulva.

- Nem a legszebb látvány – morogta a barnás levet nézve. – Sőt, kifejezetten csúnya. Nem is akarom tudni, mi lehet beleengedve.

Mikor ezt kimondta, meg is fordult, és észrevett egy kis bódét, ami előtt egy kisebb sor állt. Ami azt jelenti…

A sorát kivárva türelmetlenül nézegette a választékot, aztán gyorsan ennyit mondott:

- Egy traladonburgert kérek!

Pár perc múlva pedig jóízűen harapdálta az életmentő finomságot, ami annyira azért mégsem volt finom, de részletkérdés. Az utolsó falatnál pedig elkezdett jelezni a kommunikátora.

- Sol, megvan.

*

Órák teltek el, és a chistori még mindig eredménytelenül járta a sikátorokat. Sehol nem talált egy macskaszerű élőlényt sem, ráadásul a kedve is elment az egésztől. Abból ítélve, hogy a társa sem jelzett neki, valószínűleg ő sem talált semmit.

- Reménytelen.

Ekkor valami motoszkálásra lett figyelmes az egyik kuka mellett.

Mintha… Csont roppanna?

Elképzelése se volt, hogy mi történhet ott. Ha csont ropog, akkor valami elkapott valamit. Csak az a kérdés, hogy mi és mit?

Óvatosan közelebb sétált, aztán meg is látta a jelenetet: egy nexu kölyök épp lerágta egy patkány fejét.

Nem valami szép látvány, meg kell hagyni.

Dragann azonnal a kommunikátorhoz kapott, és szólt Solnak, de a macsek a hang miatt ijedten szaladni kezdett. A chistori a nyomába is eredt, de rádöbbent, hogy nehéz a dolga: ha nem éri utol, még le se lőheti, mert élve kell, ráadásul a pisztolya kábító fokozata is túl sok lenne neki.

Ezen agyalva rohant utána, és imádkozott, hogy Sol mihamarabb érje utol.

Időközben vége is lett a sikátornak, és egy nagy gödör tátongott előtte. A cicus egy kiálló csőre mászott fel, ami túl magason volt ahhoz, hogy Dragann elérhesse, ugrani meg nem mert.

A macska próbált egy kicsit mászni, de megcsúszott, és…

Egy fekete árny suhant el a chistori mellett, aztán kiugrott a cicához, és esés közben elkapta.

Sol Breaker nem gondolta át eléggé a helyzetet, még azelőtt ugrott, hogy tudta volna, hova érkezik, így a macskával a kezében beleesett…

A barna folyóba, ami a sikátor mögött folydogált. Breaker egy pillanatra azt hitte, meghal, de ehelyett vízbe érkezett, mégsem érezte túl szerencsésnek magát.

- Fene ebbe az egészbe! Miért kell szennyvizet engedni ide?! – kiabált a pár méterrel magasabban lévő társának, miközben biztos kézzel tartotta a macskát.

Az az ijedtségtől szinte mozdulatlanul tűrte az ideiglenes gazdit, aki ijedten kapott a fejéhez.

- A kalapom! – kiabálta, aztán elkezdett átmászni a hideg, de alig térdig érő víz szélére, ahova a fejfedője esett.

Megnyugodva nyomta a fejébe, aztán küldött egy vigyort Dragann-nak.

- Küldetés végrehajtva!